Bizonyára belejátszott ebbe az is, hogy az államfő az ülésszak utolsó napján küldte vissza a törvényt, bár a parlamenti demokrácia szellemének tett gesztus talán megért volna annyit, hogy néhány hónapos késéssel lépjen életbe a jogszabály. Gyanítható azonban, hogy kormánypárti oldalon “a lisszaboni folyamat” (lásd Orbán Viktor esete a Kereszténydemokrata Internacionáléval) újabb mozaikjaként rakták helyre Mádl Ferenc fenntartásait, amire pedig a sorok demonstratív szorosabbra zárása tűnhetett a megfelelő válasznak.
Az ellenzék és vezetője mindenesetre ismét az országgyűlést tekinti a permanens politikai harc terepének, sőt, a volt kormányfő még egy bizottsági meghallgatáson is késznek mutatkozott megjelenni. A legfrissebb közvélemény-kutatások mintha máris visszaigazolnák a (taktikai?) váltást. Ennek viszont az az ára, hogy a parlament az elmúlt hetekben még szembetűnőbben a közéletben beindított botrányfolyamatok kihangosított kommunikálásnak az eszközévé vált, mint korábban. Az igazság egyedüli forrása a politikai hovatartozás; esély sincs arra, hogy észérvek alakítsák a frontvonalakat.
A kórháztörvény erényeiről és gyengeségeiről is lehetetlenség vitázni a kategorikus elutasítás és a feltétlen igenlés szélsőségei közepette. Az egészségügy forrásigénye megkerülhetetlen tény, mint ahogyan az állami büdzsé véges teljesítőképessége is. Uniós alapoktól vagy a szürkegazdaság megregulázásától remélni a társadalombiztosítási kassza feltöltését – mint azt egyes szakmai érdekvédők vizionálják – komolytalan problémamegkerülés. (Mire és hányszor el nem osztották már a nagyon is korlátozottan és célirányosan a rendelkezésünkre álló EU-pénzeket lelkes agitátorok!)
A magántőke bevonása a rendszer átalakításába elodázhatatlan feladat. A megvalósulás formáiról és garanciáiról valószínűleg lehetett – és az államfői vétó nyomán kellett is – volna még vitatkozni. De nem a jelenlegi skizofrén politikai légkörben, amelyben egy külföldi számára aligha elég egy tolmács annak megértéséhez, miért van az, hogy a volt polgári kormány szakminisztere karvalytőkével riogat, miközben a baloldal összeszorított fogakkal sorakozik fel az egészségügy privatizációja mellett.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
