Gazdaság

Csillagászati áron

A Postabank 15 évvel ezelőtt ígéretesen induló története, amely gyalázatos panamák szövevényévé vált, sikersztoriként zárulhat: a költségvetés kaszál és az Erste is elégedett a 101 milliárdos üzlettel.

Csillagászati áron 1

Ötven kilométernyi autópályára konvertálható vételár – a Princz Gábor által teljesen padlóra küldött Postabankról ezt 1998-ban aligha gondolhatta bárki is. Az abszurdnak tűnő transzformációra mégis sor kerülhet, ha a gazdasági miniszter tartja ígéretét, és a Postabank privatizációs bevételét a Szeged és Kiskunfélegyháza közötti autópálya-szakasz megépítésére költik.


A hányatott sorsú, többször is temetett, ám időközben talpra állított pénzintézetért ugyanis 101,3 milliárd forintot ígért a privatizációs pályázat múlt héten kihirdetett győztese, az osztrák Erste Bank, kiütve ezzel a második helyezett BA-CA 85,1 milliárdos, illetve a dobogó harmadik fokára szoruló Budapest Bank 69,2 milliárdos ajánlatát.




Interjú a Postabank elnökével
A SZTORI FOLYTATÓDIK

Csillagászati áron 2

Király Júlia szerint minta-szerű és átlát-ható volt a Postabank privatizációja.



Egy lóvásárban annyit ér a jószág, amennyit adnak érte. De szakmai szemmel ér-e 101 milliárdot a mostani Postabank?
– A legrosszabb ajánlat is 70 milliárd forint volt, a plusz 30 milliárd részben az árverseny eredménye, részben pedig a külföldi befektető értékelése az ország gazdaságáról, a magyar bankrendszer állapotáról. Az árazásnak sokféle módja létezik, egyetemi és bankárképzős kollégáimmal már korábban elhatároztuk, hogy esettanul-mányként feldolgozzuk a Postabank árazását; én is kíváncsi vagyok melyik módszerrel tudjuk megközelíteni a kialakult vételárat.
– Nem nehezítette az értékesítést a pénzintézet korábbi kétes hírneve?
– Közvetlen elődeink, Auth Henrik és csapata, megvalósították azt, ami elsőrendű feladatuk volt: létrehozták a tiszta bankot. Egy tiszta bankot eladni pedig mindig könnyebb.
– A végső egyenleget persze ronthatják a hatalmas állami garanciavállalások. Nem farag rá megint az állam a Postabankra?
– Kizártnak tartom. Tankönyvekbe illően mintaszerű és átlátható volt az az alkufolya-mat, amelynek során a független jogászok, a befektetők és az eladók között megegyezés születetett erről. Az esetleges veszteségek nagyságrendekkel kisebbek lesznek, mint azt a perek száma alapján várni lehetne.
– Azért egy köszönő telefonbe-szélgetést, gondolom, lebonyo-lított az OTP elnök-vezérigazga-tójával. Az Erstével a régióban versengő pénzintézet a “taktikázásával” milliárdokat vett ki a konkurense zsebéből.
– Csányi Sándor szabadságon van, ha visszajön, feltétlenül felhívom. De ne felejtse el, hogy a versengés nyertesei igazából az állam és az adófizetők.
– Tizenöt évvel ezelőtt a Postabank azzal a céllal jött létre, hogy az OTP-nek legyen igazi konkurense a lakossági piacon. Elsülhet-e az Erste kezében ez a “titkos” fegyver?
-Egyszer persze ez már sikerült a Postabanknak, amely 1995-96-ra az ország második legnagyobb lakossági pénzintézetévé vált. Az Erste most kétségtelenül óriási lehetőséget kap, és miért ne sikerülhetne neki? Egyébként már nem nagyon érdekes, hogy a magyar piacon éppen melyikük a legnagyobb. Régiós verseny van, amelyben az OTP is részt vesz, az Erste pedig ezzel a vétellel felnőtt a legnagyobbak közé.
– Az eladás bejelentésekor érzelmes köszöntőt mondott az “átlag postabankos” dolgozók-nak, ami meglepő volt a pénzin-tézet működését sokáig ostorozó szakembertől. Elnök lett itt, s rögtön “behálózták”?
– A nagy Postabank-pánik idején is leírtam, hogy ennek a pénz-intézetnek nagy értéke azoknak az alkalmazottaknak és ügyfe-leknek a kitartása, akik 5-15 éve megmaradtak itt. Magam is meglepődtem azonban, amikor ide kerültem, hogy ez a posta-bankos feeling még mindig léte-zik, pedig 5 menedzsmentvál-táson és rengeteg hányattatáson voltak túl. Ha az Erstének van esze, erre az erőre építeni fog. Ezek az emberek hisznek a Postabankban, márpedig hit nélkül lakossági bankot nem lehet csinálni.
-Köszönet a postabankosoknak, egy nagy kivétellel. Nem?
-Ne vitassuk el Princz Gábor érdemeit, de ne felejtsük el bűneit sem. Mindig is úgy gondol-tam – és írtam -, hogy Magyaror-szág legsikeresebb bankját hozta létre és tette tönkre. Karizmati-kus vezető volt, aki csapatot és ügyfélkört épített ki a banknak, majd mindezt el is játszotta. Utóbbi több volt, mint bűn.
– Tavaly júliusi kinevezésekor Ön azt ígérte a Figyelőnek, hogy a Postabank-történet vége szebb lesz, mint a közepe. Jöttünk számon kérni.
– Az Erste átveszi a nevet és a saját elnevezésével együtt használja. Így tehát most azt mondom, a Postabank-sztorinak lett egy szép vége, de egyben folytatódik is.
MONG ATTILA

MEGLEPETÉS.

Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. székházában a nyertes pályázat bejelentésekor mondhatni felhördült a bankszakemberekből, minisztériumi tisztviselőkből és újságírókból álló hallgatóság a “befutó” ár hallatán.

A meglepetés óriási volt, holott már az értékesítés első fordulója jelezte: igen magas áron fog elkelni az 1998-99-ben 220 milliárd forintból konszolidált, de gyakorlatilag azóta is folyama-tosan veszteséges Postabank. Ismeretes, hogy a 36 milliárdos saját tőkéjű bankért már a privatizáció nyár közepén lezárt első fordulójában is erős tülekedés folyt, a 6 aspiráns árajánlatában 45 és 66,5 milliárd forint közötti összegek szerepeltek. Még az OTP Bank is csaknem megduplázta azt az összeget, amelyet két évvel ezelőtt lett volna hajlandó kifizetni az életre lehelt Princz-örökségért, s amit az Orbán-kormány végül elutasított.

Nyilvánvaló volt, hogy aki most a versengés folytatása mellett dönt, az a szeptember 12-én benyújtandó második ajánlatában még magasabb árat jelöl meg. Némileg érthető a bőkezűség: a lakossági bankpiacon évek óta óriási konkurenciaharc dúl az ügyfelekért, a Postabank megszerzése pedig rögtön 500 ezer új klienst ígér. Noha az érintettek a nyilvánosság előtt cáfolják, a kulisszák mögötti beszélgetésekből egyértelműen kiderül: az OTP Bank pályázati részvétele is sokmilliárd forinttal felsrófolta az ajánlati összegeket.


“Számolni kellett az OTP piaci erejével és kiszámíthatat-lanságával is” – kommentálta a mamutbank szerepét az egyik pályázó.
Az OTP-nek ugyanis a lakossági piacon több testhossznyi előnye van a hazai konkurensekkel szemben, így a Postabank megvétele leginkább azt a célt szolgálhatta volna, hogy ezzel elejét vegye a konkurencia megerősödésének. A közép- és kelet-európai régiós terjeszkedéséhez viszont sok pénzre van szüksége a pénzintézetnek, ami az itthoni költekezésnek gátat szabhat.


A tender többi pályázója nem tudhatta, végül melyik szempont győz, s az OTP menedzsmentje is mindent elkövetett, hogy a konkurenciát állandó kétségek gyötörjék: a kiszállásnak hol az előnyeit, hol a hátrányait ecsetelték. Spéder Zoltán vezérigazgató-helyettes arra is emlékeztetett, hogy Bulgáriában, a DSK privatizációja során megkétszerezték árajánlatukat.

RIVALIZÁLÁS. A mostani eseményekre szintén kihatott, hogy Bulgária második legnagyobb bankjának megvá-sárlása kapcsán nagyon meg-romlott az OTP Bank és az Erste viszonya, holott korábban Csányi Sándor baráti kapcsolatot ápolt az Erste AG elnökével, Andreas Treichllel. A DSK megszerzéséért komoly harc folyt a két pénz-intézet között, s akkortájt a bolgár sajtóban cikkek jelentek meg arról, hogy a két pályázó egyike, az OTP Bank “maffiózók kezében van”. Csányi, elmondása szerint, utóbb bizonyítékokat talált arra vonatkozóan, hogy a minden alapot nélkülöző rosszindulatú híresztelések az Erstétől indultak, s most nem tagadta már annak is örülne, ha miatta az Erstének mélyebben kellene a zsebébe nyúlnia, hiszen ennyivel is kevesebb maradna a további régiós bevásárlásokhoz.


Csillagászati áron 3

Mindazonáltal az is komoly lökést adhatott az áraknak, hogy a magyar állam a nyár végére – a pályázók szerint – elfogadható garanciákat vállalt a Postabank peres ügyeire.(Az állam kezességvállalásának köszönhetően a banknak összes-ségében legfeljebb 3 milliárdos fizetési kötelezettsége keletkezhet.)




Interjú az Erste Bank vezérével
AZ IGAZI KEZDET

Csillagászati áron 4

A Postabank vételére jogot szerző Erste Bank vezér-igazgatója, Kisbenedek Péter szerint még csak ezután indul az igazi növe-kedés, továbbra sem tettek le a lakossági piac 25 száza-lékának megszerzéséről.



Önt igazi salesmanként jegyzik a pénzvilágban. Mielőtt a bank-szektorba került, dolgozott a Philip Morrisnál, s vezető posztot töltött be egy hazai biztosítótár-saságnál is. A Postabankra ke-reskedőként vagy bankárként licitált?
– Maradjunk annyiban, hogy mindkettőként. Azt hiszem, nagy bajt jelez, ha különbség van egy bankár és egy kereskedő között.
– Mire alapozták a meglepően magas összegű vételi ajánlatot?
– Természetesen a saját piaci helyzetünkből indultunk ki, és ajánlatunkat a fuzionált bank stratégiai növekedési kilátásai, valamint az egyesülésből nyerhető szinergiahatások határozták meg.
– Szinte szakadék tátong a győz-tes, illetve a második legmaga-sabb árajánlat között. Mi indokol-hatja a 15 milliárdos különb-séget?
– Valóban nagy szórást mutatnak az árajánlatok, a második és harmadik helyezett között is 15 milliárdos az eltérés, ami azt jelzi, hogy a különböző bankok eltérő piaci helyzetéből adódóan más és más szinergia értékek érhetők el a Postabank beolvasztásával.
– Nem bosszantja Önt ez az óriási differencia?
– Nem, hiszen nem a konkuren-ciához, hanem a saját piaci helyzetünkhöz áraztuk a Postabankot.
– Az OTP taktikázásának sem volt szerepe a pályázók által megjelölt magas összegekben?
– Az OTP szereplését nem tudom kommentálni.
– Számítása szerint mennyi idő alatt, milyen feltételek mellett térülhet meg ez a befektetés?
– Természetesen rendelkezünk erre vonatkozó konkrét tervekkel, de ezt csak az évzárást követően hozzuk nyilvánosságra.
– Mikorra zárulhat le a fúzió, mikor jöhet el az a perc, amikor az ügyfelek már semmit nem éreznek abból, hogy éppen zajlik a két bank egyesítése?
– Amire törekszünk: az ügyfelek egy pillanatig se érezzék úgy, hogy hátrányuk származik a fúzióból. Azt viszont szintén csak az évzárást követően mondha-tom meg, mikorra tudjuk a régi postabankos ügyfeleket töké-letesen a rendszerünkbe integ-rálni. Bizonyos azonban, hogy amint birtokon belül leszünk – tehát a szerződés aláírását és a szükséges engedélyek beszer-zését követően -, már érezhe-tőek lesznek a változások. Az pedig azonnal érzékelhető lesz, hogy megszűnt az a privatizációt megelőző bizonytalanság, ami a postabanki dolgozók életét megnehezítette. Ők most már pontosan tudják, hogy olyan bankcsoporthoz csatlakoznak, ahol az általuk eddig végzett munka érték. Ennek hatására pedig rögtön javulni fog az ügyfelek kiszolgálása.
– A privatizációs felkészítéshez a Postabank élére állított menedzs-ment nemcsak szakmailag bizonyított, de tisztakezűségével is tekintélyt szerzett magának. Az egyesült bankban is lesz állása a régi vezetőknek?
– Mi is úgy gondoljuk, hogy a Postabank menedzsmentje nagyon eredményesen dolgozott az elmúlt bő egy évben, s komolyan hozzájárult a magas eladási árhoz. Amikor az elkövetkező 3-6 hónap során döntünk az új bank menedzs-ment pozícióiról, ezt biztosan figyelembe vesszük.
– Az augusztusi állapot szerint két nyereséges bankot tolnak össze. Van esély arra, hogy a fuzionált bank első üzleti évét is profittal zárják?
– Erről most nem nyilatkozhatok.
– Két éve az Erste deklarálta, hogy 20-25 százalékos része-sedést készülnek megszerezni a magyar piacból. E cél eléréséhez további akvizíciók is szerepelnek a tervek között, vagy az organi-kus fejlődésből hozzák ki a maximumot?
– Az áhított részesedésnek lassan a felénél tartunk, és továbbra is az eredeti cél lebeg a szemünk előtt. Noha a következő egy-két évben arra koncentrálunk, hogy a Postabank integrációja a lehető legkevesebb zökkenővel mehes-sen végbe, azt szeretnénk, ha ez nem gátolná, hanem kifejezetten segítené a további növekedé-sünket, egy olyan optimális méret és ügyfélszám elérését, ami megfelelő nyereséget bizto-síthat a banknak. Az egyesülés pedig jól szolgálja e törekvést, hiszen a Postabankkal és a postai hálózattal megerősödve lényege-sen nagyobb értékesítési kapacitásunk lesz a mostaninál. A történet tehát nem a Postabank megvásárlásával fejeződik be, hanem most kezdődik igazán.
Szép Ildikó

Az pedig már csupán a hab volt a tortán, amikor az év közepén kiderült – ami egyébként még a negyedévi záráskor sem látszott -, hogy a bank veszteségtermelési tendenciája az idén megfordulhat. A Király Júlia és Singlovics Béla által a pri-vatizációs felkészítésre bő egy éve 1,7 milliárd forint veszte-séggel átvett pénzintézet ez év augusztusára már egyértelmű-en nyereséges volt, s a teljes évet akár félmilliárdos profittal zárhatja, miközben a menedzsment szerint a bank aktivitása még tovább fokozható. Mindez azt jelenti, hogy a vevők, szem-ben a korábbi várakozá-sokkal, nem csupán 500 ezer ügyfelet kapnak, hanem egy növekedése elején tartó pénz-intézetet, amelynek erőssége a lakossági hitelezés és a lízing.

Nem kérdéses, hogy az ezzel szemben álló 101,3 milliárd forint a költségvetés szempontjából tetszetős, hiszen a kormányzat eredetileg 60 milliárdot remélt az ügylettől, így az eladási ár még a három állami bank privatizá-ciójától remélt összbevételt is túlszárnyalja 1,3 milliárd forinttal. Arra a kérdésre viszont már kevésbé egyértelmű válaszokat hallani a piacon, vajon e befektetés meghozhatja-e gyümölcsét belátható időn belül.

MEGÉRTE? Noha számszerű-síthető hivatalos válasz az Ersténél még nincs e kérdésekre, a bankhoz közeli források szerint a befektetés 10 éven belül bizonyosan megtérül. Az Erste által megvont fúziós mérleg szerint a lakossági hitelek és betétek terén a jelenlegi 4,0-4,5 százalékos piaci részese-désük a fúzió eredményeként 10 száza-lékra ugrik, amivel a 2. helyre kerülnek az OTP Bank mögött, mérlegfőösszegükkel pedig a 8. pozícióról a 4-5. helyre lépnek előre. A Postabank 112 fiókot és kirendeltséget számláló hálózatából várhatóan mintegy 80 egységet megtartanak, amihez hozzájön még a 3200 postai értékesítési hely. Jól működő lakáshitelezésük egy másik erős bástyát kap az egyesüléssel, a Postabank sikeres személyi kölcsön üzletágával pedig új tevékeny-séget honosítanak meg az Ersténél. Nyereségként könyvelik el azt is, hogy hozzájuk kerül a Postabank egyik sikerüzletága, a piac 10 százalékát lefedő lízing tevékenység. A banknál úgy kalkulálnak, hogy a fúziós költségek ugyanakkor nem rúgnak többre 1-2 milliárd forintnál, az IT-fejlesztés például várhatóan nem lesz túl drága, mivel a kapacitást – készülve a várható növekedésre – folyamatosan bővítették az elmúlt időszakban, így a hálózatnövekedéssel és az ügyfelek gyarapodásával most nem szorul bővítésre a bankközpont.

Több piaci szereplő szerint viszont elméretezte az árat az Erste. Egy bankszakember például úgy látja, az osztrákok csak a piaci részesedést hajszolták, a részvényesi értékre nem voltak tekintettel. Összehasonlításul, a csaknem 2,5 millió ügyfelet kiszolgáló, s az idén várhatóan 60 milliárd forint profitot termelő OTP Bank részvényei ma a könyv szerinti érték 2,5-szeresén cserélnek gazdát a tőzsdén, addig a félmillió ügyfelet és félmilliárd forintos profitot felmutató Postabank ára 2,6-szorosa a könyv szerinti értéknek. Pedig az egyesüléssel megemelkedő piaci részesedés önmagában még nem garancia a bevétel és a nyereség dinamikus növekedésére. Egyébként magának az Erste AG-nak a könyv szerinti értékre vetített részvényárfolyama (P/BV értéke) is 2,0 jelenleg, a közép-európai terjeszkedés során a Slovenska Sporítelnát 2,0-es, a Ceska Sporítelnát pedig 1,5-ös hányados mellett vásárolták fel. Más arra figyelmeztet, hogy míg például az OTP Bank Bulgáriában 311 millió euróért egy 1,8 millió ügyféllel rendelkező stabilan nyereséges bankot vásárolt, addig az Erste AG most 400 millió euró kifizetését vállalta 500 ezer ügyfélért, s hozzá egy még tavaly is veszteséges pénzintézetért.

A drága bevásárlás melletti érveket erősíti az is, hogy az osztrákok 200 ezer forintot adnak minden egyes postabankos ügyfélért, míg az organikus növekedés útját járó bankok körülbelül 30 ezer forintot költenek egy-egy ügyfél megszer-zésére – persze az akvirálásnak ez utóbbi módja jóval hossza-dalmasabb folyamat, mint az ügyfelet azonnal a bankba építő felvásárlás vagy fúzió. Független elemzők szerint egyébként a fogyatkozó kínálat olyannyira felnyomhatja a régiós bankok árát, hogy a növekedési kényszer alatt álló európai bankok számára egy-egy vétel utóbb csalódást okozhat.

ETIKAI ÉRTÉK. “Az ár kétségtelenül magas, ám még sincs kizárva, hogy hosszú távon megtérül a befektetés” – vélekedik Mihálovics Zsolt, az IE-New York Broker elemzője. A szakember szerint például a két évvel ezelőtt kezdődő hitelexpanzió az eddiginél mérsékeltebb ütemben ugyan, de tovább folytatódik, ami sokat hozhat az Erste konyhájára. “Láthatóan a részvé-nyesek sem aggódnak túlságosan, a bankpapírok árfolyama Bécsben mindössze fél százalékkal ingadozott a győzelem csütörtöki bejelentését követően” – jegyzi meg Mihálovics. Mindazonáltal, még a hitetlenkedő bankárok is úgy látják: csak az idő döntheti, jó üzletet csinált-e az Erste vagy sem. Az ügylet etikai értéke azonban már most sem kérdőjelezhető meg. “A pályázat első fordulóját követően – amikor az OTP Bankot nem zárták ki versenypiaci okokból – még voltak kétségeim, a második fordulós árak azonban magukért beszélnek. Igazi kemény, tisztességes verseny volt az indulók között, láthatóan nem volt összejátszás, és nem volt előre levajazva az üzlet” – fogalmaz Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Rt. munkatársa. Rossz nyelvek szerint persze ennyire azért nem volt sima az ügy, még ha végül szépen is zárult a történet, Vági Mártonnak, az ÁPV Rt. vezérigazgató-helyettesének sok ősz hajszála bánja a pályázók és a politikusok nyomásgyakorlásra tett kísérleteit.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik