Gazdaság

Felügyeleti végjáték

Alig leplezetten az Orbán-kormány által kinevezett felügyeleti elnök "kiütését" célozza a pénzügyi szervezetek felügyeletéről szóló - lapzártánk idején még csak tervezet formáját öltő - törvénymódosítás. E politikai sakkjátszmában tehát a kormány, amely hónapok óta nem talált igazi fogást Szász Károlyon, a "jobboldal emberének" eltávolításához új módszerhez folyamodott.

Felügyeleti végjáték 1

Nincs olyan személyi és pártpolitikai érdek, amely felülírhatja hatmillió bankbetétes érdekét – mondta Gál J. Zolitán a kormány múlt heti ülését követően. A kormányiszóvivő a betétesek érdekeire való hivatko-zással azokat az aggályokat igyekezett eloszlatni, amelyek szerint az Orbán-kabinet idején létrehozott szuperfelügyeletről, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről (PSZÁF) szóló jogszabály mostani módosításával igazából az előző kormány által kinevezett Szász Károly elmozdítása a cél. Noha az ominózus kormányülés nem fogadta el a PSZÁF előző évi tevékenységéről szóló jelentést sem (lásd külön írásunkat), a szóvivő inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy céljait tekintve a módosítás helyreállítja az ügyfelek bizalmát, “megerősíti a pénzügyi intézmények átláthatóságát, a rábízott idegen forrásokkal való gondos, körültekintő gazdálkodásának követelményét, és szigorítja az ellenőrzést”. Gál mindazonáltal adós maradt annak kifejtésével, hogy a jelenlegi jogszabály e kritériumoknak miben nem felel meg.

Az érvényben lévő törvény sürgős módosításának szükségességéről a pénzügyi szektorban nem lehetett hallani. Sőt, inkább az az általános vélemény alakult ki, hogy a korábbi kissé pipogya, a gondokat csak utólag követő felügyelet a 2000-es átszervezéssel “fogakat kapott”, morgolódás tehát a legkevésbé sem a felügyeleti hatalom gyengesége, hanem éppen túlzott erőssége miatt volt hallható. Hasonló véleményt fogalmazott meg rögvest a bejelentés után a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is, amely szerint nincs szükség változtatásra, a “PSZÁF a rendelkezésre álló eszközökkel eddig is megfelelően látta el a törvényben előírt feladatát, ezzel alapvetően hozzájárult a hazai bank-, biztosító-, tőkepiaci rendszer szilárd és stabil működéséhez”.




 Kifogások hálója
• EGYÜTTMŰKÖDÉS
KORMÁNY ÁLLÍTÁSA
: A PSZÁF vezetésében nincs meg a kellő együttműködési készség a kormánnyal.
A PSZÁF ELLENÉRVEI: Mindenkor maximálisan együttműködtek a Pénzügymi-nisztériummal és más intézmé-nyekkel is. A felügyelet követke-zetesen konstruktív szolgáltató volt minden esetben, de a titokvédelmi szabályok alá eső adatokat nem adhatták ki. A jelenlegi törvényi előírások szerint a PSZÁF munkáját konkrét ügyekben egyetlen közigazgatási szerv sem vizs-gálhatja, kizárólag a bíróság. Az egyéb megkeresésekre napokon belül részletes, érdemi válaszokat adtak.

• GONDOSSÁG
KORMÁNY ÁLLÍTÁSA:
A PSZÁF a kötelező gondosság elmulasz-tásával vádolható a Magyar Fejlesztési Banknak (MFB) az Orbán-kormány alatt elszenve-dett 135 milliárd forintos vesz-tesége, a K&H Equitiesnél tapasztalható visszaélések, valamint az ingatlanszövetkezeti csődök kapcsán.
A PSZÁF ELLENÉRVEI: A speciális állami fejlesztéseket végrehajtó, olykor össztársadal-mi szempontok miatt veszteséget elszenvedő MFB-nél célszerűségi (a bank eredményességét, kontra állami érdekeket fürkésző) vizsgálatot a PSZÁF nem folytathat. A K&H-ügyben a felügyelet feltárta a szabályta-lanságokat, megakadályozta a további viszszaéléseket, vagyis a nyomozati jogosítvánnyal nem rendelkező PSZÁF nem mulasztott, a kisbefektetők, bankbetétesek pénze nem került veszélybe. Az ingatlanszövetke-zetekkel kapcsolatban a felügye-let egyfelől rendszeresen felhívta a nyilvánosság figyelmét a kockázatokra, törvénymódosítást kezdeményezett a kisbefektetők védelme érdekében, s számos feljelentést is tett, másfelől pedig a törvény nem teszi lehetővé a szövetkezetek felügyeleti ellenőrzését.

• GAZDÁLKODÁS
KORMÁNY ÁLLÍTÁSA:
A PSZÁF gazdálkodása nem megfelelő, amint az a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) erről szóló jelentéséből is kiderül.
A PSZÁF ELLENÉRVEI: A felü-gyeletet semmilyen gazdálkodási szabálytalanság kapcsán nem marasztalták el az elmúlt idő-szakban. A Kehi jelentését június 4-én elfogadta a kormány, s az azt követő kiegészítő vizsgálatok sem tártak fel semmiféle vissza-élést. A PSZÁF 2001. évi jelen-tését egyáltalán nem, s a 2002. évit is csak jelentős késéssel tárgyalta a kabinet (amely ez utóbbit nem fogadta el).

ÉRVEK ÉS CÉLOK. A szóvivő érvelése, miszerint a jogszabály-módosításra a hatékonyabb ellenőrzés és a “kiskapuk bezárása” miatt van szükség, egyéb okokból is gyenge lábakon áll. Mint kiderült, a törvénymódosítás előkészületeibe éppen az érintetteket, a felügyelet szakembereit nem vonták be, sőt, nem is tájékoztatták őket a törvényalkotási munkáról. A kormány deklarált szándékai pedig valószínűleg a PSZÁF számára is elfogadhatóak lennének, hiszen a javaslat éppen a felügyeleti jogosítványok gyarapodásával járna a forszírozott gyakoribb ellenőrzések és a kötelezővé váló utóellenőrzés miatt, s az is a hatáskörüket bővítené, hogy az ingatlanszövetkezetekhez hasonló illegális betétgyűjtők felügyelete is hozzájuk kerülne. Sokat mondó apróság ugyanakkor, hogy – mint a PSZÁF közleménye fogalmaz – ezekről az elképzelésekről “nemhogy az elnök véleményét nem kérték ki, de a jelenlétében említést sem tettek róla”. A rohammunkában ráadásul e finomhangolásra már aligha lesz idő. A kabinet szándékai szerint ugyanis alig néhány nappal azután, hogy a múlt heti kormányülésen a javaslatok irányáról, a koncepcióról döntöttek, a módosítás szövege már e héten a parlament elé kerül, hogy január elsejétől már az új szabályok alapján működhessen a PSZÁF.

Amennyire elnagyoltnak hangoztak a hatékonyabb ellenőrzés megteremtéséről szóló tervek, olyan sokatmondóan kidolgozottak és részletesek voltak már a bejelentés pillanatában a PSZÁF vezetésének átszervezéséről szóló gondolatok. A kormány szándékai szerint az egyszemélyi vezetés helyett egy bizottság irányítaná a felügyeletet, e testület elnökét az országgyűlés választja, a tagjait pedig a köztársasági elnök nevezi ki. A módosítás az első értelmezések szerint gyakorlatilag Szász Károly menesztését vonná maga után, a jelenlegi elnök az átszervezés után vagy távozna, vagy egyszerűen elveszítené jelenlegi hatalmát. A szakmai testület mellett a hivatal operatív vezetését a köztisztviselő jogállású főigazgató végezné, akit a kormány nevez ki hat évre, posztját nyilvános pályázat útján töltetnék be.

A PSZÁF elnöke – első közleménye szerint legalábbis – átlátta, hogy az elképzelés az ő bőrére megy. Mint kifejtette, a kormányzati terv “rombolja a pénzügyi szervezetek ellenőrzésének rendszerét, a nemzetközileg nagyon fontosnak tartott felügyeleti függetlenséget”. Szász a politika szándékait vélte felfedezni a javaslatban. “Megnyugtató, hogy a PSZÁF és első számú vezetőjének lejáratására irányuló vádakat a jövőben nem lehet újból felhozni. A kormány, ragaszkodva az eredeti szándékokhoz, vélhetően ezért kényszerül olyan jogi megoldást találni, amely lehetővé teszi számára az intézmény közvetlenebb ellenőrzését” – fogalmazott az elnök. Hasonlóképpen látta a helyzetet az MNB is, amely szerint a “felügyelet indokolatlan átszervezése nem erősítené a stabilitást, éppen ellenkezőleg, inkább felesleges kockázatokat jelentene a pénzügyi rendszer biztonsága szempontjából”.



Felügyeleti végjáték 2
Bauer Tamás. Önmegtartóztatást javasol a kormánynak.

A javaslat bejelentése után azonnal kitört a politikai vita is. Az ellenzéki pártok szerint “kilóg a lóláb”: az igazi cél az Orbán-kormány egyik kinevezettjének eltávolítása. Miként a fideszes Répássy Róbert fogalmazott, “Medgyessy Péter kormánya úgy döntött, hogy megindítja a leszámolást, és eltávolítja helyéről a bankbotrányt feltáró PSZÁF elnökét”. A politikus furcsa időbeli egybeesést látott a tervek nyilvánosságra hozatala és a miniszterelnökhöz közelálló Gyurcsány Ferenc Népszabadság-beli nyilatkozata között. Az MSZP egyik ideológusának számító sportminiszter a Fidesz interpretálásában meghirdette a “szocialisták hatalmi és üzleti érdekeit zavaró független intézmények és állami tisztségviselők elleni fellépést”. Tény, hogy Gyurcsány a lapnak – konkrét nevek említése nélkül – elmondta: szerinte több állami, közhatalmi szerv, illetve annak vezetője és alkalmazottja egymást is támogatva a “jobboldal antidemokratikus törekvéseit” szolgálja.

CÉLKERESZTBEN. Szász Károly egyébként – a szintén az előző kabinet által kinevezett legfőbb ügyésszel és a jegybankelnökkel együtt – szinte a 2002-es kormányváltás óta a koalíció bírálatainak középpontjában áll. Leginkább azt a – pénzügyi körökben is hallható – szemrehányást kapta, hogy ellenőrzései, döntései gyakran politikailag motiváltak, ám konkrét ügyet az ilyen vádakat megfogalmazók nem tudtak felhozni. Az elnök egyik korábbi állítása szerint a nézeteltérések már közvetlenül a választások után megkezdődtek: akkor az új pénzügyminiszter önkéntes távozásra kérte. Azóta rendszeresen jelentek meg olyan hírek, hogy az elnöknek mennie kell, a politikai bizalom megrendült iránta, de a kormányzat erre konkrét kezdeményezést nem tett, főként azért nem, mert a 2006-ig az országgyűlés által megválasztott vezetőt csak ugyanaz a szerv hívhatja vissza, és ehhez alapos indokot is kell prezentálni.




 Déjá vu
Az 1998-as Postabank-ügy, majd a Globex-ügy és a sorozatos brókercég csődök okozta hatalmas vihar után végül csendben távozott 1999-ben Tarafás Imre, az akkori Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) elnöke. A Járai Zsigmond vezette Pénzügyminisztérium, és maga a miniszterelnök, Orbán Viktor is egyre nyíltabban bírálta Tarafást azért, mert szerintük a felügyeleti munka nem volt elég hatékony, az állam és a befektetők számos esetben komoly veszteséget könyveltek el. Az ÁPTF rendre megcáfolta a vádakat, és legfőképpen azzal érvelt, hogy munkáját az érvényben lévő törvények alapján végezte, amelyek nem adtak jogosítványt erélyesebb fellépésre. A vádakkal a kormány végül “kiszekálta” Tarafást a posztjáról, aki végül a kormánnyal való elmérgesedett viszonyt látva önként távozott. Akkor azonban már javában folytak az előkészületei az egységes, integrált felügyeletet megteremtő jogszabály kidolgozásának, amellyel Tarafás esetleges további ellenállását lehetett volna letörni.

Az alapos indok előállítására az elmúlt másfél évben a kormány-zat több kísérletet is tett – a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) jelentésben kifogásolta a PSZÁF gazdálkodását, a K&H-ban a nyár elején feltárt visszaéléseket illetően pedig a megelőzést hiányolta. E bírálatokat azonban valószínűleg a politikai vezetés sem ítélte elég erősnek ahhoz, hogy alapos indokként felhozza a parlamentben az elnök eltávolításához. A nyáron igazi politikai harc dúlt a háttérben a felügyeleti elnök sorsáról. Az MSZP “héjái” egyértelműen a gyors megoldás, a menesztés mellett érveltek, az SZDSZ viszont úgy látta, hogy – ha már korábban nem távolították el – a K&H-ügyben kiélezett viszonyok közepette a helyén kell hagyni Szász Károlyt. Érveik között leginkább az szerepelt, hogy a K&H-vizsgálat kellős közepén meneszteni az ellenőrzést végző hatóság vezetőjét, amellett, hogy nem elegáns, nem európai megoldás, még magas labdát is ad az ellenzéknek.

Fontos szempont volt az is, hogy számos, a kormányzat által informális úton megkeresett, s a posztra egyébként alkalmas szakember ingerülten utasította vissza az ajánlatot. Nem kívánták a nevüket egy politikai ügyben kompromittálni. A múlt hét eseményei azt igazolták, hogy megszületett a politikai kompromisszum az MSZP és az SZDSZ között. A kisebbik koalíciós partner vezetője, Kuncze Gábor ugyan a Világgazdaságnak elismerte, hogy eddig a liberális párt ellenállásán bukott meg a szocialisták kezdeményezése Szász Károly eltávolítására, ám a pártelnök a nyilatkozatában nem ellenkezett a kormány által most követett módszer, az átszervezéses menesztés ellen. Az SZDSZ-ben csak egy maroknyi “másként ellenálló” – élükön a párt belső ellenzékét képviselő Bauer Tamással – érvelt a megoldás ellen.

JÁRT ÚTON. Bauer az Inforádióban így nyilatkozott: a kormány e döntéssel az Orbán-kabinet által megkezdett úton jár. Az előző ciklusban ugyanis számos olyan pozícióra került szerinte bizalmi ember – a jegybankelnöktől kezdve a legfőbb ügyészen és az ombudsmanokon át egészen a PSZÁF-elnökig -, amelyekre, függetlenül attól, hogy kétharmados vagy csak feles parlamenti többség kellett-e a megválasztásukhoz, az Antall- és a Horn-kormány igyekezett politikailag semleges személyeket találni. Bauer szerint ezeknek az intézményeknek a függetlensége, a demokratikus rendszer stabilitása érdekében a kormánytöbbségnek önmegtartóztatást kellene tanúsítania, túl kellene lépnie azon, hogy azok politikailag elfogultan végzik-e a munkájukat. “El kell viselnünk azt, hogy a mandátumának lejártáig, adott esetben Szász Károly ül ebben a pozícióban” – fejtette ki a szabad demokrata politikus.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik