Emelkedett hangulatban

Igyekeztem én is leszakítani a magam gyümölcsét a tőzsde pezsdüléséből, ám például a múlt szerdán – mire a nagy OTP-rali közepette észbe kaptam – a brókerem már egyetlen bankrész-vényt sem talált a piacon, hogy a kölcsön papírral üzletelhessek – idézi fel egyik múlt heti “kalandját” egy kisbefektető. Efféle kalandokat elég régen élhettek át a hazai tőzsdézők. Mostanában azonban nagyot fordult a világ a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT). Augusztusban, majd szeptember végén, október elején a hazai börzét időnként már-már a 2000. év elejét – az utolsó igazi bika-periódust – idéző hangulat lengte át.

A múlt szerdán például 13 milliárd forintos volt a forgalom, majd csütörtökön csaknem megismétlődött az előző napi szint, ami többszöröse annak a siralmas 3-4 milliárdos kereskedésnek, amely bő egy évvel ezelőtt a BÉT-et jellemezte. A legkeresettebbnek bizonyuló OTP-részvény kurzusa pár nap alatt 2600 forintról egészen a korábban elérhetetlennek tűnő 3000 forint fölé száguldott. Csupán e papírból szerdán 7 milliárd forintnyi fordult meg a brókerek kezén.

Ez a pörgés persze nem egyik napról a másikra alakult ki. Már az év eleji hónapokat a vállára vette a bika: februártól júniusig olyan látványos emelkedésnek lehettünk szemtanúi, ahol a havi forgalom 192 milliárd forintról egészen 427 milliárdig emelkedett. Némi visszaesést követően, július és szeptember között a kötések értéke ismét hatalmasat ugrott, 277 milliárd forintról 356 milliárdig nőtt a részvények adásvétele.

KÜLFÖLDI ROHAM. Úgy tűnik, ezúttal sem a hazai befektetők vásárlási őrülete tartja lázban a börzét: Budapestet a külföldi alapok rohamozták meg. A nyárig tartó periódusról a hivatalos jegybanki adatok tanúskodnak, amelyek szerint például március és június közötti emelkedés során a külföldiek 6 százalékkal növelték részvényál-lományukat, míg a hazai kezekben lévő teljes pakett értéke úgyszólván semmit sem változott. A júliussal induló időszak részvénytulajdonosi szerkezetét egyelőre csak a brókerek tapasztalatai alapján jellemezhetjük, akik állítják, továbbra is – sőt még dominánsab-ban – a külföldiek bevásárlása mozgatja a piacot. Az alkuszok elmondása szerint múlt szerdán már gyakorlatilag az összes nagy nemzetközi alap tiszteletét tette BÉT-en, sőt újabb színfoltként a lengyel nyugdíjalapok is vásárolnak Pesten.

Tengerentúli húzóerő Számottevő mértékben emelked-tek az idén az amerikai tőzsdék, ahol az alacsonyan tartott irányadó kamatok mellett érezhetően élénkül a befektetők érdeklődése. Az év első heteiben még a növekvő iraki feszültség tartotta nyomás alatt a piacokat; a fordulópontot a közel-keleti országnak adott ultimátum hozta meg. Bár az év első hónapjaiban a befektetők főleg a politikai hírekre figyeltek, még a csök-kenéssel lezajló első negyedév-ben is komoly hozamokat lehetett felmutatni a fundamen-tális hírek követésével. A vállalatok életében a botrányok övezte korábbi évek után nyugalmas periódus kezdődött, a nagy megrázkódtatások ideje lejárt, a gazdasági, a piaci klíma javulóra fordult, miközben a gyenge dollár alapvetően jobb versenyhelyzetbe hozta az amerikai cégeket. Az idén tehát minden adott volt ahhoz, hogy a piac letisztulását követően, ismét emelkedés vegye kezdetét. A mind tetszetősebb gazdasági fundamentumok megítélését természetesen több tényező is árnyalta: a biztonságpolitikai helyzet, az iraki katonai beavatkozás, a szeptember 11-i évfordulótól való félelem. Szerencsére a politika mindvégig másodhegedűs maradt a gazdaság mögött, így ez év őszére egy kitartó rali nyomán ismét a tavaly nyári szintre került a Dow Jones. Az év nyertese a technológiai szektor lett, amelynek egyik szegmense, az internet szó szerint fantasztikus teljesítményt nyújtott. Az Amazon árfolyama 206, a Yahoo!-é 162 százalékot erősödött kilenc hónap alatt. A technológia szektor erejét jelzi, hogy a Dow komponensei közül is az Intel nyújtotta a legjobb teljesítményt, az iparág (félvezetőgyártás) élénkülése és a meggyőző fundamentumok hatására. Noha a piacnak az év folyamán voltak egyértelmű vesztesei (mint például az Eastman Kodak) és nyilvánvaló nyertesei is (a már említett Intel, továbbá a McDonald’s), a rangsor jellemzően negyedévről negyedévre változott. Az a Boeing például, amely az első negyedévben még hatalmas veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni a polgári légi közlekedés válsága miatt, az év első 9 hónapját már érdemleges nyereséggel zárta. A rali folytatódását illetően természetesen megoszlik a szakértők véleménye. Érvek és ellenérvek egymásnak feszülnek, de “igazságot tenni” csak a tények tudnak majd az év végén.

Mindazonáltal nem egyedüli kitüntetettjei vagyunk a globális tőke érdeklődésének. A térségben Lengyelország és Csehország is jócskán profitált a külföldiek rohamából. Míg például az év eleje óta a BUX jókora ugrással, 25 százalékot emelkedett, a régiós társak lendületéből Varsóban 48, Prágában 38 százalékos index erősödésre futotta. Ami pedig a várható fejleményeket illeti, egy felvásárlási hullám kialakulását – miként Horváth István, a Raiffeisen Capital Management alapkezelője is fogalmaz – nem lehet mégoly fontos dátumokhoz sem kötni, de a befektetők szeme előtt ott lebeg a 2004. májusi időpont, amikor a három közép-európai ország is csatlakozik az Európai Unióhoz és ezzel a fejlett piacokhoz.

Nem volt kérdéses, hogy előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor külföldi befektetők megkezdik nagybevásárlásukat, hiszen a térség papírjai kitűnő üzlettel kecsegtetnek. Az itteni részvények jelenlegi alulértékeltsége ugyanis az elkövetkező években fokozatosan megszűnik, így az idejében megszerzett papírok csinos profitot ígérnek. A magyar részvények például jelenleg 10-12-es, a csehek 11-13-as, a lengyelek 12-15-ös P/E-mutató (árfolyam/egy részvényre jutó eredmény) mellett forognak, a fejlett piacokhoz történő csatlakozásnak köszönhetően viszont jó eséllyel mindhárom ország indikátora elérheti az ott jellemző 18-20-as értéket. Vagyis az egészben az az üzlet, hogy e térség vállalatai néhány éven belül sokkal többet érnek majd, mint ma.

A mostani felvásárlási láz azt jelzi, hogy a fent említett várva várt pillanat eljött, kezdetét vette a konvergencia sztori utolsó nagy szakasza. Ehhez az élénküléshez azonban nem pusztán néhány feltétel teljesüléséhez volt szükség, de a csillagok szerencsés együttállására is. Mindenekelőtt ahhoz, hogy a befektetők leküzdjék bizonytalanságukat, és elhiggyék: Magyarország uniós csatlakozása nem egyszerű politikai deklaráció, hanem jövő májusban valóban be is következik. A kétségek, úgy tűnik, mostanra teljesen eloszlottak. A térséget jellemző kockázati felárak is sokat szelídültek, amit az is bizonyít, hogy az itteni P/E-mutatók 5-6 évvel ezelőtt még a 8-9-es szinten álltak.

Uniós lemaradás   Az öreg kontinensen lezajló folyamatok kevésbé voltak egyértelműek, mint a tengeren-túliak. Az iraki háborút megelőző bizonytalansá-got az európai piac sokkal jobban megszenvedte. A volatilitás nagyobb volt, a nyereségek kisebbek. A rali igazából egyetlen negyedévre, a másodikra korlátozódott. A makrogazdasági környezet élénkülése továbbra sem nyilvánvaló. Az Európai Unió kulcsgazdaságai komoly problémákkal küzdenek, miközben a megtorpanó növekedés és a gyenge dollár nehezebb körülményeket teremt. Ráadásul Európa egy kicsit késve reagált a problémákra. Az első negyedévben például az iraki háborúnak inkább csak médiavisszhangja volt, a piacot viszont alapvetően más események mozgatták. Az Ahold számviteli botránya megingatta az európai beszámolókba vetett hitet, több európai cég történelmi veszteséget könyvelt el, a német pénzügyi szektor hatalmas tőkeproblémákkal küzdött, a HVB, a Münchener Rück és az Allianz vesztesége a DAX súlyos zuhanását idézte elő. E problémákon azonban túljutott a piac, a második negyedévben a DAX – éppen a pénzügyi szektor felértékelődése hatására – szárnyalt, hogy azután szeptember végére ismét kifogy-jon a lendülete. A piac, noha a bika jegyeit viselte magán, nem volt képes versenyre kelni sem Amerikával, sem Közép- és Kelet-Európával. Az idei nyertes egyelőre Európában is a technológia szektor, mint ahogy a legjobban teljesítő blue chip is a kiváló és egyre javuló fundamentumokkal rendelkező SAP. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott egy másik húzó rész-vény, az alapanyag-termelésben jeleskedő Anglo Amercian bányászati cég is. A vesztesek most főleg azon a cégek közül kerültek ki, amelyek korábban stabil teljesítményük és anticik-likusságuk miatt a befekte-tők kedvencei közé tartoztak (L’Oreal, Unilever, Suez). Az év hátralévő hónapjai erős kihívást támasztanak a nyugat-európai tőzsdék számára, telje-sítményük nagyban függ a tengerentúli hatásoktól, s attól, hogy érkeznek-e a növekedést támogató hírek a makrogazdaság területéről. BÁN ZOLTÁN

AMERIKAI DERŰ. A nyugatra tartó közép-európai vonat azonban aligha indult volna be az amerikai tőzsde húzóereje nélkül. A befektetői optimizmust nem volt elegendő itthonról megalapozni, Amerika derűlátása nélkül semmire sem jutottunk volna. Az Egyesül Államok gazdaságpolitikája az év elejére meghozta a gyümölcsét, az ottani kamatpolitika, az adócsökkentés és az árfolyam-politika lelket öntött a tengerentúli piacokba, sikerült túljutni az Enron-botrány szerteágazó sokkhatásain is, végül pedig a vállalatok racionalizálási törekvései is jó eredményeket hoztak. Mint mindig, az amerikai börzék talpra állásának hatása ezúttal is tovagyűrűzött a globális tőzsdéken, s ebben az optimista hangulatban jutottak el a nagy részvényalapok Közép-Európába, azon belül Magyarországra.

Ami pedig Budapesten fogadta őket, főleg a cégek oldaláról, az a jelek szerint elnyerte a tetszésüket, s még a nem túl kedvező makrogazdasági adatokat sem találták igazán riasztónak. Persze üröm az örömben, hogy a régi beidegződésnek megfelelően ismét csak négyszereplős tőzsdét látnak Budapesten a külföldiek.

Kétségtelen, hogy a magyar blue chipek jövője rendkívül stabilnak tűnik. Az OTP Bank, a Richter, a Mol és a Matáv nem pusztán jó eredményeivel vonzza magára a befektetők tekintetét. A közép-európai térségben kifejezetten itteni specialitásnak tartják az elemzők, hogy az említett társaságok egytől egyig eredményesek az akvizíciókban, és tulajdonképpen már ma sem magyar cégeknek tekinthetők, hanem sokkal inkább régiós hatályúaknak, amelyek ráadásul további felvásárlások előtt állnak a térségben. “A négy vállalat menedzsmentje is kiemelkedő képességű, tagjai egyértelműen összemérhetők a legjobb nyugat-európai és amerikai cégvezetőkkel” – említ egy újabb érvet a pesti bevásárlás mellett Vízkeleti Sándor, a CA IB alapkezelője.

A mostani helyzet furcsasága ugyanakkor, hogy a hazai befektetők többsége nem csupán nem mozga-tója, de nem is haszonélvezője börze pezsdülésének. “A BÉT felfutásával nemhogy nőne a hazai megtakarítók érdeklődése a tőzsde iránt, de még azok is elhagyják a piacot, akik eddig kitartottak” – mutat rá Daróczi Andor, a ConCorde Értékpapír Rt. elemzője a hazai befektetők sajátos viselkedésére. Ennek egyik oka az, hogy a Magyar Nemzeti Bank 9,5 százalékos kamatszintje miatt ismét vonzóvá váltak a banki megtakarítások, és az is sok pénzt szív el a börzéről, hogy az ingatlanpiac még mindig az érdeklődés középpontjában áll. “A hazai megtakarítók már csak nagyon kevés Richter- és OTP-részvényt tartanak, a Mol emelkedése után pedig az olajpapírból is kezdenek kiszállni. Úgy tűnik, ebből a hosszból valójában csak a külföldiek profitálnak” – fejtegeti az elemző.

Régiós pörgés   Reményteljes a közép- és kelet-európai régió jövője, a makrogazdasági mutatók javulása és a külpolitikai kilátások további okot adhatnak az optimizmusra – nyilatkozta a héten Wieslaw Rozlucki varsói tőzsdeelnök a Warsawvoice lengyel gazdasági hetilapnak. A lengyel bizakodás pedig nem véletlen, az uniós csatlakozás előtt álló 8 kelet-európai ország tőzsdéi ugyanis tovább folytatták az elmúlt évben tapasztalható – és a nyugati trendektől eltérő – bővülést. Ennek forrásai: az alapokba irányuló pénzek, illetve a magánbefektetők aktivitása. A régióban folyó kereskedés összege ugyan csupán apró töredékét adja a globális tőkepiaci forgalomnak, a tőzsdei kapitalizáció azonban tartósan gyarapodik. A régiós emelkedés egyik fő színhelye pedig éppen a varsói tőzsde, a térség legnagyobb volumenű pénzpiaca (noha a GDP-hez viszonyított értéket tekintve továbbra is Észtország és Szlovénia áll az élen). A kedvező lengyelországi folya-matok részben a befektetési alapok egész Kelet-Európára jellemző aktivitásával, valamint a magánbefektetők fokozott érdeklődésével magyarázhatók. Sokat nyomott a latban a privatizáció újabb szakaszának lassú, de biztos beindítása, ezzel új vállalatok megjelenése a varsói értéktőzsdén. Közéjük tartozott például a BGE bank, a Polfa több gyógyszergyára, illetve az újabb lengyel telekom-részvények. A jövő év nagy üzletének a PKO Bank 20 százalékos részvénycsomag-jának értékesítése ígérkezik, ez biztosíthatja a pozitív trend fennmaradását. A befektetők a bankpapírokat és a számítástech-nikai részvényeket részesítik előnyben, de a lengyel pénzpiac nem tudta megúszni emellett a gyors haszonra pályázó spe-kulatív tőke megjelenését sem. Az idei kedvező trend nem csupán a privatizáció folytatását biztosítani látszó kormányzati tervek, de a közelgő uniós belépés miatt is fenntarthatónak látszik. A korábbi bővítéseknél ugyanis a csatlakozás jelentősen növelte az adott országok tőzsdéinek kapitalizációját (a parketten lévő vállalatok értékét) – erre tehát a kelet-európai térség is bátran számíthat. WISNIEWSKI ANNA

Hiába a külföldi befektetők vásárlási kedve, Daróczi szerint a hazai tőzsdézők nem hiszik el, hogy az emelkedés tartós lehet, ezért aki tud, elad. Az itthoni befektetők lelkesedése sokkal kevésbé látható, mint 1998 előtt vagy akár a 2002-es választásokat megelőzően. Az elemző úgy véli, egy-két évnek is el kell telnie ahhoz, hogy tartósan viszszatérjenek a hazai kisbefektetők a BÉT-re. Csak üdítő kivételt képeznek az olyan hazai spekulánsok, akik – ha nem is fordítottak hátat a gyümölcsöző amerikai piacnak – a hazai tőzsdei hosszból sem akarnak kimaradni.

DIVATKÖVETŐK. A részvényalapokat is sokan hagyták el az elmúlt időszakban. “Az a fő probléma, hogy az emberek az egyes megtakarításokból ki- és beugrálnak, s az éppen divatos befektetési formákba helyezik el a pénzüket” – mondja Fatér Gyula, a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetségének elnöke. Amikor korábban jól ment a szekér a tőzsdén, vásárolták részvényalapokat, majd a 2000-es és a 2001-es rosszabb teljesítmény miatt kivették onnan a pénzüket, ahelyett, hogy bevárták volna az újabb felfutást.

Most is a visszamenőleges hozamokat nézik a befektetők, így a piachoz képest fáziskésésben vannak. A nyár eleji jegybanki kamatemelést követően például a pénzpiaci alapokból sokan kivették a pénzüket, holott a kitartóknak azóta megfelelő hozama keletkezett. Fatér szerint az elmúlt időszak emelkedése is bebizonyította, hogy ez a befektetési forma 3-5 évre szól, és aki ilyen időtávon bent hagyja a pénzét, az nyerhet rajta.

Szintén profitálhatnának az emelkedett hangulatból a tőzsdei bevezetés előtt álló társaságok, ám az eddig nyilvánosságra került tervek szerint a közeljövőben csupán egy új cég jelenik meg papírjaival a börzén. Vélhetően kedvező klímában – valószínűleg november közepén – lép a parkettre részvényeinek egy részével az állami tulajdonban álló Földhitel- és Jelzálogbank. Az állam a mostani tervek szerint 50 százalék plusz egy szavazatnyi részvényt tart meg a jelzálogbankból, a többit értékesíti. Várhatóan a kisbefektetők is szóhoz juthatnak, lapzártánk után dől el, hogy az eladásra szánt 3,3 millió papírból mennyit vásárolhatnak meg magánszemélyek, a pakett nagyobbik része azonban minden bizonnyal ezúttal is az intézményi befektetők kezébe kerül majd.

A hasonlóságok ellenére sem ugyanabba a folyóba lépünk bele, amelyet 2000 tavaszán elhagytunk, ehhez elegendő csak a részvényárfolyamokra tekinteni. Példának okáért akkoriban több részvény is (Antenna Hungária, Danubius, Rába) mostani kurzusának kétszeresén vagy akár többszörösén forgott. A minden nappal feljebb tornászott árfolyamok láttán azonban ismét sokakat izgat 1999 végének egyik sláger kérdése: vajon mikor sikerül elérnie a BUX-nak a 10 ezer pontos álomhatárt.

A szakemberek válaszainak csak egy közös vonása van, a bizonytalanság. Lehet, hogy már holnap, lehet, hogy az év végén valamikor. “Ez az asztrológia tárgykörébe tartozik” – mondja Vízkeleti Sándor. A dátumnál azonban sokkal fontosabb, hogy a hazai részvények többsége 10 ezer pontos BUX mellett sem lenne túlértékelt, vagyis a növekedési trend a bűvös határt átlépve is folytatódik. Daróczi Andor szerint például a jövő esztendő 10-15 százalékos emelkedést hozhat. “S noha a csatlakozás napja már aligha változtat a részvények kockázatán, elfogadottságán, 2000 májusa mégis adhat egy kisebb lendületet az árfolyamoknak, ugyanis a csatlakozáskor rajtunk lesz a világ szeme, és olyan befektetőknek is a célkeresztjébe kerülhetünk, akik eddig nem is vettek tudomást Magyarország létezéséről” – vélekedik Vízkeleti.

TÖRÉKENY LEHETŐSÉG. Ennél távolabbra végképp nem tekintenek az elemzők, bár elismerik, a bő tíz évvel ezelőtt feltörekvő piacként induló magyar tőzsde akkor lesz valóban a fejlett piac része, amikor az ország az európai Gazdasági és Pénzügyi Uniónak is tagjává válik, azaz valamikor 2008-2010 táján. Optimizmusra addig is okot adhat, hogy a BUX emelkedésének – nyilván számos hullámvölggyel tarkítva – a kérdéses időpontig elméletileg mindenképpen ki kell tartania.

“Ám még a 6-8 hónapos emelkedés is csupán egy igen törékeny lehetőség” – figyelmeztet Makray Péter, az Erste Bank Befektetési Rt. elemzője. Bármi közbejöhet: egy rossz amerikai hír, a novemberi gyorsjelentések esetleg lehangoló összképe, egy belgazdasági válság, a forint biztató erősödésének megfordulása ismét messze űzheti innen a befektetőket.