Másfél milliárd euróért épít Magyarország két legismertebb üzletembere szórakoztató-központot Pozsony mellett. A tervezett Metropolis beépített területe meghaladná az 1,2 négyzetkilométert, az építés első ütemének 2012-es lezárultáig kereskedelmi központ, élményfürdő és szabadidőközpont, kalandpark, három szálloda és egy kaszinó épülne meg.
Jan Pociatek szlovák pénzügyminiszter méltatta a projekt szlovák gazdaságra gyakorolt kedvező hatását, amivel 30 ezer új munkahely jön létre, és jelentősen emeli Szlovákia turisztikai vonzerejét. Számításaik szerint a működő létesítmény akár 5 (? – a szerk.) százalékkal is hozzájárulhat majd a szlovák gazdaság teljesítményéhez.
A sukorói csata
Ezzel szemben nálunk éppen most folyik „keresztes hadjárat” a sukorói King City beruházás ellen. Tévedés ne essék, amennyiben tényleg történtek – a jelek szerint igen – törvénytelenségek a beruházás előkészítése körül, akkor természetesen semmisnek kell tekinteni a megkötött szerződéseket. De a háttérben másféle indokok, magyarázatok is megbújnak persze, egyik részük arról szól, hogy a kaszinó mint olyan, maga a fertő megtestesítője, ami vonzza a prostitúciót, az alvilágot, a pénzmosást, és még sorolhatnánk. Ezt az aspektust próbáljuk körüljárni.
Hibás hozzáállás
Szerencsétlen megközelítésnek tartja az előbbi álláspontot Sóos Károly Attila, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa. Szerinte, ha bármilyen tevékenységnek vannak bűnözési kockázatai, azok megoldása rendőrségi feladat. Ilyen alapon a turizmust is lehetne „üldözni”, hiszen a szállodákhoz, üdülőhelyekhez is kapcsolódik prostitúció.
A valamikori ipari államtitkár hasonlatosságot vél felfedezni a gondolkodásmódban, amikor a a ’90-es évek elején ugyanakkora adóval kezdték sújtani a mezőgazdasági gépekbe töltött üzemanyagot, ahelyett, hogy a példás ellenőrzést szervezték volna meg.
A kutató úgy véli, ha olyan szomszédunk van, mint Szlovákia, ahol a beruházások elé nem gördítenek akadályokat, nincsenek hitviták például a kaszinókról, akkor a befektető a szomszédunkba fog menni. A külföldi szerencsejátékosoknak pedig édes mindegy, hogy Győr vagy Pozsony mellé mennek játszani.
Rend, tisztaság, fegyelem
A prostitúció, az alvilággal szemben a szabályozott szerencsejáték maga a rend, a tisztaság, a fegyelem – fogalmazott lapunknak Schreiber István, a Szerencsejáték Szövetség elnöke, utalva az olyan városokra, mint Monte Carlo, Sun City vagy Atlantic City. Egyet tudomásul kell venni, szerencsejáték volt, van, és lesz is, de ha azt szabályozott formában, szigorú jogszabályok keretében folytatják, akkor az tiszta környezetben működik, s nem mellékesen jelentős bevételt hoz az államnak – hangsúlyozta az elnök. Magyarországon 260 milliárd forint a szerencsejáték-ipar éves forgalma, aminek nagyobb része az államkasszát gyarapítja.
Más tészta Sukoró
Más történet ugyanakkor az említett, sukorói, bezenyei vagy a Pozsony melletti beruházás esete – tette hozzá Schreiber István. Ezek valójában giga-ingatlanfejlesztések, amelyekhez majdnem mindig állami támogatást, EU-pénzeket is próbálnak megszerezni. Sukoró esetében nem megvetendő 2-2,5 milliárd forintos állami pénz is járt volna – ezek tehát már nagyobb „léptékű játszmák, amihez már a politika is kapcsolódik – figyelmeztetett az elnök.
Ezek a beruházók külföldiek, akik természetesen ki is viszik majd a hasznukat, ráadásul sok esetben olyan feltételek mellett, melyek előnyöket biztosítanak a hazai, magyar szerencsejátékkal foglalkozó vállalkozásokkal szemben.
Ez ellen emeli fel a szavát a szövetség, hiszen az ország érdeke az, hogy a határokon belül tartsuk a bevételeket, a hasznot. Ezért is javasolták azt, hogy magyar vállalkozások, állami támogatással hozhassanak létre 4-5 kaszinóból álló központot, ami bőséges bevételt hozna a hazai szállodáknak, vendéglátóknak, s nem utolsósorban az adókon keresztül a központ költségvetésnek is – zárta a gondolatmenetet Schreiber István.
