Nem válaszoltak
A pénzügyi tárca először augusztus 30-án, majd szeptember 5-én ismét megkapta a FigyelőNet kérdéseit. A tárcánál a cikk megjelenésének pillanatáig nem válaszoltak.
• Nem ütközik-e az államháztartási törvénybe, hogy a kiadási főösszeg 2 százalékánál nagyobb az államháztartási tartalék? Ha nem, milyen jogi forrás támasztja alá a PM gyakorlatát?
• Helyes-e az alábbi mondat: „Az á.t. kerete az 51§ értelmében 41,95 milliárd forintra csökkent, melyet első körben 100 milliárd forintos egyensúlyi tartalék egészített ki.”
• Mekkora a pontos összege az 51. § értelmében zárolható maximális összegnek? (Draskovics Tibor tavasszal kétszázvalahány milliárd forintot említett)
• Az önkormányzatok szja-alapú zárolása ebből maximálisan mekkora összeget tehet ki?
• Milyen kormányrendeletek rendelkeztek idén az államháztartási tartalékra vonatkozóan? Ezek közül melyek szóltak az eredetileg 100 milliárdosra tervezett egyensúlyi tartalék növeléséről?
• A Miniszterelnökség fejezetben lévő csökkentett á.t.-ból az első félévben és az azt követő két hónapban milyen célra és mekkora összegben történtek kifizetések (különös tekintettel a 40 százalékos szabályra)?
• A bővülő zárolások minden érintett fejezetet és intézményt egyforma mértékben érintenek-e, vagy az újabb körökkel korábban a zárolás által nem érintett keretek kerültek bele a kiválasztott körbe?
• A PM véleménye szerint nem befolyásolja-e kedvezőtlenül az intézményi működés biztonságát, hogy csak az év utolsó napján szabadul fel (ha egyáltalán felszabadul) a zárolás alá vett összeg?
Bár a Pénzügyminisztérium (PM) az elmúlt években sem volt az évközi költségvetési folyamatok transzparenciájának bajnoka, a költségvetési szakemberek arzenálja a 2005-ös évre egy új csodafegyverrel bővült. Ez a fegyver az extrém méretű államháztartási tartalék, melynek előnye, hogy pontos összege év közben folyamatosan módosítható, s így tág mozgásteret hagy a pénzügyi kormányzatnak a csak a nominális GDP-től függő hiánycél eléréséhez. Más kérdés, hogy az intézmények gazdálkodása jó eséllyel ellehetetlenülhet, mivel csak az év utolsó napján derül ki, hogy marad-e valami a tartalékból, s ha igen, mennyi. A FigyelőNet kérdezett – a PM hallgatott.
Mit mond a törvény?
Az államháztartási törvény (áht.) az általános tartalékról (á.t.) többek között megállapítja , hogy az a tárgyévi költségvetés kiadási főösszegének legalább 0,5, de legfeljebb 2 százaléka lehet. A 2005. évi költségvetés kiadási főösszege kerekítve 6582,9 milliárd forint, a törvényes tartalékolási intervallum tehát 33,91 és 131,658 milliárd forint közé esik. A költségvetési törvényben az általános tartalék hagyományos lelőhelyén, a Miniszterelnökség fejezetben 51,95 milliárd forint szerepel. Eddig tehát minden rendben. Az elmúlt évek általános költségvetési-, és a tavalyi konkrét áfatervezési kudarca nyomán azonban a PM érezte, hogy lényegesen nagyobb puffert kell a büdzsébe építeni, elkerülendő a hagyományos évközi „fűnyírásokat” és pánikszerű zárolásokat. A megoldás a fűnyíróelv előzetes alkalmazása volt, melyre a költségvetési törvény 51. paragrafusa teremtett jogalapot. Az új formula szerint az „államháztartási egyensúlyt biztosító tartalék”-nak (á.e.b.t.) nevezett előzetes elvonás kevés kivételtől eltekintve az államháztartás egészére vonatkozott, méghozzá néhány nagy kategórián belül ugyanolyan arányban (lásd keretes).
A tartaléknak becézett zárolások maximális összegét valószínűleg csak a PM néhány szakértője ismeri. “Ha nem állapítana meg egyáltalán a kormány kivételt, akkor kétszázvalahány milliárdra jönne ki ez a tartalékképzés” – közölte újságírói kérdésre válaszolva idén tavasszal Draskovics Tibor, akkori pénzügyminiszter. Ebből a maximális „kétszázvalahány” milliárdból a költségvetési vita során még csak 100 milliárdot emlegetett a pénzügyi tárca, melynek képviselői meg sem említették, hogy ez év közben akár duplájára is nőhet. A helyzetet némiképp bonyolította, hogy az általános tartalékból 10 milliárd forint szintén a gyakorlatilag zároltnak tekinthető keretet gazdagította, mely halmozódás figyelembevételével az á.t. és az á.e.b.t. együttes összege kezdetben mintegy 142 milliárd forint lehetett. Azért csak lehetett, mert a pontos számok nem ismertek és a FigyelőNet kérdéseire a Pénzügyminisztérium hosszú idő elteltével sem óhajtott válaszolni (lásd a 2. keretes). A két tartalék a látszat ellenére nem sokban különbözik, mivel mindkettő esetében megvalósul az áht. azon kitétele, mely szerint a bevételek elmaradása esetén az általános tartalék egy része vagy egésze zárolható, illetve törölhető.
A tervezési pontatlanságokból adódó hiány fedezésére kitalált áthidaló módszert az idei költségvetés tavaly őszi vitájában a transzparenciára oly sokat adó Állami Számvevőszék (ÁSZ) is megdicsérte – valószínűleg nem volt eléggé élénk a fantáziájuk az új eszköz felhasználási lehetőségeit illetően.
A tartalék kisgömböccé változik
A Kovács Árpád ÁSZ-elnök által nemes egyszerűséggel csak „katasztrofálisnak” nevezett 2004-re vonatkozó költségvetési tervezés a várakozásoknak megfelelően az idei folyamatokra vonatkozóan is súlyos hibákat rejtett. Már márciusban megemelték negyedével az eredeti 100 milliárdos keretet, melyet azután májusban véglegesen el is vontak. A tárca akkori közleménye szerint erre elsősorban az egy évvel korábbinál 170 milliárddal kisebb áfa- és egyéb adó- és járulékbevételek miatt volt szükség.
A költségvetési intézmények tehát csak rövid ideig örülhettek a 2004-esnél a fűnyíróelv alapján már amúgy is 5 százalékkal kisebb költségvetésüknek, és a kabinet a jövőre nézve sem ígért semmi biztatót: „A kormány tartósnak tekinti a fel nem használt államháztartási tartalék nyomán kialakuló kiadási szerkezetet, s ezt a jövő évi költségvetési tervezés során is alapul veszi” – hangzott a közlemény. Persze a törvény alapján erről már eleve le is mondhattak volna, mivel annak megfogalmazása szerint nem elvonásról, hanem visszatartásról volt szó. Az akkori pénzügyminiszter megfogalmazásában: „Ha a kormány nem tesz semmit, akkor ez a tartalék a törvény erejénél fogva 200 milliárdot bőven meghaladó mértékű. A kormány kivételeket állapíthat meg.”
A hivatalos szám tavasz végére a kormánykommunikációban 160 milliárd forintra nőtt, anélkül, hogy a zárolások intézményenkénti megoszlását megismerhette volna a nyilvánosság. Ez valószínűleg a 125 milliárd és a „rendes” tartalék mintegy 10 milliárd forinttal csökkentett maradványának összegeként alakulhatott ki, a pontos összeget néhány sajtótermék 161,5 milliárd forintban határozta meg. A ködösítéshez járult az is, hogy Veres János új pénzügyminiszter külön említette a fejezeti kezelésű előirányzatokat sújtó 10 százalékot, ami pedig a törvény szerint egyébként is része az elvonásnak.
A Népszabadság ezután arról írt, hogy a minisztériumok első félévi keretéből újabb 135 milliárdos elvonásra kerülhet sor, illetve a teljes éves keret 10 százalékának elvonhatóságára is, ami 90 milliárd forintot jelentene (kérdés, a két bejelentés milyen viszonyban van egymással). Ez gyakorlatilag a 2004-es bázishoz képest a fűnyíróelv szerinti minisztériumi elvonás 15 százalékosra növelését jelentheti. Ennyit a feladatalapú költségvetésről és az elvonások súlyozásáról, és ennyit az előre átgondolt államháztartási reformról. Ennyit a transzparenciáról – ha valaki nem bírta esetleg követni a kisgömböccé alakult és mindent felfaló államháztartási tartalék történetét, a hiba nem a vevőkészülékében van.
A rendkívüli államháztartási tartalék forrásai
• a központi költségvetési szervek (ideértve a társadalombiztosítási igazgatási szerveket is) támogatással fedezett kiadásainak, intézményi előirányzatainak egy százaléka;
• a központi költségvetés fejezeti kezelésű előirányzatok támogatással fedezett kiadásainak 10 százaléka;
• az általános tartalék előirányzatából 10 milliárd forint;
• a Munkaerő-piaci Alap Állami Foglalkoztatási Szolgálat működése és fejlesztése cím alcímeinek kiadási előirányzatai 1 százaléka;
• az Egészségbiztosítási Alap Gyógyító-megelőző ellátás jogcímcsoport jogcímei kiadási előirányzatai együttes összegének 0,3 százaléka;
• az önkormányzatok költségvetésében a települési önkormányzatoknál a helyben maradó személvi jövedelemadó 17,25 százaléka, a megyei önkormányzatoknál a személyijövedelemadó-részesedés 83 százalékára vetítve.
