Blöff vagy sem a magyar madárinfluenza-vakcina? A kérdés a Bloomberg amerikai hírügynökség múlt héten megjelent cikke nyomán foglalkoztatja a hazai és a világsajtót. Miközben még mindig tisztázásra vár a vakcinagyártó Omninvest Kft. tulajdonosi háttere, üzleti kapcsolatrendszere, és az iraki IIG Holdinggal kötött szerződése, most újabb különös, ezúttal a hazai gabonaterméssel kapcsolatos „mesés üzletről” kaptunk információt – amelyben szintén az úgynevezett sejk, Semir Sabih Khelil Al-Dulaimi cége játszik főszerepet. Értesülésünk szerint az IIG Holding menedzsmentjének tagjai az utóbbi hetekben több magyar fuvarozási vállalkozóval tárgyaltak arról, hogy beszállhatnak egy hatalmas bizniszbe: a hazai intervenciós raktárakban felhalmozott, több millió tonnányi gabona Irakba szállításához kerestek partnereket. A fuvarozóknak adriai kikötőkbe kellene eljuttatniuk a hatalmas mennyiségű gabonát, ahonnan azt hajóval vinnék tovább. Ahhoz viszont, hogy bármelyikük beszálljon az üzletbe, állítólag tízmilliós nagyságrendű összeget kell letennie az asztalra – beugrónak. Ennek rendeltetése ismeretlen. Emiatt kezdtek a fuvarozók lázasan érdeklődni a gabonaágazatban és az agrártárcánál, a tíz évre előre garantált üzlet hitelességét ugyanis a vakcina-bizniszről elhíresült iraki cég képviselői egy olyan irattal támasztják alá, amelyen Gráf József földművelésügyi miniszter aláírása szerepel (lásd az illusztrációt a 11. oldalon).
KORMÁNYKÖZELBEN. Az ügylet hátteréről megkérdeztük az agrártárca vezetőjét, akit az új kormány hivatalos bemutatási ceremóniájának végén, a Parlament folyosóján sikerült elérnünk. A beszélgetésből kiderült: a minisztériumban az utóbbi napokban valóban többen érdeklődtek erről az állítólagos üzletről, s a tárca vezetője már el is rendelte a belső vizsgálatot (lásd az interjút). A miniszter aláírásával ellátott megbízólevelet megtaláltuk az IIG Holding honlapjának egy korábbi, tárolt változatán. Ebben azonban egyetlen szó sincs a Gráf József által emlegetett iraki kormányról. Lehet, hogy a miniszter mégsem tudja pontosan, mit írt alá? Várhatóan az általa elrendelt belső vizsgálat fényt derít arra is, ki segítette elő a minisztériumban, hogy Al-Dulaimivel „egyáltalán szóba álljon” valaki.
Mindenesetre azon a sajtótájékoztatón, amelyen az IIG Holding Luther utcai székházában április végén bejelentették, hogy az iraki cég megszerezte a magyar H5N1 vakcina 29 országra szóló kizárólagos hasznosítási jogát, az Omninvest és az IIG Holding közös tanácsadójaként bemutatkozó üzletember, Bognár Miklós lapunk munkatársainak megemlítette: az IIG egy, a vakcinánál sokkalta nagyobb üzletről tárgyal a magyar kormánnyal. Majd azt is „kikotyogta”, hogy óriási gabonakészlet Irakba történő eladásáról van szó.
Felmerül a kérdés, honnan vannak ilyen remek kormányzati összeköttetései egy olyan férfiúnak, akinek kalandregénybe illő életéről, a Szaddam-diktatúrában játszott állítólagos szerepéről, különböző titkosszolgálati kapcsolatairól néhány éve rendszeresen cikkeztek a lapok, amelyek őt a „Független Iraki Kormány elnökeként”, „leendő iraki miniszterelnökként” szerepeltették?Hogyan kaphat miniszteri megbízólevelet egy olyan személy, akinek neve a Magyar Iszlám Közösség 60 millió forint értékű segélyszállítmányának eltűnéséhez is kapcsolódik (Figyelő, 2006/18. szám)? Az feltételezhető, hogy jó összeköttetése lehet a szocialista pártban. Erre utal az MSZP erzsébetvárosi tagszervezetének honlapja (www.mszp007.hu), ahol a „Ki kicsoda – a világban?”rovatban szerepel az önmagát sejknek nevező férfiú rövid életrajza, Kofi Annan ENSZ-főtitkár és Jurij Andropov, a Szovjetunió egykori első embere társaságában. Itt is az áll, hogy Al-Dulaimi az iraki független kormány elnöke, aki a kissé elavult szöveg szerint még ma is az ellenállást szervezi Szaddam Huszeinnel szemben.Közben lapunk birtokába került egy érdekes dokumentum, amely az IIG Holdingot új megvilágításba helyezi. Az előzmény a következő: 2004 májusában a Józsefvárosban, a Luther utca 4-6. számú ház lakói nyugtalanító jelenségre lettek figyelmesek. A bérház teljes első emeletére beköltözött egy iraki cég, hatalmas, sasos cégtábla került a bejárat mellé, rajta feltűnő felirat: IIG Holding, Irak. Méretes fekete Mercedesek parkoltak, biztonsági emberek, arab férfiak jöttek-mentek… A lakók egy része aggódni kezdett. Egyikük levelet írt a Miniszterelnöki Hivatalba, Tóth Andrásnak, a Nemzetbiztonsági Hivatalt felügyelő államtitkárnak, és soron kívüli vizsgálatot kért annak megállapítására: az iraki cég miatt a ház nem válhat-e esetleg terrorista támadás célpontjává. Lapunk birtokában van a Nemzetbiztonsági Iroda vezetőjének, Tóth András beosztottjának egy hónappal később kelt válaszlevele, amely egy különös mondatot is tartalmaz. Miközben eloszlatja a terrorveszélyre vonatkozó aggodalmakat, kifejti: „A szomszédságukban »működő«, irakinak tűnő cég ismereteim szerint valós tevékenységet alig fejt ki, a céget létrehozó iraki származású magyar állampolgár csupán üzleti hasznot remél vállalkozása iraki vonatkozásának hangsúlyozásától.” Ennek ellenére, szinte pontosan egy évvel később Gráf József miniszter aláírása rákerült a kormányzati megbízólevélre. És rá még egy szűk évre, az idén április végén a cég sajtótájékoztatón jelentette be: 29 országra vonatkozó kizárólagos forgalmazási jogot szerzett a jórészt közpénzből kifejlesztett H5N1 vakcinára, illetve annak gyártási technológiájára.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) és az Omninvest Kft. közös termékének tekinthető H5N1 oltóanyag története kezdettől fogva tele van talányokkal. Néhány kézenfekvő és a nyilvánosságot joggal érdeklő kérdésre mindeddig nem kaptunk választ, azzal az indokkal, hogy „nemzetbiztonsági érdeket sért”. Ezt válaszolta októberben Rácz Jenő egészségügyi miniszter, amikor rákérdeztünk, mennyit költött a magyar állam a vakcina kifejlesztésére addig, amíg a szer eljutott odáig, hogy ő maga, valamint Kökény Mihály egészségügyi kormánybiztos és Bujdosó László országos tiszti főorvos kamerák kereszttüzében beoltatta magát. Később, amikor lapunk kiderítette, hogy a vakcina tulajdonosa és jövőbeli gyártója, a pilisborosjenői Omninvest Kft. 98 százalékban egy ciprusi off-shore cég tulajdonában áll, amelynek valódi tulajdonosát egy háttérszerződés végképp elfedi, ismét Rácz Jenőt kérdeztük, ismeri-e az állammal állandó szerződésben álló Omninvest tulajdonosi hátterét. Erre azt a választ kaptuk: a miniszter számára megnyugtató, hogy az Omninvestet az első állami szerződés megkötésekor ellenőrizte a Nemzetbiztonsági Szolgálat (Figyelő, 2006/8. szám). Visszhangtalan maradt az a következő cikkünk, amelyben megírtuk: az egészségügyi miniszter és a többiek 2005. szeptember 26-i nyilvános és látványos beoltásával egy időben az Omninvest Kft.-t tulajdonoló off-shore cég 1 milliárdot tett bele egy másik magyarországi kft.-jébe, a korábban 3 milliós törzstőkéjű Econetbe. A pénz forrása – a rejtett tulajdonosi szerkezetek miatt – nem feltárható (Figyelő, 2006/12. szám). Rácz miniszter a sajtónak a titokzatos tulajdonosra vonatkozó faggatózását azzal hárította el: a magyar állam és az Omninvest között létrejött szerződéseket a Nemzetbiztonsági Hivatal kontrollálja. Ilyen szigorúan felügyelt tehát az állam és az Omninvest viszonya, valahogyan mégis megköttetett a szerződés az oltóanyaggyártó és az IIG Holding között.
MESÉK EGY HOLDINGRÓL. Milyen létező üzleti háttere van egyáltalán az állítólagos sejknek? Magyarországon a hivatalos és nyilvános céginformáció szerint Al-Dulaimi Szemir Attila közvetlenül öt vállalkozásban érdekelt – csakhogy ezek közül ma egyik sem működik, mert vagy megszűnt, vagy eljárás alatt áll (lásd a táblázatot). De mi a helyzet Irakban? Elvégre a magyar sajtó következetesen „iraki üzletemberként” emlegeti „Sheikh Dr. Semir Sabih Khelil Al Dulaimit”. A 2003-ban Bagdadban alapított, teljes nevén IIG Holding Iraqi Investment & Development Group Co. – internetes honlapjának állítása szerint – elsősorban nemzetközi üzleti partnerek számára kutat fel és teremt befektetési és kereskedelmi lehetőséget Irakban, „minden területen”, professzionális nemzetközi csapattal. A honlap néhány napja még számos mesés elemet tartalmazott. Szerepelt rajta például a 4 darab Boeing 767 géppel nemzetközi légtérben repkedő, főképpen áruszállításra szakosodott „Al-Dulaimi Airlines”, amely valójában sosem létezett. A holding ezen verzió szerint az egész világon több tízezer alkalmazottat foglalkoztat, köztük kétezer nemzetközi jogászt.
Mára kissé szerényebb lett az IIG internetes bemutatkozása, de nem sokkal. Eszerint az „ipar minden területén több mint harmincéves tapasztalattal rendelkező” holding három „hatalmas” bagdadi céget tömörít. A legfontosabb az 1960-ban alapított Ninive Holding, amely 24 leányvállalattal működik, és tevékenysége a műszaki területtől az élelmiszeriparig széles skálát ölel fel (a közbülső állomásokról nem esik említés). Az 1972-ben alapított Al-Dulaimi Company befektetésekkel, banki szolgáltatásokkal és az olajiparral foglalkozik, míg a szintén 1972-ben alakult Iraqi Trade Ltd. 15 leányvállalattal kereskedelmi tevékenységet folytat. Lapunk a valódi cégadatokra volt kíváncsi, ezért a három említett társaságról teljes körű információt kértünk a Dun & Bradstreet Hungária Kft.-től (D&B), a céginformációs szolgáltatást nyújtó világcég hazai leányvállalatától. Az Irakból beszerzett adatok szerint a megadott évben mindhárom társaságot valóban bejegyezték, és azóta nem törölték azokat. Formálisan léteznek, de a D&B semmiféle Irak területén folytatott tényleges tevékenységre utaló jelet nem talált, s állásfoglalása szerint sem a pénzügyi helyzetükre, sem a működésükre vonatkozóan nem jutottak értékelhető adatokhoz. Tulajdonosként Sheik Dr. Samir Sabih Khelil Al-Dulaimi, illetve az IIG Holding, vagy ismeretlen társtulajdonos van feltüntetve, és – miközben Irakban bejegyzett cégekről van szó – a működés központja minden esetben Budapesten, a Luther utca 4-6.-ban található.
A menedzsment tagjait a cég honlapjáról és a sajtótájékoztatókról lehet ismerni. Pontosabban a D&B jelentése még egy, eddig a nyilvánosság előtt nem szereplő üzletembert jelöl meg: Horváth Józsefet, a Műszer Automatika Kft. 92,6 százalékos főtulajdonosát. A Bagdadban bejegyzett Al-Dulaimi Company elérhetősége három magyarországi telefonszám, de közülük csupán egyetlen működik: ez a Műszer Automatika Kft. vonala. Úgy tűnik, az egész céghálóban ez az egyetlen működő gazdasági társaság. Mit lehet tudni róla? A vasúti biztosító rendszerek, továbbá gázérzékelő rendszerek fejlesztésével, gyártásával és karbantartásával foglalkozó kft. a cégbírósági adatok szerint legutóbb 2001-ben teljesítette éves mérleg- és eredménykimutatás-leadási kötelezettségét – abban az évben megduplázta, vagyis 1,4 milliárd forintra emelte éves árbevételét. Üzemi nyeresége 158 millió, adózott eredménye pedig 144 millió forint volt. Lapzártánkig nem tudtuk elérni Horváth Józsefet, mivel külföldön tartózkodik.
Érthetetlen, hogy miközben az állítólagos sejk olyan természetes magabiztossággal mozog a magyar kormányzati körökben, miért igyekszik kalandos akcióival és meseszerű történeteivel időről időre magára vonni a hazai média figyelmét. Üzleti vállalkozásainak adatai alapján valószínűsíthető, hogy ő csak a nyilvánosság előtt főszereplő. De vajon ki vagy mi állhat a háttérben? Mert a Luther utca 4-6. szám alatti – az MSZP köztársaság téri székházával közvetlenül szomszédos – épületben található, több száz négyzetméteres irodát valaki nyilvánvalóan fizeti. Márpedig gyanítható, hogy a sejknek üzleti tevékenységet nem folytató cégei ehhez bevételt nem biztosítanak.
 |
Gráf József a megbízólevélről
Tárcavizsgálat
Az agrárminiszter úgy érzi, belerángatták a gabona-értékesítési ügyletbe, s vizsgálatot rendelt el a tárcánál.
– Tervezi-e a minisztérium a hazai intervenciós raktárakban lévő gabonamennyiség eladását Irakba, egy tételben?
– A minisztérium nem. Mi ezzel nem foglalkozunk. Ez nagykereskedőknek lehet az akciójuk. Nemcsak Irakban, hanem mindenütt próbálunk értékesíteni gabonát, de nem az intervenciós készletet, mert az nem a mi tulajdonunk, hanem az Európai Unióé, tehát mi nem adhatjuk el. Ennek az a technikája, hogy minden két hétben tendert hirdet az unió erre a gabonakészletre, meghatározza az árat, és 5 ezer tonnás nagyságrendekben lehet erre jelentkezni. Nem a miénk a hazai intervenciós raktárkészlet, mi csak tároljuk. Ez jelenleg közel 8 millió tonnányi mennyiség.
– Miniszter úr, aláírt-e Ön egy olyan papírt, amely szerint az Iraqi Investment Group Holding képviselője, Al-Dulaimi Szemir Attila, vagy ha tetszik, Dr. Semir Sabih Khelil Al Dulaimi sejk a magyar állam megbízásából kereskedelmi kapcsolatokat épít Irakban?
– Eladásra vonatkozóan semmilyen papírt nem írtunk alá. Arra adtunk megbízást – nemcsak az említett személynek, hanem rajta kívül még négy-öt embernek -, hogy a magyar gabonafelesleg, és nem pedig az uniós készlet elhelyezésére folytasson tárgyalásokat. Helyesebben: nézzék meg az üzleti feltételeket. De szerepel egy nagyon fontos mondat a végén: a magyar állam nevében semmiféle szerződést nem köthetnek.
– Akkor mi az ő szerepük?
– Annyi, hogy megnézzék, van-e piaci lehetőség.
– S ha találnak ilyen lehetőséget?
– Akkor a magyarországi cégekkel együtt köthetnek üzleti szerződést.
– Például melyikkel?
– Bármelyik nagykereskedővel, akinek nagyobb tételei vannak. A magyar államnak, még egyszer hangsúlyozom, nincsenek eladó gabonatételei. Hiszen a magyar állam nem folytat felvásárlást, kizárólag intervenciós készleteket hozunk létre. Tehát eladásra nem kapott megbízást.
– Tárgyalhat ő szállítókkal?
– Eladásról semmiképpen. Tudom, mire irányul a kérdés, mert engem mások is megkerestek: állítólag ennek a személynek van egy folt a múltjában.
– Nem ismerte az ő előéletét, amikor ezt a papírt aláírta?
– Nem.
– Kinek a tanácsára vette fel velük a kapcsolatot?
– Ők jelentkeztek. Jelentkezett egy úriember, a nevére nem emlékszem. Hangsúlyozom, több ember kapott piackutatásra vonatkozó megbízást. Tehát arra, hogy feltárják a piaci lehetőségeket. De még egyszer mondom, a kulcsmondat ott van a végén: a magyar állam nevében senkivel semmilyen szerződést nem köthet, olyan jogosultsága nincs, hogy eladjon és vegyen.
– S mi történik, ha hoz vevőt?
– Akkor a vevővel kell megállapodnia annak, akinek a tulajdonában van a gabona.
– De miért kellett ehhez az Ön felhatalmazása?
– Azt mondták nekem: azért kell, mert bizonyos országokban állami szinten zajlik a felvásárlás, míg nálunk magánszinten. Azt mondták: ahhoz kell egy ilyen felhatalmazás, hogy egyáltalán szóba álljanak vele, és tárgyalhasson ilyen ügyekben. Kizárólag a tárgyalásra vonatkozott a felhatalmazás.
– Nem érzi, hogy ebbe Önt belerángatták?
– De igen, úgy érzem. És meg fogom állapítani, hogy kik. És átvizsgálom az általam aláírt papírokat, hogy még kik kaptak ilyen felhatalmazást. |
|
|
|
|
