Kicsit nagyobb árfolyam-ingadozás a szokottnál, 1 forintnyi gyengülés az euróval szemben, 15 bázispontnyi hozamcsökkenés az éppen esedékes kötvényaukción, átmeneti – egy napra szóló – süllyedés a tőzsdén: jóformán ennyi történt múlt csütörtökön, az iraki háború kezdete után a magyar piacokon. És még egy “apróság”: a Malév törölte tel-avivi és más közel-keleti járatait.
DERŰLÁTÓ PÉNZÜGYMINISZTER. A Perzsa-öböl messze van. A magyar piac, a nemzetközi tendenciákat követve, már napokkal korábban “beárazta” a fegyveres konfliktust. A tőzsde már napok óta – különösen Bush amerikai elnök 48 órás ultimátumának kihirdetése óta – erősödött, amit elemzők egybehangzóan annak tudtak be, hogy eloszlott a bizonytalanság az Irakkal szembeni fegyveres fellépés körül. “Gyors lefolyású háborúra számítunk, amely sem a pénzügyi, sem a reálszférában nem okoz megrázkódtatást”- osztotta a piaci szereplők optimizmusát érdeklődésünkre László Csaba pénzügyminiszter a támadás előestéjén. Mindazonáltal hozzátette: “A magyar gazdaság szempontjából a bizonytalanság fennmarad.” Tény: pár órával később az amerikai elnök nem zárta ki, hogy a háború nehezebb és hosszabb lesz, mint azt sokan feltételezik, de a piaci elemzők ezt egyöntetűen a kötelező politikusi óvatosság megnyilatkozásának tekintették.
Mi több, az elemzők a Reuters március 20-a előtti körkérdésére is derűlátó válaszokat adtak: a háborúra potenciálisan érzékeny két alapvető mutató – az infláció és a növekedés – idei kilátásait máris kedvezőbbnek látják, mint ahogyan az egy hónappal korábbi fölmérés során állást foglaltak. Egytized pontnyit javítva a konszenzuson, az évi átlagos áremelkedést 4,9, az év végi drágulást 5,0, a GDP-gyarapodást pedig 3,6 százalékra várják. Inflációs várakozásaik tehát két-három tizeddel optimistábbak a jegybank és a Pénzügyminisztérium (PM) előrejelzésénél, miközben a növekedést 0,4 ponttal lassúbbnak jósolják. Ezek a mértékükben nem jelentős eltérések is mutatják: a földgolyó távoli pontján dúló háború a jelek szerint nem felhőzi be az egyébként mérsékelten derűs magyarországi kilátásokat.
Sőt, ami például a hazai árak szempontjából oly fontos olajárakat illeti, a perspektívák még javultak is, elvégre az azonnali szállítású Brent-olaj már egy héttel előbb, március 13-a körül zuhanni kezdett a barrelenkénti 34 dollárt meghaladó szintről. A múlt hétvégén pedig – a támadás megindítása és az irakiak kútfelégető akciói okozta megingás után – az ár egészen 26,10 dollárig süllyedt.
INFLÁCIÓS FÉK. Áprilisra a Mol Rt. Geszti László ügyvezető igazgató tájékoztatása szerint 28 dollár körüli kőolajárral számol, míg az év folyamán 22-28 dollárral kalkulál. “Közel jár ehhez a Kopint-Datorg Rt. előrejelzése, amely szerint az első félév átlagában 31 dolláros lesz a jegyzési ár, s a második félévben 22 dollárra süllyed” – tudtuk meg Bartha Attilától, a cég főmunkatársától. A GKI Gazdaságkutató Rt. átlagban 27 dolláros olajárra számít az idén, ami alig haladná meg a tavalyi 25 dolláros szintet.
Az olajellátásban a háború gyakorlatilag semmilyen veszélyt nem jelent, hiszen Magyarország egyetlen barrelnyit sem hoz be a Közel-Keletről: a teljes import Oroszországból származik. Kiszámíthatatlanabbak ellenben az inflációs hatások, hiszen – a Magyar Nemzeti Bank (MNB) számítása szerint – egy 10 százalékos olajár-változás 0,22 százalékponttal lendítheti ki a pénzromlás éves mértékét. Az olaj drágulása ugyanis kis késleltetéssel az üzemanyagokon keresztül közvetlenül növeli a fogyasztói árszínvonalat, míg hosszabb távon – a költségek emelkedése miatt – más energiaigényes termékek és szolgáltatások árát is felsrófolhatja. Másfelől viszont a jegybank a januári, 31,2 dolláros barrelenkénti árra alapozta előrejelzését – ebből kiindulva jelentette ki februárban, hogy az infláció az év végén 5,2 százalék lesz, azaz a korábban legfeljebb 4,5 százalékban rögzített cél nem teljesül -, így a “fekete arany” olcsóbbodása a várakozásokhoz képest jócskán mérsékelheti a hazai árak emelkedését. “Még az is lehet, hogy teljesül az inflációs célkitűzés” – bocsátkozik óvatos jóslásba Barcza György, az ING Bank elemzője, aki szerint mellesleg a tavalyi forinterősödés is jórészt csak az idén érezteti a hatását a tartós fogyasztási cikkek árában.
Általános ugyanakkor a feltételezés, hogy az iraki válság viszonylag gyorsan rendeződik. Nem tudni pontosan, milyen időtartamot és miféle rendezést értsünk ezen, ám annyi bizonyos, hogy a világméretű olajellátás mielőbbi szavatolása mindenképpen hozzátartozik a feltételezésekhez. Az elhúzódó válságot, amely széles körben vezetne elbizonytalanodáshoz, a szakértők a “kis valószínűséggel bekövetkező” esetekhez sorolják. Csillag István gazdasági miniszter szerint egy ilyen szcenárió az európai gazdaságokban a növekedési ütem 0,5-0,8, Magyarországon pedig 0,5 százalékpontos lassulásával járhatna. Tegyük hozzá: egy ilyen mértékű megtorpanás már bőven elég volna ahhoz, hogy Németország – hazánk legfontosabb kereskedelmi partnere -stagnálni kényszerüljön az amúgy 0,9 százalékra taksált növekedés helyett. Az Ecostat “vészforgatókönyve” kevésbé borúlátó, mindössze 0,2 százalékponttal lassuló magyar növekedést vesz számításba, ha netán elhúzódna a háború. A GKI Rt. pedig még optimistább: úgy látja, a nyugati szövetségesek túljutnak a véleményeltéréseken, és a fejlett ipari országok gazdaságának növekedési üteme a tavalyi 1,5 százalékról 2 százalék fölé gyorsul. (Varga Mihály ex-pénzügyminiszter egyébiránt a háború kitörése után az ellenzék nevében fölajánlotta a kormánynak, hogy kidolgoznak egy vészforgatókönyvet a gazdasági stabilitás megőrzése érdekében, amit a kabinet köszönettel elutasított.)
MÉRLEGEN. A közel-keleti fejlemények persze, akármeddig tartanak is, közvetlenül alig érintik a magyar külpiaci áruforgalmat. Az Öböl-országokba irányuló magyar kivitel 2000 január-novemberében összesen 89 millió dollár volt, azaz a 1982-es kivitelnek pusztán 17 százalékát tette ki – derül ki a Külügyminisztérium honlapján közölt legfrissebb (!) adatsorból. Bezzeg 1982-ben, a népköztársasági időkben csak Iraknak 270 millió dollárért szállított a magyar fél nagy részben “speciális” – azaz haditechnikai – termékeket.
Annál érzékenyebben érintheti a háború a szolgáltatások külkereskedelmét: az idegenforgalmat és a légi közlekedést. Az Utazási és Turisztikai Világtanács (WTTC) attól tart, hogy a tömeges visszariadás az utazásoktól 3 millió állásba, 30 milliárd dollárnyi elveszett bevételbe kerülhet a szakmának világszerte, és például a nyugat-európai országokban 8, míg Észak-Amerikában akár 13-16 százalékkal csökkenhet a látogatók száma. Nehéz megjósolni, mennyi “jut” ezekből a veszteségekből hazánknak, ahol az idegenforgalom már tavaly is 0,8 milliárd euróval kevesebb bevételt hozott, mint egy évvel korábban.
A sivatagi háborúval szorosan ösz-szefüggő tényezők közül kedvezőek tehát a várakozások az energia- és nyersanyagárak alakulását, valamint az importtermékek inflációját illetően, miközben több szolgáltató ágazatban – egyelőre nem látható mértékű – veszteségek körvonalazódnak. Jelentősek azonban a közvetett tényezők is, ezek közül is különösen kettő: a katonai akció megindulásával hirtelen erőre kapó tőkepiac, valamint a gyengülő dollár.
A külföldi és nyomában a hazai részvények erősödését csaknem minden elemző úgy értékeli: a piac a másfél éve tartó bessz után már igazán rászolgált erre. A háború körüli bizonytalanság eltűnt, és ez jót tett a papíroknak, akárcsak az első Öböl-háború idején, amely akkor valóságos szárnyalásba hajtotta az árfolyamokat, egészen a háború végeztéig. Most természetesen a hazai papírokra is ráfér az injekció – merül fel sokakban a magától értetődőnek tűnő, ámbár számszerű jóslatokban nehezen kifejezhető gondolat. Nem osztja azonban a derűlátást Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő vezető közgazdásza: “A háború hírére technikai okok miatt erősödtek a részvények. Bár 2000 óta nem láttunk ennyi napon át tartó korrekciót, egyelőre még sincs jele annak, hogy valódi alapja volna a fellendülésnek.” A piac szerinte már legalább egy éve ráhangolódott a dollár gyengülésére az euróval szemben: attól fogva, hogy az amerikai deflációs veszély miatt amúgy is megtört az erős amerikai pénz doktrínája (Figyelő, 2003/2. szám). A gyengélkedő részvénypiac, a gyönge tőkemegtérülés Amerikában mérsékelte a keresletet a zöldhasú iránt, miközben a kínálata megugrott a deficites, ám tőkebeáramlással nem kellően finanszírozott külkereskedelmi mérleg miatt. “A euróval szemben jelenleg érvényesülő 1,06 körüli kurzus akár 1,14-ig is nőhet. Amerikának infláció kell, ezért juttat az állam jövedelmeket anélkül, hogy valóságos többlettermelés legyen belőle. Ezért kell ott háborús gazdaság, amely inflációt teremt” – jósolja Duronelly.
Ám a gyengülő dollárból a magyar gazdaság is profitálhat. Tavaly csak energiahordozókat 2,8 milliárd dollárért importáltunk, miközben az euró egészen december elejéig jóval a paritás alatt volt – az év átlagában 1 euró 0,94 dollárt ért. A mostani, közel 1,06 euró/dollár árfolyammal 10 százalékkal olcsóbb lett volna az energiaellátás. Más szóval a magyar külkereskedelem cserearányait javítja a dollárgyengülés, mivel az importban a dollár nagyobb súllyal szerepel, mint az exportban. Igaz, az erős európai pénz megint csak visszaüthet: késleltetheti a várt nyugat-európai fellendülést.
“Az élénkülni nem akaró exportpiacok miatt már két éve a 3-4 százalékos növekedési pályán ragadtunk az ígért, remélt 4-5 százalék helyett” – állapítja meg Bartha Attila. A növekedés elmaradása akkor is gond lenne, ha nem volna iraki háború.
Alighanem ez az, amiben az elemzők maradéktalanul egyetértenek.
