Gazdaság

Maradandó károsodások

Miután az Alkotmánybíróság elutasította a kórháztörvényt, továbbra sem elsődlegesen a szakmai viták tárgya, hogy mi legyen az egészségügy reformjával.


Maradandó károsodások 1

Fekvőbeteg-ellátás. Sok a panasz.

 Jóllehet, a taláros testület december 15-én a törvényhozatali eljárás körülményeire hivatkozva megsem-misítette a kórháztörvényt, változatlanul folyik az aláírásgyűjtés az ezzel kapcsolatos népszava-zásért. Nincs ugyanis olyan jog-szabály, ami alapján azt le lehetne állítani. A kezdeményező, azóta jócskán megsokasodott társadalmi, politikai és szakmai szervezeteknek novembertől számítva négy hónap áll rendelkezésükre, hogy a szükséges 200 ezer aláírást összegyűjtsék. A népszavazás ráadásul nem magáról a törvény létéről vagy nemlétéről, hanem az egészségügyi intézmények tulajdonlásáról szólna, márpedig az kórháztörvény nélkül sem egyértelmű.
RÉGI-ÚJ HELYZET. Kökény Mihály egészségügyi miniszter az alkotmánybírósági döntést kommentálva úgy nyilatkozott, a törvény megsemmisítése nem akadályozza meg azt, hogy a reform a megkezdett úton haladjon tovább. Bár a hányatott sorsú jogszabályt valószínűleg nem terjesztik be újra, változatlan formában a parlament elé, más (például az egészségügyről vagy a társadalombiztosításról szóló) törvények módosításával a szaktárca elérhetőnek tartja a kórháztörvény céljait. Mint a miniszter elmondta, az egészségügyi ellátás rendszere alapvetően nem változott, az esetleges intézményi átalakulás feltételei viszont a törvény híján kevésbé szabályozottak. Így például a közszolgáltatás átadásáról szóló szerződések tartalmáról kizárólag a szerződő felek döntenek, azok létrejöttéhez sem vagyoni, sem szakmai garanciákat nem kell kötelező jelleggel adni. A kórháztörvény szerint egészségügyi intézményben tulajdonrészt szerezni csak törzstőkeemelés révén, annak megfelelő arányában lehetett volna: ez a korlát szintén megszűnt, akárcsak az egészségügyi célvagyon jogi kategóriája, ami az egészségügyi ingatlanvagyon védelmét szolgálta volna.
Arról, hogy konkrétan milyen lépéseket tesznek majd a reform továbbviteléért, a szaktárca nem nyilatkozik. Várhatóan január közepére konkretizálódnak a tervek. Mindenesetre ismét a korábbi jellemző helyzet állt elő: szabadon, pályáztatás, pénzügyi biztosítékok, akár tőkeemelés nélkül lehet szerződni, kiszerződni, eladni, átadni – és ezzel most már, köszönhetően a törvény körüli hisztériának, mindenki tisztában van. De még ezen túl is több szempontból kedvezőtlen az a környezet, amelyben a magánosítás folyik.

Eldeformált viszonyok

Rékassy Balázs, a GKI Egészségügy-kutató Intézetének munkatársa szerint az egészségügyre is igaz az a tétel, hogy a puszta magánosítás nem jelenti a normális versenyhelyzet létrejöttét. Magyarországot a kórházi szféra egészségtelen túlsúlya, és az irreálisan nagy kórházméretek, a struktúra centralizáltsága jellemzik – az Egészségügyi Menedzsment című lap adatai szerint másfélszer annyi akut kórházi ágy jut nálunk százezer lakosra, mint az EU átlagában, az átlagos kórházi ágyszám pedig majdnem ötször akkora. Ahhoz, hogy jól működő, korrekt versenyhelyzetet biztosító kórházstruktúra alakulhasson ki, ezeket a deformációkat meg kell szüntetni, ez pedig csak állami eszközökkel, a magánosítás előtt lehetséges – állítja Rékassy.

Nem véletlen, hogy mind több elemző, és az egészségügyi intézmények gazdálkodását a gyakorlatból ismerő szakember érvel amellett: az egészségügyi ellátórendszernek létérdeke a piaci alapok szerinti működtetés. A ma még zömében költségvetési szervként besorolt fekvőbeteg-intézmények környezete már régóta a piac logikája alapján működik, ilyen közegben pedig számtalan nehézséget okoznak az állami tulajdonú szervezeteket megkötő, sokszor inkább csak gátló, mint védő szabályok. Ilyen például az, hogy az állami (önkormányzati vagy a központi kormányzathoz tartozó) kórházak nem fektethetik be saját vagyonukat, esetleges nyereségüket csak nagyon kötött módon használhatják fel. Az eszközeik amortizációját mindmáig nem számolhatják el költségként, és nem igényelhetik vissza az áfát sem költségeik után, pedig a forgalmi adó egyre növekvő mértékben terheli őket. A területen dolgozók szerint – mint az majd minden szakmai fórumon elhangzik – ezeknek a viszonyoknak a rendezése elsődleges kéne, hogy legyen, ha a cél valóban a működőképes, veszteséget nem termelő egészségügy megteremtése.
A törvény hangos ellenzői általában az egészségügy, az egészségügyi intézmények kampányszerű magánkézbe adásával, az egészségügyi közszolgáltatás méregdrága magánegészségüggyé válásával rémisztgettek, hiába hajtogatta minden lehetőséget megragadva a szaktárca azt, hogy ilyesmiről szó sincs. Ám a kórháztörvénnyel a legfőbb probléma nem a magánosítás engedélyezése volt, hiszen korábban sem volt semmiféle akadálya annak, hogy a tulajdonos önkormányzatok akár profitorientált gazdasági társasággá alakítsák a tulajdonukban levő intézményeket, és akár az egészségügyi célvagyonnal együtt mindenestül magánvállalkozások kezébe helyezzék az egészségügyi ellátást. Más kérdés, vajon reálisan elvárható-e a tulajdonos önkormányzatoktól, hogy saját forrásaikból valósítsák meg az egészségügyi intézményeik privatizálhatóvá tételét, mint azt a kórháztörvény szorgalmazta volna. Ehhez ugyanis át kell azokat alakítani gazdasági társasággá, ami egy nagyobb kórház esetében (vagyonfelméréssel, mérlegkészítéssel együtt) sok millió forintba is kerülhet. A szakminisztérium szóvivője, Tóth Judit szerint az önkormányzatok nem számíthatnak semmiféle központi támogatásra az átalakításhoz – a leginkább járható út, ha a komolyan érdeklődő befektetők anyagi támogatását veszik igénybe az átalakulás költségeinek fedezésére.

Maradandó károsodások 2

Mihályi Péter közgazdász szerint viszont rosszul definiált, és gyakorlatilag szankcionálhatatlan a vonatkozó törvény azon szakasza, amely az önkormányzatokra testálja az egészségügyi ellátás felelősségét. Az intézmények létesítésének és megszüntetésének joga, valamint annak eldöntése, hogy az önkormányzati célvagyon bizonyos részeit – így például egyes egészségügyi intézményeket – milyen feltételekkel és kinek engednek át, Mihályi szerint kétségkívül a településeket illeti.
Ugyanakkor, mint az egy önkormányzati konferencián elhangzott, a helyhatóságoknak mindaddig nem biztonságos másra ruházni az egészségügyi intézmények tulajdonjogát, amíg az ellátási felelősség őket terheli, bármennyi gondot okoz is számukra ez a kötelezettség. A kórháztörvény ezt a dilemmát úgy oldotta volna fel, hogy az ellátási kötelezettség teljesítésére az önkormányzat meghatározott feltételek mellett szerződést köthet nem kormányzati egészségügyi szolgáltatókkal is. Az ellátás biztonságát a több évre szóló szakmai tervek, jogi és pénzügyi garanciák oldották volna meg. Mindezek a problémák most új megközelítést igényelnek, miként kezelni kell azt a helyzetet is, hogy jelenleg a tulajdonosi és a működtetői felelősségtudaton kívül semmi nem korlátozza az egészségügyi intézmények jövedelmező és veszteséges részre szakítását.

Maradandó károsodások 3

Kökény Mihály egészségügyi miniszter. Törvényeket kell módosítani.

ÓDZKODÓ BEFEKTETÔK. Ráadásul úgy tűnik, hogy valóban semmiért volt a sok hűhó a törvény körül. Ugyanis akkor sem tolongtak a reménybeli befektetők még a jó anyagi helyzetben levő intézmények tájékán sem, amikor arra a törvény által szabályozott formában lett volna erre lehetőségük. Ebben nyilvánvalóan a nagy hercehurca is szerepet játszott, de mint azt egy külföldön egyebek mellett egészségügyi intézményeket is működtető nemzetközi cég itteni képviselője elmondta: a magyar egészségügy általános állapota és az, amilyen formában az intézményi törvényt végül elfogadták, inkább elriasztja a megbízható, hosszú távra tervező befektetőket. A politikai csatározásokban kisírt biztosítékok, például a munkaerő továbbfoglalkoztatására vonatkozó kötelezettségek pedig a szükségesnél jóval nagyobb mértékben kötik meg a vállalkozók kezét. Az egészségügy kiszámíthatatlan finanszírozási körülményei között pedig eleve lehetetlen komoly, több évre szóló üzleti tervet készíteni. A cégvezető szerint amíg nem történik meg a finanszírozási rendszer kiszámíthatóvá tétele, addig inkább csak járadékvadász kockázatitőke-befektetők megjelenésére lehet számítani.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik