Gazdaság

Alapok – nyíltabb lapokkal

Az új, 12 kategóriás tipológiával egyértelműbbé válik a befektetési alapok kockázati szintje. A bonyolultabb besorolás az alapkezelők teljesítménymérésére is alkalmat ad, és az esetleges manipulációt is kiszűri.

Áprilistól elvileg már nem állhat elő az a faramuci helyzet, hogy két kötvényalapként besorolt befektetési alap teljesítménye között azért legyenek nagyságrendi különbségek, mert az egyikük valójában pénzpiaci alap, csak ezt nem lehet tudni róla – magyarázza a Figyelő kérdésére Kovács Zsolt, az ING Alapkezelő Rt. vezérigazgatója. A hazai befektetési alapok újrakategorizálását koordináló szakember – aki egyúttal a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége (Bamosz) szakmai standard bizottságának elnöke – úgy látja, a mostani 8 csoportos besorolás (ebből 3 a nemzetközi összeállítású portfóliókra vonatkozik) enyhén szólva elavult, és akaratlanul is félreinformálja az ügyfeleket.

Az egyik legeklatánsabb példa erre az OTP Optima és Maxima esete, e két alap ugyanis annak ellenére van a kötvényalapok között feltüntetve, hogy előbbi (a hazai alappiac legnagyobb tőkét koncentráló tagja) 3-12 hónapos futamidejű állampapírjaival lényegében pénzpiaci instrumentum. Az átlagos piacismerettel és kíváncsisággal rendelkező kisbefektetők azonban általában nincsenek tisztában a mögöttes portfólióval, így joggal kérhetnék számon az alapkezelőn azt, hogy két legismertebb „kötvényalapjának” hozama miképp tér el 10 százalékponttal egymástól (a Maximának ugyanis 22,2 százalékos volt az annualizált bruttó hozama az elmúlt 182 napban, az Optimának viszont csak 12,4 százalék).


Alapok – nyíltabb lapokkal 1

Tucatnyi kategória

A besorolások újragondolása annál inkább időszerű, mert az elmúlt években a hazai alapok kínálata jócskán kibővült, a befektetők pedig egyre nehezebben tudnak eligazodni az alapkezelőnként legalább 6-10 tagú alapcsaládok dzsungelében. Ráadásul most ismét jó a piaci hangulat, a múlt év utolsó hónapjai után a január is töretlen lelkesedést és friss pénzeket hozott. Az alapok összvagyona így ismét túllépte az 1100 milliárd forintot, és már csak néhány milliárd forintra van az eddigi csúcsként számon tartott 2003. május végi értéktől. Ez pedig még inkább megköveteli a befektetők egyértelmű orientálását, akik abban bízhatnak, hogy az új kategóriák a valós befektetési stratégiákat és kockázati szinteket fogják tükrözni.

A Bamosz ajánlása alapján összesen 12 csoportba sorolnák be az alapokat a portfólió zömét alkotó eszközök típusa és hátralevő futamideje alapján. Kovács Zsolt szerint az elsődleges szempont az lesz, hogy mekkora a fix, kalkulálható jövedelmet termelő, kötvényjellegű eszközök, illetve a részvény típusú, azaz előre nem kalkulálható jövedelmű eszközök aránya. Ennek megfelelően két-két pénzpiaci, kötvény-, vegyes, részvény- és ingatlanalapot különböztetnének meg, valamint két külön csoportot alkotnának a speciálisabb konstrukciónak tekintett származtatott és garantált alapok (lásd külön).

Az új osztályozástól azt remélik az alapkezelők, hogy az ügyfelek a mainál nagyobb tudatossággal választanak majd a lehetőségek közül, jobban fel tudják mérni a különböző portfóliók kockázatait és az elvárható hozam mértékét, valamint utólag is korrektebb képet kapnak arról, hogy az egyes alapkezelők miként sáfárkodtak a rájuk bízott pénzzel. A kockázat és a hozam alakulása azonban nem csak az eszközök típusától és futamidejétől függ, hanem a földrajzi, devizális, esetleg szektorális kitettségtől is – e tényezőkről a jelenlegi helyzet szintén nem ad kielégítő információt. A jövőben viszont fel kell majd tüntetni az alap neve mellett, hogy forintban, euróban, dollárban vagy más pénznemben fialtatja-e a jegytulajdonosok pénzét, illetve hogy hazai, globális, európai, közép- és kelet-európai, amerikai vagy ázsiai piacokon érintett. Nálunk még viszonylag ritka, hogy egy-egy alap kifejezetten egy bizonyos iparágra koncentrálna, de amennyiben a szektorális kitettség is meghatározó (vagyis a portfólión belül mondjuk a gyógyszerrészvények, vagy ilyenekbe fektető alapok jegyei legalább 70 százalékot képviselnek), akkor ezt is egyértelműen közölni kell.

Az új kategóriák

PÉNZPIACI ALAPOK
• Likviditási alapok: a portfólióban lévő eszközök átlagos hátralevő futamideje (duration) maximum 3 hónap
• Pénzpiaci alapok: a duration maximum 12 hónap

KÖTVÉNYALAPOK
• Rövid kötvényalapok: a duration 1-3 év
• Hosszú kötvényalapok: a duration meghaladja a 3 évet

VEGYES ALAPOK
• Kötvénytúlsúlyos vegyes alapok: a részvény-típusú eszközök aránya legfeljebb 30 százalék
• Kiegyensúlyozott vegyes alapok: a részvény-típusú eszközök aránya 30-70 százalék

RÉSZVÉNYALAPOK
• Részvénytúlsúlyos alapok: a részvény-típusú eszközök aránya 70-90 százalék
• Tiszta részvény alapok: a részvény-típusú eszközök aránya legalább 90 százalék

SPECIÁLIS ALAPOK
• Garantált alapok: a tőkepiaci törvény (Tpt.) 241. paragrafusa szerinti hozamot, illetve tőkemegóvást ígérő, illetve garantáló alapok
• Származtatott alapok: olyan származtatott ügyletekbe fektető alapok, amelyek nem tartoznak a garantált alapok közé

INGATLANALAPOK
• Ingatlanforgalmazó alapok: a Tpt. szerinti ingatlanforgalmazó alapok, továbbá olyan befektetési alapokba fektető alapok, amelyek legalább 90 százalékban ingatlanalapok befektetési jegyeit vásárolják
• Ingatlanfejlesztő alapok: a Tpt. szerinti ingatlanfejlesztő alapok, továbbá olyan befektetési alapokba fektető alapok, melyek legalább 90 százalékban ilyen alapok befektetési jegyeit vásárolják




Játéktér

„Az új kategóriák használata természetesen többletkötelezettséget ró az alapkezelőkre, de beszűkíti az esetleges manipulációk lehetőségét is” – mondja Kovács Zsolt. Eddig ugyanis elvileg előfordulhatott, hogy egy rosszabbul teljesítő kötvényalapot mondjuk a vegyesek közé rejtettek el olyan időszakban, amikor ez utóbbi csoport képviselői kevésbé remekeltek, de a tőzsde halványabb periódusaiban megtévesztő volt az is, ha egy 10 százalékos részvényhányaddal dolgozó portfólió verte a valódi részvényalapok egész mezőnyét. Jóllehet, tudatos ferdítés nem fordult elő az alapkezelők beszámolói szerint, az új rendszer mégis tisztább képet tud majd nyújtani a figyelmetlenségből fakadó félretájékoztatás kiszűrése révén.

Amennyiben például egy alap már egy negyedévet meghaladóan nem felel meg az adott kategória szabályainak, akkor az ebből fakadó kockázattöbbletet vagy -kiesést egyértelműen láttatni kell (ezt az etikai bizottság folyamatosan ellenőrzi is). Az alap neve mellé helyezett „2 né+” jelzés például azt jelzi majd, hogy hat hónapja a besorolástól elvárhatónál magasabb kockázatot futnak a befektetők, az elért hozamot is ennek megfelelően kell tehát értelmezniük. Ha pedig az alap egy évnél tovább kilóg a csoportból, át kell sorolni.

Preferenciák

Pozitív hozadéka lehet az új rendszerezésnek, hogy a befektetők preferenciáit is a mainál jobban lehet majd mérni. A havi portfólió-jelentésekből készített statisztikák ugyanis egyértelműen jelezni fogják, hogy mit vesznek a befektetők az adott időszakban. Nagy csodákra persze nem lehet számítani – az alapvetően konzervatív és múltba néző befektetői magatartás valószínűleg április után sem változik -, de például számszerűsíteni lehet majd a garantált alapok népszerűségét is. E speciális konstrukciók az utóbbi évek slágertermékeivé nőtték ki magukat a hazai alappiacon, és ma már majd’ két tucatnyi van belőlük – igaz, hogy szinte kivétel nélkül zártvégű formában működnek, így hozamadataik alakulására kevesebben kíváncsiak. Nincs messze viszont az az idő, amikor a tőke- és hozamgaranciát nyújtó konstrukciókat nyílt végű – vagyis folyamatosan jegyezhető és eladható formában – kínálja majd az alapkezelők többsége, ez esetben pedig a külön kategorizálásnak még nagyobb lesz a jelentősége.

Ezen típus első fecskéje egyébként éppen a napokban érkezett meg a piacra: az OTP Prizma elnevezésű alapjának jegyeit ugyanis a meghatározott (kétéves) futamidő dacára a jegyzést követően, menet közben is folyamatosan lehet majd adni-venni, jóllehet, a szokásosnál jóval drágábban (vételkor 0,6 százalékért, de legalább 1000, viszszaváltáskor szintén 0,6 százalékért, minimum 2000 forintért). A garancia ugyanis általában akkor olcsó, ha az alapkezelő előre tudja, hogy mennyi pénzt pontosan mennyi időre tud megforgatni. Ám ha a tőke és hozam megfizetésére tett ígérvény mellé maximális rugalmasságot is biztosít, úgy a mögöttes bonyolult opciós ügyletek megdrágulnak, az addicionális költséget pedig megfizettetik az alapba újonnan belépőkkel.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik