Száraz valóság

Immár kertelés nélkül beszélt krízishelyzetről Roselyne Bachelot francia környezetvédelmi miniszter augusztus közepén, stílusosan légkondicionálás nélküli helyiségben tartott sajtótájékoztatóján. Az izzadó újságírók közvetítésével pedig egyenesen az energiafogyasztás visszafogására kérte fel a lakosságot. A kérésnek természetesen nem volt foganatja: az egyébként energiaexportőr Franciaország az idén nyáron rendkívüli importra szorult. De ez csak egy kisebb tétel a június óta tartó európai hőhullám mérlegében, amelyben csak Franciaországban már jóval több mint háromezer halott szerepel. Olaszországban elgörbült sínek, Portugáliában lángoló erdők, Nagy-Britanniában használhatatlan repülőterek, Magyarországon pedig a dunai hajózás megszűnése egészíti ki a szaldót. Ám hiába a nyilvánvalóan szélsőséges időjárás, az éghajlatkutatók ma sem értenek egyet abban: valóban klímaváltozásnak vagyunk-e tanúi napjainkban. “Az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársainak nincs közös álláspontja a globális felmelegedésről” – nyilatkozta lapunknak Wantuchné Dobi Ildikó, a szolgálat éghajlati osztályának vezetője. Mert bár a nyarak egyre melegebbek, és súlyos aszályok váltják a még súlyosabb árvizeket, nem lehet tudni: kiugró szélsőségekről, vagy a klímaváltozással járó jelenségről van-e szó. Az ENSZ éghajlatkutatással foglalkozó nemzetközi testülete, az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) által végzett globális klímamodellekben eddig végzett kísérletek eredményei alapján mindenesetre biztos, hogy az éghajlat fokokban kifejezhető változás, vagyis melegedés előtt áll: a Föld hőmérséklete már 2050-ben magasabbra emelkedhet, mint az emberiség történelme során bármikor.

ÜVEGHÁZBAN. Az IPCC szerint az éghajlat módosulásért az üvegház-gázok bizonyítottan emelkedő tendenciája a felelős. A melegedést elsősorban a civilizációs tevékenységek (energia-termelés, közlekedés, ipari aktivitás) nyomán a légkörbe kerülő szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid és halogénezett szénhidrogének váltják ki. E gázokon keresztül a Nap sugarai ugyan szinte zavartalanul elérik bolygónk felszínét, ám az onnan kiinduló, nagyobb hullámhosszú energia egy részét már elnyelik és visszasugározzák. A számí-tások pedig arra utalnak, hogy ez a hatás a jövőben felerősödik.

Az IPCC előrejelzései azt mutatják, hogy a légkör összetétele tizenegy lehetséges forgatókönyv szerint alakulhat. Ezekben például a szén-dioxid-koncentráció becsült értéktartománya 540 és 970 ppm (parts per million – millió egységre jutó részecske) közé eshet, miközben a mai érték 365 ppm. Ennek – és egyéb, emberi és természetes eredetű tényezőknek – a függvényében a Föld hőmérséklete 2100-ig 1,5-4,5 fokkal nő; a világtengerek szintje ugyancsak széles sávban – 10 és 90 centiméter között – emelkedik majd, ami tengerparti települé-sek, sőt akár egész országok, például Hollandia eltűnéséhez vezethet. (Igaz ugyan, hogy a tengerszint-változás egy része korábbi, vagy ismeretlen eredetű, és a léghőmérséklet emelkedésével csak ezen érték mintegy fele függ össze közvetlenül.)

A globális változások Magyarországra is hatást gyakorolnak. Mivel a Kárpát-medence három éghajlati zóna – a nedves óceáni, a száraz kontinentális és a nyáron száraz, télen nedves mediterrán régió – határán helyezkedik el, a klímaöveknek akár egy kisebb mértékű eltolódása is oda vezethet, hogy országunk e három hatás valamelyikének uralma alá csúszik át. Mika János, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) éghajlatkutatója szerint az várható, hogy a hazai éghajlat szárazabbá és napfényben gazdagabbá válik, legalábbis a melegedés kezdeti, néhány évtizedes időtartományán belül. Nagy általánosságban kijelenthető: a nyári és a téli átlaghőmérséklet is nő, és 1 fokos melegedésig szárazság várható; Középtávon tehát súlyosbodó aszályokkal és fokozódó meleggel kell számolni, sőt úgy tűnik: az üvegházeffektus már ma is érezteti hatását.

KENYÉRGONDOK. A mezőgazdasági termelőknek így már most sem kell a hosszú távú előrejelzéseket fürkészni ahhoz, hogy a felmelegedés és az ezzel járó aszály katasztrofális következményeivel szembesüljenek. Míg a nyolcvanas években 6 millió tonnát meghaladó országos össztermést könyvelhettek el a búzatermesztők, az elmúlt öt évben – 1999 óta – az idén másodszor zuhant 3 millió tonna alá az országos búzatermés. A folytatás még rosszabbat ígér. A megjósolt felmelegedéssel az évszázad végére csaknem félsivataggá váló Kárpát-medencében egyre kevesebb össztermésre, és egyre rosszabb átlagokra lehet számítani. Kiskunhalasi nemesítők véleménye szerint a búza csak 25 fokos melegben érzi jól magát, ennél nagyobb forróságban, 35 Celsius felett a kalászban megszorul – nem telik ki – a szem. Az őszi búza “bokrosodásához” a tél folyamán pedig hetekig tartó nulla fok alatti hőmérsékletre van szükség. Ha enyhe, vagy legalábbis fagymentes a tél, a hideghatás hiányában kevesebb lesz tehát a kalász, a termés. Mindazonáltal még nem kell temetni a mérsékelt égövet – biztat Beke Béla, a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet búzanemesítője. A kutató arra emlékeztet, hogy a hetvenes-nyolcvanas években is többször váltották egymást szárazabb és csapadékosabb időszakok. Ha tartósan forróbbá válik a nyár, akkor is megél majd a kenyérgabona, hiszen Algériában és Tunéziában jelenleg is termesztik.

Fajtanemesítéssel pedig lehet javítani a terméseredményeket. Ennek során a nemesítők a megváltozott feltételekhez alkalmazkodó egyedeket kiválasztva, szelektálva állítják elő a megfelelő fajtákat. Beke Béla személyes tapasztalata, hogy e változékonyság – még génmódosítás nélkül is – elegendő muníciót ad a jövőben ahhoz, hogy a szárazabb, forróbb nyárhoz alkalmazkodó fajtákat nemesítsenek. A kiválasztásnál azonban egyes tulajdonságok – például a szárazságtűrés, a télállóság – fontosabbá válnak. (Tehát a nagy termőképesség, az értékes fehérjetartalom hátrébb sorolódhat a rangsorban.)

Ha a legszélesebb körben elterjedt étkezési – aestivum – búzák esetleg végleg csődöt mondanának a forróságban (bár erről még nincs szó), egyes gazdák szerint visszatérhetünk a külterjesebb, borzas toklászú durum fajtákhoz, amelyek amúgy is reneszánszukat élik, hiszen tojás nélkül is lehet belőlük tésztát készíteni. A szakértők szerint azonban a durum sem viseli el a “teljes tenyészidőszak alatt” a szárazságot. Amennyiben megfelelő a tavaszi csapadék mennyisége, a virágzáskor még elegendő nedvesség áll a növény rendelkezésére a talajban, jobban helytáll, mint az aestivum, s jó minőséggel kompenzálja a terméskiesést.

Nem minden azonban a fajta. A kutatók szerint a növények szárazság- és melegtűrését meghatározza, hogy a gazdák betartják-e az adott változatra “testreszabott” agrotechnikai előírásokat. Abban ugyanis, hogy egyes övezetekben drámain lecsökkent, esetenként felére zuhant az elmúlt másfél évtizedben a búza termésátlaga, nagyban szerepet játszott, hogy hiányos szakismeretekkel bíró, megfelelő eszközökkel nem rendelkező termelők is gazdálkodásba fogtak. Az agrotechnika jelentőségét mutatja, hogy az idén, amikor egyes gazdálkodóknál hektáronként 4 tonnáról 0,5 tonna alá zuhant a termés, a magas technológiai színvonalat tartó vállalkozóknál 6 tonnáról csak egy-másfél tonnányit csökkent az átlag.

FURULYÁZÓ KUKORICA. Az intenzív gabonatermesztés másik meghatározó növénye, a kukorica is szomjazik az aszályban. A szárazságban a növény az egyébként lógó levelét szinte csővé alakítva az ég irányába emeli, a népnyelv szerint esőért “furulyázik”. A szárazságtűrő kukoricák nemesítésében specialistának számító kiskunhalasi Samir Rady 1965-ben gyökérszelektált hibrideket kezdett nemesíteni. Megnövelte a gyökér tömegét, így a növény akár két méter mélyre lehatoló bojtos gyökérzetével a talajból hatékonyabban és mélyebbről tudja kivonni a nedvességet. Olyannyira, hogy a Kiskun Kutatóközpont gyökérszelektált kukoricáit Afrikában is termesztik. Samir Rady hibridjei Egyiptomban és Irakban akár 50 Celsius-fok felett is teremnek, sőt, a 60 fokos hőséget is kibírták. Lehetséges tehát szárazságot tűrő fajtákat találni. Amennyiben azonban beigazolódnak a globális felmelegedéssel kapcsolatos borúlátóbb előrejelzések, Rady szerint nemcsak alkalmazkodóbb fajtákra lehet szükség, de akár a vetésszerkezet alapvető átalakítására is. Például a búzánál nagyobb létjogosultsága lesz a melegtűrőbb napraforgónak, lucernának, vagy akár a szudáni fűnek, a ciroknak, a kölesnek. Ezt indokolhatja továbbá, hogy a Kárpát-medencében eddig soha nem látott növényi kártevők, kórokozók inváziója tapasztalható, ami új és persze drága eljárások és vegyszerek bevetését teszi szükségessé a növényvédelemben.

Bármilyen veszélyt is jelent az aszály a hazai agráriumra, a kereskedők egyelőre nem számolnak a felmelegedéssel, mint a termést korlátozó tényezővel. Daróczi Lajos, az egyik legnagyobb hazai gabonakereskedelmi csoport, az Agrograin Rt. vezérigazgató-helyettese középtávon országosan növekvő gabonatermést – évi 5,0-5,5 millió tonna búzát és 7-8 millió tonna kukoricát – vár, de nem az éghajlatváltozáshoz kapcsolódóan, hanem az EU-csatlakozás és az azzal járó területalapú támogatások jótékony hatásaként. A termelés koncentrációjával pedig szerinte a gabona minősége is javulni fog.

A Bugey Atomerőmű a Rhone partján. Melegebb vizet engedhet a folyóba.

ERDŐ. Míg az agrárium egészében nem tartanak a gazdasági károktól, az ágazat szűk szegmensében, az erdőgazdálkodásban már köbözik a veszteségeket. “Az utóbbi tíz évben mi is érzékelünk hőmérsékleti és csapadék anomáliákat, az erdőgazdálkodás számára kedvezőtlen időjárás valahogy mostanában gyakoribb” – mondja Führer Ernő, az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) főigazgatója. Véleménye szerint a klímaváltozás – amennyiben létező jelenség – már rövid távon ronthatja a hazai erdőgazdálkodás hatékonyságát: a hazai nemzeti össztermék jelenleg 0,3 százalékát (évi mintegy 80 milliárd forintot) termelő ágazat hanyatlását pedig a fafeldolgozó ipar is megsínyli majd. Az enyhébb telek és melegebb nyarak a kártevők – rovarok és gombák – gyorsabb szaporodása, valamint az erdőtüzek várható gyakoribbá válása miatt gyöngébb minőségű erdők kialakulásához vezethetnek. Fafajok eltűnését ugyan nem vetíti előre a főigazgató, ám a hazai növényzeti-erdészeti klímaosztályok eltolódását aligha úszhatjuk meg: a hűvösebbet kedvelő, csapadékigényes bükkösök rovására terjednek majd a szárazságot inkább elviselő fás társulások, és mediterrán elemek is megjelennek az országban. Nem kizárólag az erdőgazdálkodással, hanem a klímaprobléma kezelésével függ össze, hogy az erdő a szén-dioxid-forgalom befolyásolásával a klímaváltozást mérséklő eszközként jöhet számításba.

Izmosodó légkondipiac   “Ott még messze nem tartunk, mint Kuvaitban, ahol a nyári energiafogyasztás nagyobb a télinél, de a lakosság Magyarországon is évről évre nyáron is egyre több energiát igényel” – mondja Tombor Antal, a Magyar Villa-mosenergia-ipari Rendszerirá-nyító (Mavir) Rt. vezérigazgatója. Az életszínvonal és az életmód változásából adódó természetes, évi mintegy 3 százalékos növek-ményhez a kánikulai napokon további fogyasztásnövekedés adódik, ami szerinte egyértelmű-en a klímaberendezések nép-szerűségével magyarázható. Egy közepes teljesítményű, háztartá-sokban is alkalmazható légkond-i-cionáló berendezés folyamatos működés esetén nagyjából annyi energiát fogyaszt, mintha tucat-nyi “százas” izzó égne a lakásban – emiatt azután a bevásárlóköz-pontok, lakóépületek, vagy irodaházak csúcsteljesítmény igénye 8-10 százalékkal is megemelkedik. Hasonló értékeket korábban csak télen tapasztaltak a szakemberek. “Nem csak a meleg, vagy a fizetőképes kereslet növekedése, hanem az olcsó, családok számá-ra is megfizethető klímaberen-dezések megjelenése válthatta ki a légkondicionálás villámgyors terjedését” – véli Kende Gergő, a Samsung értékesítési vezetője. A jórészt török, izraeli és kínai gyártóktól származó kis teljesít-ményű, például hálószobák hűté-sére alkalmas készülékek az idén árasztották el a hazai piacot – amelyről egyébként jelenleg sem a gyártók, sem a piackutatók nem rendelkeznek megbízható információkkal. Annyi bizonyos, hogy a legtöbb készüléket az LG adja el; őt követi a Fujitsu, a Toshiba és a Samsung. Az újnak számító, olcsó Vestel, Midea, Genex, vagy Belcor márkájú termékeket elsősorban kispénzű vásárlók veszik, főleg panella-kások klimatizálására. Ezek azonban nem a hagyományos kiskereskedelemben találnak gazdára, hanem a szerelőkön, szolgáltatókon keresztül, így pontos számukat csupán becsülni lehet. Kende Gergő szerint az idén összesen akár 100 ezer klímaberendezés kelt el az országban, azaz a tavalyi darab-szám duplája. Meglepő, de a családok általában “hirtelen felindulásból” és nem előre megfontol szándékkal követik el a viszonylag nagy összegűnek tekinthető beruházást: ha nagyon meleg van, a légkondi-értékesí-tők rohamra számíthatnak, hűvösebb időben azonban még nyáron sem fogynak a készülékek.

“Azt azonban nem lehet tudni, hogy az erdőgazdálkodás mennyiben járulhat hozzá a globális felmelegedés csökkenéséhez” – mondja Führer Ernő. Mindenesetre ahhoz, hogy a fák több szén-dioxidot vonjanak ki a légkörből, mint amenynyit oda visszalélegeznek, érdemes a minőségi fatermesztés követelményeit szem előtt tartani: azaz erdőket nevelni, azokat ápolni, tisztítani és gyéríteni, s az idős erdőket kivágni, és helyettük újakat telepíteni. A hazai erdők évente 6,5 millió tonna szenet kötnek meg, ebből 4,4 millió tonna visszakerül a természetes szén-körforgalomba (vagy lebomlás útján, vagy az erőművekben elégetett fából felszabaduló szén-dioxid formájában), 2,1 millió tonnányi viszont évtizedekre beépül a fákba. Ennek 40 százaléka fatermékekben – bútorokban, épületekben – tárolódik, 60 százaléka pedig magában az erdőben halmozódik fel. Az így megkötött szénmennyiség további erdősítéssel növelhető: a tervezett évi tizenötezer hektár erdőtelepítéssel tíz év alatt összesen 4,4 millió tonna szenet lehetne tartósan lekötni. Az erdők ráadásul energiahordozóként is jókora potenciált képviselnek: a fa ugyanis megújuló tüzelőanyag-forrás. A fatüzelésű erőművek bevezetésével és a tűzifa nevelésével a légkör szén-dioxid tartalma csökkenthető – más kérdés, hogy e technológia hatékonysága jelenleg messze alatta marad a szokásos erőművekének, alkalmazása így ma csupán szén-dioxid-kereskedelmi megállapodásokkal kiegészítve gazdaságos.

TÚLHEVÜLVE. A felmelegedés mindenesetre azonnal kihathat a meglévő erőművek működésére. A folyók vízszintje az idén ritkán látott alacsony értékre csökkent, ami nehezíti a partokra telepített atomerőművek és hőerőművek hűtését is. “A Paksi Atomerőmű normál üzemét a kánikula jelenleg nem befolyásolja” – jelenti ki a Figyelőnek Aszódi Attila, az áprilisban történt üzemzavar elhárításáért felelős miniszteri biztos, majd elmagyarázza: amennyiben viszont a folyam vízszintje bizonyos kritikus érték alá süllyedne, a jelenleg kialakított normál üzemű szivattyúrendszer nem lenne képes hűtővizet kiemelni a folyóból. Ilyen esetekre is léteznek persze tervszerű műszaki megoldások: ideiglenes szivattyúrendszer segítségével még extrém alacsony vízállásnál is lehetséges vizet kivenni a Dunából. És bár a hűtőrendszer most problémamentesen működik – a folyó vízhozama ugyanis még aszály idején is óriási -, nem kizárt, hogy a jövőben emiatt korlátozni kell az erőmű működését. “Ez azonban csak extrém esetben, ad abszurdum a folyó kiszáradása esetén következhet be. 1991-ben ugyanis az ideinél húsz centiméterrel volt alacsonyabb a Duna vízszintje, és az sem okozott problémát” – meséli. Sőt, a kiépített rendszer további egyméteres apadás esetén is működőképes.

Kánikulában a fizikai korlátokon kívül a környezetvédelmi előírások is alaposan beszűkítik az erőművek használhatóságát. A Dunából kiemelthez képest a mederbe visszajuttatott víz hőmérséklete ugyanis a ma érvényben lévő szabályok szerint maximum 11 Celsius-fokkal emelkedhet; s az erőmű alatti folyószakaszon a víz meghatározott vízmélységben nem lehet melegebb 30 foknál. Az erőmű tájékoztatása szerint Paksnál jelenleg a kiugró – és az oxigén oldhatóságát jelentősen csökkentő, így a vízi élővilágot veszélyeztető – hőszennyezés veszélye nem fenyeget. Németországban és Franciaországban azonban a nagy meleg miatt újabban csökkentik az atomerőművek kapacitását, és ezzel egy időben a korábban megengedettnél magasabb hőmérsékletű vizet engednek vissza folyókba. Az erőműveket ott a Dunánál jóval kisebb vízhozamú folyók, esetleg tavak mellett építették, így a kánikulában a környezetvédelmi előírások betartásával nem tudnak kellő mennyiségű hűtővizet biztosítani. Korlátozásokat kellett bevezetni jó néhány vízerőműben is, mert a vízállás egyszerűen túl alacsony a turbinák meghajtásához. A francia villamos művek, az Electricité de France (EdF) közleménye szerint az erőművek hűtésére használt természetes vizek hőmérséklete átlagosan 5 fokkal haladja meg az elmúlt huszonöt év átlagát. Ezért a társaság tucatnyi erőmű esetében felmentést kért bizonyos szabályok alól a párizsi környezetvédelmi minisztériumtól.

DUNAI HAJÓSOK. A folyók alacsony vízállása nemcsak az energiatermelés jövedelmezőségét rontja: a legsérülékenyebb ágazat a hajózás, amely több ok miatt is óriási károkat szenved az eső nélküli kánikulában. “Jelenleg olyan vízállások alakultak ki, hogy a folyami áruszállítás leállt” – magyarázza Somlóvári László, a Magyar Hajózási Részvénytársaság (Mahart) vezérigazgatója. Mégpedig elsősorban gazdaságilag lehetetlenül el a szektor, a sekély vízben ugyanis a hajók kevésbé terhelhetők, így a szállítás nem kifizetődő. Sőt, a hajózás újabban fizikailag sem lehetséges: az uszályokat toló géphajók ugyanis rendre megfeneklenek, mégpedig jelenleg a Duna szokásosan hajózható, mintegy 2400 kilométeres hosszán. “Ilyenre hosszú évek óta nem volt példa” – mondja a vezérigazgató.

Európa többi hajózható folyóján sem sokkal jobb a helyzet: augusztus végén rekord alacsony vízállást mértek a Rajnán is – az eddigi negatív csúcsot 1991 szeptemberében jegyezték fel -, hajózhatatlan a német-lengyel határon folyó Odera, és Brandenburg tartomány több folyója, például az Elba, valamint Kelet-Németország csatornái is. Amennyiben a szinte valamennyi folyót sújtó alacsony vízállás a nyári hónapokban állandósulna, a ma Európa-szerte használt 1600-1800 tonna árut szállítani képes uszályokat könnyebbre kellene cserélni – e kritikus tömeg alatt azonban a vízi szállítmányozás már nem versenyezhet a vasútival, vagy közútival.

“A Mahart által használt, maximálisan 27 deciméter merülésű bárkák például jelenleg csupán 15-16 deciméterig, a hordképesség feléig terhelhetők, ez pedig már az önköltséget sem fedezi” – mondja a vezérigazgató. A bárkánként 300-500 tonnás rakománykiesés egyetlen hajóra számítva 3-4 ezer dolláros, hetente pedig összesen 30 milliós veszteséget okoz a Mahartnak. Ennél is nagyobb mínusszal jár majd azonban, hogy a csapadékhiány miatt egyszerűen nem lesz mit szállítani a várhatóan silány gabonatermés nyomán. Magyarországot jó években 1 millió tonna búza és kukorica hagyja el vízi úton, most ennek alig egytizedére számít a Mahart, amely a folyókon továbbított hazai behozatal-kivitel mintegy 20 százalékát kezeli. Mellette persze további hajózási vállalatok is versenyeznek a fuvarokért; a vízi utak megbízhatatlansága miatt azonban a megrendelők elpártolása e cégeket is érzékenyen érintheti. Somlóvári László szerint a piacvesztés a szektor legnagyobb mumusa, mert az elvesztett ügyfeleket rendkívül nehezen szerzik majd vissza a hajótársaságok. Másrészt viszont a vasút és a közút – és így a környezet – számára elviselhetetlen terhet jelentene a vízi szállítmányozás megszűnése, ezért úgy véli, a várhatóan gyakoribbá váló aszályok miatt tudatos közlekedési politikával kell törekedni a szektor helyzetének javítására. A Duna esetében ez az átlagos vízfelszín megemelését, azaz vízlépcsőzést, és általában a folyam szabályozását jelenti; mindezt a jóval kiegyenlítettebb vízszinttel rendelkező Rajnáéhoz hasonló mértékben kellene megvalósítani.

A dunai hajózás fellendítésére és a vízi utak korszerűsítésére természetesen léteznek tervek, és az Európai Unió közlekedési főbiztossága is célul tűzte ki az Al-Duna hajózhatóságának javítását. És bár a krízis oka legalábbis részben valószínűleg a felmelegedés, e törekvések – csakúgy mint az egyéb ágaza-tokat érő károk kiküszöbölését célzó intézkedések – nem párosulnak a klímaváltozás megelőzésére törekvő akcióter-vekkel. Talán azért, mert nincs is arra szükség: az éghajlat-módosulás ugyanis – legalábbis úgy tűnik – elválaszthatatlan a civilizációtól. A környezetvédelmi célok ezért általában egybe-esnek a klímavédelem prioritásaival. Vagyis az éghajlatváltozás prevenciójában nincs szükség új megközelítésre – elég a már rendelkezésre álló ismereteket hasznosítani.