Új szereplők a kártyapiacon – több lehúzás

Egy ekkora piacon, mint Magyarország, a jelenlegi 30 ezer kártyaelfogadó (POS) terminál duplájának kellene működnie – borong rendre negyedévenként esedékes sajtóprezentációin Radu P. Obreja, a Visa régiós üzletfejlesztési alelnöke. Való igaz, hazánk éltanulóból egyre inkább a középmezőnybe szorul a térségben. A gondokat mindennél jobban jelzi, hogy a mellettünk gyorsan elhaladó Csehországban és Horvátországban a magyarországi 30 ezer elfogadóhelynél már 50-60 százalékkal több helyen lehet bankkártyával fizetni. Úgy tűnik viszont, hogy végre megérett az idő a változásra: az OTP és a K&H komoly vetélytársakra, a piac pedig gyorsabb bővülésre számíthat.

OTP-előny

Tény, hogy ez a terület, ha lassan is, de fejlődik. „Csak mi évente közel 2 ezer új POS-terminált üzemelünk be, ám a kapacitásainkat lényegében teljesen leköti kereskedelmi partnereink terjeszkedése” – állítja Hargitai Terézia, az OTP bankkártya üzletágának ügyvezető igazgatója. Mások ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a magyar kártyaelfogadó-piac igencsak sajátosnak tekinthető. Arra még csak-csak találunk példát, hogy egy országban mindössze két-három pénzintézet működtet kártyaelfogadói hálózatot, ám nincs még egy olyan állam, ahol a kibocsátott plasztikok 60 százaléka egyetlen bankhoz lenne köthető. Márpedig ez nálunk az OTP révén így van, s sokak szerint ez a problémák legfőbb forrása.

A kártyaelfogadói fronton ugyanis még ennél is nagyobb súllyal bír az OTP (a K&H részarányát 30 százalékra teszik), így igen előnyös helyzetben van: pontosan tudja, hogy 10 magyarországi kártyás fizetésből ötször-hatszor bizonyosan az ő kártyáját húzzák le az általa kihelyezett terminálon. Ez pedig bankon belüli tranzakciónak számít, amit az OTP lényegesen olcsóbban tud „megszámítani” a kereskedőnek, mint egy „normál” tranzakciót, amikor az egyik pénzintézet által működtetett terminálon egy másik bank kártyáját húzzák le. Ebben az esetben ugyanis a POS-terminált üzemeltető bank automatikusan köteles a tranzakció összegének 1,4 százalékát – ezt hívják belső interchange díjnak – átutalni a kártyakibocsátó számlájára. Az OTP versenyelőnye abban rejlik, hogy a kereskedő számára engedni tud abból az összegből, amit elfogadóként a másik, kibocsátói zsebébe tenne. (Bankkártyás fizetéskor a kereskedő fizet némi jutalékot a kártyatársaságnak, és egy jelentősebbet az elfogadó hálózatot működtető pénzintézetnek is; az átlagos összköltség 2,5 százalék körüli.)

Ránk szólhatnak

A belső interchange díj mértéke évek óta rögzült ezen az 1,4 százalékos szinten, miután a változtatásról dönteni hivatott Bankkártya Fórum lényegében nem működik – erősítik meg egybehangzóan a lapunknak nyilatkozó szakemberek. Miközben a nagyok szerint megérett a helyzet a csökkentésre, a csak a kibocsátói oldalon lévő kisbankok nem érdekeltek a változásban: vásárolgassanak csak bőszen az ügyfelek, számukra pedig jól jön a „biztos” 1,4 százalékos bevétel. Ők ezért a Bankkártya Fórumban – épp az OTP túlsúlyára hivatkozva – mereven elzárkóznak attól, hogy lemondjanak az „egy tag egy szavazat” elvéről, márpedig így nem sikerül elérni a változtatáshoz szükséges minősített többséget. („Bárcsak a promóciós kampányok és a tanulmányok költségeinek szétosztásakor is konzekvensen ragaszkodnának ehhez a szabályhoz!”- sóhajt az egyik bank vezetője.)

A változtatásra azonban az üzleti érdek mellett előbb-utóbb az uniós ráhatás is rákényszeríti majd az érintetteket. Spanyolországban például jócskán lejjebb ment, s most is folyamatosan csökken ez a díj, mértéke ma már a 0,5 százalékhoz közelít. Jelenleg több európai országra, így híreink szerint hazánkra vonatkozóan készül egy felmérés, amely arra igyekszik választ kapni, indokolt-e 1,4 százalékkal honorálni a kártyát kibocsátó bank költségeit.

Fejlesztenek

A változtatás lehetősége a jelek szerint már több bank kedvét is meghozta ahhoz, hogy elindítsa bankkártya-elfogadói hálózatának kiépítését. A közelmúltban az Erste jelentette be, hogy, újjáélesztendő a Postabanktól megörökölt mintegy 600 POS-terminálból álló hálózatát, hangsúlyos fejlesztésekbe kezd. „A kibocsátott mintegy 300 ezer kártyánk már biztos alap ahhoz, hogy elfogadói hálózatunkat is fejlesszük” – indokolja Kissné Földi Beáta, a CIB Bank vezérigazgató-helyettese, miért is döntöttek úgy, hogy az év vége előtt ők is beneveznek a versenybe. „Heteken belül megszületik a döntés az elfogadó hálózat indításának időpontjáról” – nyilatkozta a Figyelőnek Eölyüs Endre, a Budapest Bank (BB) bankkártya operációs vezetője.

A stratégia az új belépőknél hasonló: megtalálni azokat az üzleti szegmenseket, ahol még megfelelő szabad piaci kapacitás áll rendelkezésre. Az OTP és a K&H közötti hallgatólagos egyezség (nevezhetjük akár történelmileg kialakult helyzetnek is) az, hogy amíg előbbi a nagy kereskedelmi cégeknél erős, addig utóbbié szinte az egész szállodaipar. Ettől függetlenül a vendéglátásban és az idegenforgalomban még jókora üzleti potenciál rejlik – gondoljunk csak arra, hogy Párizsban nincs olyan kávéház, ahol ne tudnánk plasztikunkkal kiegyenlíteni a számlát.

Aligha véletlen, hogy e területet mind a CIB, mind a BB komolyan veszi, ám készen állnak a csábításra is: átszerződők fogadásában bíznak. „Tapintható az érdeklődés, mikor indulunk már, kíváncsiak az ajánlatunkra” – állítja Kissné Földi Beáta. Eölyüs Endre szerint azonban komolyabb átszerződési hullám – ha lesz egyáltalán – csak jövőre várható. Ez érthető: a kereskedők a karácsonyi csúcsszezon előtt nem szívesen kísérletezgetnek egy új hálózattal, és annak esetleges indulási bizonytalanságaival. (A szolgáltató-váltással kapcsolatban azért nem árt megjegyezni, hogy a Tesco pénzügyi partnere jelenleg a CIB, míg a Corában a BB kínál hitelkártyát és áruhitelt, miközben mindkét kereskedő hálózatában OTP-s POS-terminálokon húzzák le kártyánkat.)

Terminálbérlet

A másik nyitott piac a vidék Magyarországa lehet – erősítik meg a bankvezetők. Sipos Zoltán, az Erste Bank kártya menedzsment igazgatója szerint bankjuk is erre kíván majd rámozdulni merész, középtávon 20-25 százalékos részesedést célzó stratégiájával. E területen támaszthat ugyanakkor erősödő versenyt a takarékszövetkezeti szektor, amelynek pénzintézetei jelenleg több mint 200 POS-terminált üzemeltetnek – döntően falusi fürdőhelyeken és wellness központokban.

Az bizonyos, hogy az új szereplők számára életbevágó lesz a megfelelő költségstruktúra felépítése, ami számukra legalább középtávon megtérülést biztosít, de a kereskedő partnereket sem nyomorítja el. A fentiek okán gondolkodik a BB és az Erste egyaránt abban: egy külső cégen keresztül teremti meg a lehetőségét annak, hogy partnereik a POS-terminálokat bérelni tudják, így annak költsége nem épülne be a tranzakciós díjba. A megoldás előnye, hogy a kereskedelmi jutalékkal ellentétben a POS-bérlet díja költségként elszámolható. A piac szereplői szerint az elfogadói hálózat fellendüléséhez a kormányzat is hozzájárulhatna, ha visszahozná azt a korábbi gyakorlatot, amely adókedvezményt ígért a kártyaleolvasót saját költségére megvásárló kereskedőknek.