A Fidesz által korábban csak „kommunista bankárként” emlegetett Andor László egyáltalán nem tűnt „kommunistának”, radikálisnak, de még csak karakteresnek sem a bizottsági meghallgatáson.
A közgazdász – akit leginkább az Eszmélet című baloldali folyóirat főszerkesztőségének okán szoktak egyesek „kommunistázni” – legradikálisabb kijelentése talán az volt, hogy az Európai Unió – alapító dokumentumai szerint – szociális piacgazdaság, aminek komoly következményei vannak: egyrészt a piacgazdaságot komolyan, szigorúan szabályozni kell, másrészt a szociális párbeszédet, a szociális partnereket komolyan kell venni, s a velük kötött megállapodásokat be kell tartani.
Andor László utalt arra, hogy egy nemzetközi pénzügyi szervezet (az EBRD) egyik vezetőjeként megtanult kompromisszumos álláspontokat képviselni, s hangsúlyozta, szoros együttműködésre törekszik majd a többi biztossal.
Könyvtárnyi irodalma van a maastricthi kritériumok kritikájának, nem képviselek egyedi álláspontot – így hárította a biztosjelölt az egyik képviselői kérdést, hogyan képviseli majd például ezzel kapcsolatos álláspontját a biztosok között.
Még a karakteres kijelentéseiről ismert („bilincsben kellene elvinni a bankárokat, különösen a jegybank környékéről”) Szanyi Tibor szocialista képviselő sem tudta a neoliberalizmus végéről értekező kérdésében valamiféle antikapitalista eszmefuttatásra bírni Andort, minthogy megmaradt a pénzügyi rendszer reformjáról szóló fejtegetéseknél.
Andor László kifejtette a meghallgatáson: a foglalkoztatási és a szociális kérdések rövid s hosszú távon is kulcsterületei lesznek az uniós politikáknak.
A biztosjelölt a lisszabonni stratégia (amelynek egyik fontos célja a foglakoztatás bővítése) kudarcát azzal magyarázta: túlságosan a kínálatélénkítő eszközökre koncentráltak, s nem foglalkoztak eléggé a keresleti oldallal.
