Az elmúlt hetekben 8 évvel ezelőtti emlékeket ébresztett, az 1996-os hatalmas fellendülést idézte a budapesti tőzsde teljesítménye. A BUX február végén megtáltosodott, és naponta dönti az újabb csúcsokat. Végre bekövetkezett az, ami minden részvényes álma: szinte válogatás nélkül veszik a magyar papírokat a nagy külföldi alapok. Sokan nem értik azonban: miért éppen most?
Noha tavaly a magyar tőzsdeindex 20 százalékot erősödött, a régiós konkurensek és több vezető börze mögött így is jócskán lemaradt. Az alapkezelők alulsúlyozták Magyarországot, vásárolgattak ugyan, de csak mértékkel, s időről időre egy-egy papírra koncentrálva. Erre az állapotra utalt találóan az egylábú bika kifejezés – a négy vezető magyar részvény az utóbbi években soha nem tudott tartósan egy irányba mozdulni, a befektetők mindig válogatósak voltak, egy-egy sztorira rámozdultak, de magát az országot, vagyis általában a magyar papírokat nem vették.
| Állampapír, forint |
Az elmúlt hetek egyik érdekes jelenisége volt, hogy külföldi és hazai elemzők többször is egymással szöges ellentétben álló nyilatkozatokat fogalmaztak meg a magyar gazdasággal kapcsolatban – míg Londonból és Frankfurtból zömében negatív értékelések érkeztek, a honi szakértők egyre optimistábbá váltak. A piacon a mai napig tartja magát az a vélemény, miszerint a külföldi bankok is pontosan látják a fordulat lehetőségét, ugyanakkor tekintélyes forinteladási pozíciókban ülnek, ezért a kilátásokat csúfító nyilatkozataikkal úgy akarják befolyásolni a forint kurzusát, hogy minél kedvezőbb árfolyamon tudjanak kiszállni. A forintpiac fejleményei mindenesetre alátámasztják e feltételezést, amennyiben a hazai valuta még az optimista szakértőket is meglepő mértékben erősödött az elmúlt két hétben. Már a kedvezőtlen januári inflációs adat sem tudta elvenni a forintvásárlók kedvét, a múlt héten pedig a februári költségvetési hiányról és a negyedik negyedéves növekedésről is kedvező adatok jelentek meg. Ezek azonban egy normális piacon önmagukban nem erősíthették volna az euróval szembeni forintárfolya-mot 264-ről 255-ig, ehhez egyértelmű hangulatváltozásra, a külföldiek jelentős vásárlásaira volt szükség.
A forint-, majd a részvénypiac jelzése után a múlt héten az állampapírpiacon is feléledt a vételi kedv, az e szegmensben legfontosabb eseményen, a 3 éves kötvények aukcióján háromszoros túlkeresletet regisztráltak, az átlaghozam pedig mintegy 10 bázisponttal lett alacsonyabb a várakozásoknál. A kamatemelési várakozások fellángolása és csökkenése helyett a napokban már az első kamatcsökkentés időzítése ad témát, s az optimista forgatókönyv szerint egy jelzés értékű mérsékléssel már a közeljövőben tesztelheti a piacot a jegybank. Ha ez sem veti vissza a forint árfolyamát, az megerősítheti a trendfordulót. |
|
Tavaly ősszel a magyar tőzsdei bika tett egy kísérletet arra, hogy több lábra álljon, de a makrogazdasági bizonytalanságra igen szemléletesen hívta fel a figyelmet a forint gyengülése, ez pedig gyorsan visszavetette a részvénypiacot is. Az elmúlt hetekben azonban már nem lehetett megálljt parancsolni a piacnak: a bikának hosszú idő után az összes végtagja meglett, sőt növesztett két „mankót” is: a négy blue-chip mellett megugrott az érdeklődés az Egis és a Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) részvényei iránt is.
Különösen ez utóbbinál volt szembetűnő a hangulatváltozás: a tavaly ősszel 4300 forinton kibocsátott papír az év végén 4000 forint alatt forgott, napi néhány kötés mellett. Ma pedig – lapzártánkkor – több százmilliós volumennel és jócskán 6000 forint feletti árszinttel jellemezhető az FHB piaca.
HANGULATVÁLTOZÁS. „A kedvező hírek között a hangulatváltozást leginkább elősegítő a Magyar Nemzeti Bank inflációs célszáma volt” – mondja Míró József, a Cashline Értékpapír Rt. vezető elemzője. A Draskovics-csomagot még gyanakvóan méregető külföldiek értelmezésében az ország kockázatának csökkenését vetítette előre, amikor a rosszabb külső körülmények között is csak 4,3 százalékra növelte a jegybank a 2005-ös inflációs célt. A hosszabb távon gondolkodó befektetők szemében ez a hazai és az európai kamatszint közötti különbség csökkenését ígéri, a kockázatmentes hozamok zsugorodása pedig jót tesz a hazai részvényeknek. Nem véletlen, hogy a bankoknál indult az erősödés, s az alacsonyabb kamatszint mellett egyre vonzóbb osztalékhozammal kecsegtető Matáv iránt is megnőtt az érdeklődés.
 |
Az ország iránti bizalom növeke-désével magyarázza a hirtelen felfutást Czipó György, az ING Vagyonkezelő szakértője is. Az időzítésben azonban jelentős szerepe lehetett a negyedéves eredmények közzétételének, illetve annak, hogy ehhez kapcsolódóan több vezető cég is befektetői találkozókat tartott, ahol ismertette helyzetét és kilátásait a jelenlegi és potenciális részvényesekkel.
| Joe bácsi és a BUX |
 |
Legyen miből vásárolniuk a legfőbb intézmé-nyi befektetőkinek, az angolszász alapoknak – ez az első számú feltétele a magyar tőzsde jó szereplésének. Abban pedig, hogy végül hozzánk is beömlött a várva várt friss pénz, komoly szerepe volt az alapkezelők pénzköltési kényszerének. A feltörekvők nagyobb növekedési potenciálja és az egyre javuló hozamok nyomán a befektetők az elmúlt hetekben szinte megrohamozták a feltörekvő piaci alapokat. Már a múlt év kiemelkedő pénzbeáramlást hozott. Az EmergingPortfolio.com Fund Research (EPFR) kutatócég – amely 961 amerikai feltörekvő piaci alapnál vizsgálja a pénzek be- és kiáramlását – azt közölte, hogy kétévi pénzkivonás után tavaly 5,9 milliárd dollárnyi friss tőke áramlott a globális feltörekvő alapokba, valamint 847 millió a Magyarországot is magában foglaló EMEA (Feltörekvő Európa, Közép-Kelet és Afrika) zónában befektetőkbe. Az év folyamán a beáramlás csak fokozódott, a havi maximumot a december hozta, s törést az idei hónapok sem okoztak, sőt, újabb rekordok születtek. Brad Durham, az EPFR ügyvezető igazgatója a Figyelő kérdésére közölte, hogy az EMEA alapokba érkező friss pénz nagysága már február közepén túllépte a tavalyi egész évit, a legfrissebb összesítés szerint pedig március 3-ig már 973,9 millió dollár zúdult be. Az igazgató szerint csak február utolsó hetében 143 millió dolláros beáramlást regisztráltak, Magyarország súlya pedig az EMEA zónán belül átlagosan 14,4 százalék. Ebből könnyen kiszámolható, hogy ha csak átlagosan allokálták a pénzt, egy hét alatt 4,2 milliárd forintot kellett itt elkölteniük az alapkezelőknek. S ezek csak az amerikai alapok, Budapesten aktívak a brit és az európai alapkezelők is.
Az EPFR számai alapján jól látszik, hogy a feltörekvőkön belül az idén ezzel egyértelműen az EMEA zóna lett a kedvenc, a többi feltörekvő régióban néhány hetes pénzkivonás is előfordult február elején, s összességében a tavalyi értékek harmadánál sem tart a beáramlás. A hatalmas pénzbőséggel párhuzamosan februárban már több alapkezelő is úgy nyilatkozott, hogy indokolatlanul magasnak találja az orosz és a török részvényárakat, ami megmagyarázza, hogy miért indult be a régión belüli átcsoportosítás. Úgy tűnik, a magyarországi pénzügyminisz-ter-csere és takarékossági csomag bejelentése után némileg csökkenő országkockázat időben szerencsésen esett egybe az alapkezelők azon kényszerével, hogy az eddig preferált, túlértékeltté vált piacok helyett újak után nézzenek. Az EPFR adatai szerint egyébként a feltörekvő piaci alapok között a legnagyobb beáramlást azok a zártkörű konstrukciók érték el, amelyek csak intézményi befektetők, döntően nyugdíj-alapok előtt állnak nyitva. Természetesen így is Joe bácsiék pénze táplálja a BUX emelke-dését, a szakértők szerint azon-ban a jelenség üzenete az lehet, hogy a trend visszafordulására kisebb az esély. A nyugdíjalapok ugyanis hosszú távú befektetők, amelyek fundamentális alapon döntenek, míg a magánszemé-lyek hajlamosak egyszerűen a múltbéli hozamok alapján befektetni. |
|
KÉSÉS ÉS RENESZÁNSZ. Végre beindult tehát a konvergencia, ez a sokak által jóval korábbra várt folyamat. A jelenségre azóta számítanak a szakemberek, hogy bizonyossá vált az ország uniós csatlakozása, s ebből logikusan következett az, hogy a magyar részvények értékelésének közelíteniük kell az uniós átlaghoz. A hazai vezető cégeket nyereségük 10-12-szeresére értékelte a piac három évvel ezelőtt, szemben a 20 feletti európai átlaggal, s ebből teljesen logikus volt azt a következtetés levonni, hogy a konvergencia átárazódást, tekintélyes áremelkedést hoz majd. Évekig nem történt azonban semmi. A befektetők a fejlett piacokat elérő tartós bessz miatt 2000 és 2003 közepe között nem mertek számottevő pozíciókat nyitni a feltörekvő piacokon, s konvergencia ide vagy oda, a hazai befektetők annak is örülhettek, hogy az egyik nagysúlyú blue chip, az évről évre tekintélyes eredménybővüléssel előrukkoló OTP árfolyama legalább követte eredményességét, így a BUX a nagy nemzetközi bessz idején is viszonylag jól teljesített.
A fejlett piacokon éppen egy évvel ezelőtt bekövetkezett trendváltás nyomán a befektetők kockázatvállalási hajlandósága megugrott, s meglepően hamar bekövetkezett a feltörekvő piacok újrafelfedezése. Kitört a Kína-mánia, majd elkezdődött a spekulációs hullám Oroszországban is. Mivel a feltörekvő piacok jelentős része jóval kedvezőbb növekedési lehetőségekkel kecsegtet a fejletteknél, e tőzsdék nem kis része már 2002-ben is jobban szerepelt a nagyoknál, a jó hozamok pedig arra ösztönöztek, hogy a befektetők a feltörekvő piacokat célzó alapokba további pénzeket tegyenek be. A feltörekvők ma reneszánszukat élik, a befektetési alapkezelők egyszerűen költési kényszerben vannak, újabb és újabb részvényeket kell vásárolniuk (lásd külön írásunkat). Kissé rosszmájú megközelítésben úgy is fogalmazhatunk, hogy amikor már végképp nem tudták hova tenni a pénzt, kényszerből felfedezték a magyar piacot.
Tény: az elmúlt hónapokban több más feltörekvő tőzsdén is olyan mértékű emelkedés következett be, ami sok helyen óvatosságra intette a befektetőket. Az is régóta köztudott, hogy a magyar papírok régiós összehasonlításban is alulértékeltek. Önmagában azonban mindez még nem okozhatott volna ekkora változást, ám itt jön be a képbe a kockázat mérséklődése. Ahogyan novemberben egy pillanat alatt elgáncsolta a magyar bikát a bizalom megcsappanása, most annak visszatérte volt az a szikra, amely beindította az árrobbanáshoz vezető folyamatot.
ALAPOK HOZAMVERSENYE. A bika tombolása pedig általában eltart egy ideig. A feltörekvő piaci pénzcsapot addig nagy valószínűséggel nem zárják el, amíg a hozamok magasak, ebben változás pedig általában akkor következik be, ha valamelyik régióban nem várt problémák ütik fel a fejüket. „A piac memóriája rövid távú” – mondja Czipó György, arra utalva, hogy a feltörekvő piacokon 1997 és 2001 között többször és komolyan megégették magukat a befektetők, most mégis mindenki vadul vásárol. Amíg viszont válságjelek nem látszanak, marad az alapok versenye. Ha egy piacon hirtelen megváltozik a hangulat, egy valamit magára adó alapkezelő nem teheti meg, hogy ne vegyen tudomást erről. Aki kimarad, lemarad – esetünkben a hozamversenyben. A Czipó György által lavina-effektusként aposztrofált jelenség lényege, hogy aki eddig alulsúlyozta a magyar piacot, az kénytelen ezen változtatni, s egyre több pénzt irányítani a magyar tőzsdére. E folyamat tehát újabb és újabb vevőket teremt, ennek köszönhető, hogy az elmúlt két hétben egyszer sem csökkent a BUX értéke. „Május elseje után pedig újabb befektetők megjelenése várható – teszi hozzá Míró József -, hiszen a globális és a régióra szakosodott feltörekvő alapokon kívül a csatlakozás után azok is megjelenhetnek, amelyek szabályzatuk szerint csak uniós országban fektethetnek be.” E lehetőség azt is magában hordozza, hogy sokan május előtt vásárolnak, hogy azután magasabb áron adják tovább a papírokat az új belépőknek.
A két hét alatt elért 10 százalékos emelkedéssel a magyar piac alulértékeltsége csökkent ugyan, de nem alapvetően, a konvergencia ürügyén ennél 20 százalékkal drágább vételeket is meg lehetne indokolni. Az ING elemzője állítja, hogy régiós összehasonlításban továbbra is a magyar részvények számítanak a legolcsóbbnak. A bikára leselkedő legnagyobb veszély most az, ha az ország nem tud élni azzal a bizalommal, amely ezúttal ismét megnyilvánul a befektetők részéről. A Cashline elemzője szerint a hossz megtorpanására számítani lehet, de nincs szó lufiról, trendforduló nem valószínű.
 |
HELYZETBE HOZVA. A tőzsdéken mindig akkor következhet be hirtelen nagy emelkedés, amikor még sokan vannak, akik nem hisznek a hosszban. Így volt ez az 1996-os nagy fellendülés első hónapjaiban, s hasonlóan Amerikában tavaly tavaszszal, az iraki háború megkezdése után, és ilyen a jelenlegi magyar helyzet is. Az árfolyamokat befolyásoló befektetők azonban pontosan tisztában vannak az egyensúlytalansággal, a még hónapokig növekvő inflációval és egyéb problémákkal, a jövőbe tekintő tőzsde üzenete szerint mégis bíznak a javulásban.
A budapesti részvénypiac befektetői az elmúlt nyolc évben megtanulták, hogy a BUX teljesítménye egyértelműen a piacot uraló külföldi befektetési alapok vásárlási hajlandóságától függ. A hosszhoz azonban arra is szükség van, hogy a pénzek elosztásakor ne hagyják ki más piacok rovására a magyar részvényeket. Az ezredfordulót követő világméretű bessz idején már az első feltétel sérült, tavaly a második is, így aztán pénz volt, de csak nagyon kis részét osztották ide. Ma végre úgy tűnik, makrooldalról „kiárazódik” a piacból az a bizonytalansági tényező, amely miatt eddig alulteljesített a BUX: az ország iránti bizalom – az alapok jóvoltából, amelyek egymást taposva veszik a részvényeket – meglepő gyorsasággal áll vissza. Már „csak” élni kell a bizalommal.
