Hajógyár Plaza

Katasztrofális hibának tartja a Hajógyári-sziget déli részének eladását Schneller István, Budapest szeptember közepén távozó főépítésze. Véleményével koránt sincs egyedül. Olyannyira nem, hogy a Fővárosi Főügyészség hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt folytat nyomozást.

Az álomsziget tervei. 400 milliárd forintos beruházás.

Mondhatni, minden ott kezdődött, hogy a 2002-ben hivatalba lépő Medgyessy-kormány 100 napos programja leapasztotta az államkasszát. A rákövetkező évre a még meglévő állami vagyon jó részének eladását irányozták elő – a privatizációnak ez az utolsó nagy hulláma a büdzsé kiegyensúlyozását célozta. Így került a sürgősen értékesítendő vagyonelemek közé a Hajógyári Sziget Vagyonkezelő Kft., amely az Óbudai-sziget egykori hajógyárának területét hasznosította, s amelyben az állam többségi tulajdonos volt. Közben azonban évek óta zajlott a XIX. század közepéről származó műemléki gyárépületek és környezetük rehabilitációja, amely a leköszönő főépítész szerint a főváros legszebb barnamezős beruházása volt.

NYERTESEK. A magánosítás ellen Óbuda vezetése tiltakozott, az alpolgármester figyelmeztette az állami vagyonkezelőt: hamarosan szigorúbb beépítési feltételeket rögzítő szabályozást dolgoznak ki a területre vonatkozóan, érdemes lenne a privatizációval megvárni ennek elkészültét. Hiller István akkori kulturális miniszter pedig a területen található páratlan régészeti lelet, a Hadrianus Palota miatt emelte fel a szavát az eladás ellen. A pénz viszont kellett. Az első tenderen 6 milliárd forintos limitárat határozott meg az eladó, ennyiért viszont nem akadt vevő. A második, még szintén 2003-ban, viszont már limitár nélkül meghirdetett nyilvános pályázaton végül az Encorner Kft. 4,6 milliárdos ajánlata nyert. A privatzált HSZV. Kft. új nevet kapott: ÁlomSziget 2004 Ingatlanfejlesz-
tő Kft. lett. Sammy S. Smucha ügyvezető igazgató és résztulajdonos negyvenéves kivitelezői, beruházói, építtetői tapasztalattal a birtokában érkezett Izraelből Magyarországra. Tíz éve óbudai lakos. A konzorcium (a tulajdonosi szerkezetet lásd külön) 400 milliárdos beruházással Álomsziget néven konferencia- és szórakoztatóközpontot tervez a sziget negyedét kitevő egykori hajógyár területére. A komplexumban a tervek szerint kaszinó, szállodák, jachtkikötő, kiállítótermek, múzeum, színház, wellness- és sportközpont kapna helyet. Az adásvételi szerződésben végül rögzítették, hogy a római kori palota maradványait rejtő négyhektáros – egymilliárd forint értékű – területet az állam öt évig megvásárolhatja. (A hűtlen kezelésről szóló feljelentés szerint törvénysértő a Hadrianus Palota romjait rejtő föld eladása.)

Az opciós, azaz a visszavásárlási feltételhez kötött szerződés feltételeit Buzinkay Tamás, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt. ügyvezető igazgatójának elmondása szerint végül mind a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, mind a műemlékvédelmi hatóság elfogadta. „Az ÁPV Zrt.-nek nem feladata, hogy megszabja, milyen funkciókat lehet egy privatizált területen megvalósítani” – magyarázza az igazgató. Buzinkay meggyőződése szerint a nyomozás semmiféle törvénytelenséget nem fog feltárni, mert a „magánosítás minden tekintetben szabályos volt”. Cselovszky Zoltán, a Fidesz fő városépítészeti ideológusa szerint a magántőke számára is előnyösebb, ha szabályozott, kiszámítható környezetben valósul meg egy-egy beruházás.

A beruházó a területrendezés feltételeiről a kerülettel és a fővárossal folytatott tárgyalás során jól válogatta meg a tanácsadóit. Településszervezési szakértőként alkalmazta Liszkay Krisztinát – aki 2002-ig Óbuda-Békásmegyer főépítésze volt -, ő tárgyalt az önkormányzattal a kerületi szabályozási tervnek (KSZT) a Hajógyári-szigetre vonatkozó módosításáról. „Segített, hogy szakér­tővel kellett egyeztetnünk” – állítja Sipos Gábor, a III. kerület jelenlegi főépítésze, aki azt is kiemeli, hogy Liszkay magáénak érzi a kerületet és a szigetet, annak ellenére, hogy ezúttal a beruházó oldalán állt. Kettős szerepben járt el: a beruházó elképzeléseit ő maga is igyekezett a hely adottságait figyelembe véve tompítani. A beruházó oldalán az új, részletes rendezési terv kimunkálásában szakértőként vett részt néhány tárgyaláson Vásárhelyi István is, aki 2003-tól az állami vagyonkezelő igazgatóságának tagja, de korábban, 2000-ig magáncégén keresztül a Plaza Centers mind a 14 nagyberuházásának előkészítésén dolgozott. (Ő egyébként az SZDSZ gazdálkodást felügyelő testületének is az elnöke.)

Az új KSZT hosszú tárgyalássorozat során alakult ki, amelyben a főváros, a kerület, a befektető, és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal egyaránt részt vett. Így Sipos Gábor szerint olyan szabályozási terv született, amely minden szakhatóság számára elfogadható, továbbá a kerület és a főváros számára is előnyös. A befektető ugyanis mintegy 15 milliárd forint értékű közhasznú fejlesztést is vállalt a Hajógyári-szigeten és környékén (lásd Óbuda voksol című anyagunkat). A több éve egyszer már kiásott, majd pénz hiányában visszatemetett – ma egy golfpálya alatt rejtőző – Hadrianus Palota feltárását a konzorcium szintén hajlandó finanszírozni, az egyedi régészeti lelet bemutatására múzeumot hoz létre. Ráadásul, mivel római kori maradványok az egész hajógyár alatt lehetnek, minden építkezést a beruházó által finanszírozott régészeti feltárás fog megelőzni. S ha olyan értékes romokat találnak, amelyeket helyben kell bemutatni, akkor az építkezés terveit ennek megfelelően fogják átalakítani. Az eredeti, 700 ezer négyzetméteres beépítési elképzelést az alku során sikerült 320 ezer négyzetméterre csökkenteni, a 10 ezer fősre tervezett konferenciaközpontot pedig lealkudták 3500 főre. A KSZT-ben a legnagyobb épületmagasságot a sziget keleti oldala fáinak magasságához szabták, és 18 méterben maximálták. (Összehasonlításul: a margitszigeti szálloda 30 méter magas.) A konzorcium ígéri még a sziget északi részén lévő park karbantartását, illetve kerékpárút és sétányok kiépítését.

TILTAKOZÓK. A gigantikus beruházás hírére azonban aktivizálódtak a zöld szervezetek. A tárgyalás eredményeképpen a Védegylet által megnevezett tervezőiroda a III. kerület megbízásából – a befektetői konzorcium költségén – készített egy kontroll hatástanulmányt, amely a beruházás előnyeit és hátrányait összevetve a környezeti hatást semlegesnek ítélte. A Védegylet ennek ellenére azt az álláspontot képviseli, hogy „a két WestEnd bevásárlóközpontnyi méretű területen kiépülő, és naponta 24 ezer látogatót odavonzó szórakoztató komplexum túlzottan megterheli majd a környéket” – összegzi az aggályokat Várady Tibor. Ezzel szemben Pető György, Óbuda szocialista alpolgármestere azt hangsúlyozza: a kerület számára alapvető fontosságú, hogy a szigeten előreláthatólag mintegy 20 ezer új munkahely létesül. Sőt, ha a beszállítókat is figyelembe veszik, a beruházás még további 5-10 ezer embernek nyújt majd megélhetést. A KSZT-t a kerület képviselő testülete elfogadta, viszont egy újonnan alakult, háromfős (!) zöld szervezet a jelenleginél nagyobb beépítés megakadályozására helyi népszavazási indítványt nyújtott be, amit azonban a kerület elutasított. Ennek hírére Petőnek támadt az az ötlete, hogy írjanak ki a KSZT-t rögzítő rendelet megerősítésére egy népszavazást.

A tét nem az, hogy épüljön-e szórakoztatóközpont a Hajógyári-szigeten, avagy sem, mert ezt már semmi nem akadályozhatja meg. Maga az alpolgármester is valószínűnek tartja, hogy érvénytelen lesz a szeptember 10-i referendum. „Harmincötmilliót kidobunk az ablakon” – fogalmaz Pető György. Mindazonáltal úgy véli, a népszavazás pozitív hozadéka lesz, hogy a kerület lakossága a helyi televízió és az óbudai lapok útján részletesen megismerheti a beruházást. A tájékoztatás költségeit – talán nem meglepő – szintén a konzorcium állja.