Veszedelmes viszonyok

Itt a környéken nem kell tartani a terrorizmustól, Magyarország nem tartozik a veszélyeztetett országok közé – mondja egy megnyugtató női hang a telefonba, amikor a Magyar Honvédség Kaposvári Tájékoztató Irodájában arról érdeklődünk, milyen információkat adnak a kérdezősködő polgároknak. A telefonos tájékoztatást adó munkatárs szerint egyébként az emberek nem aggódnak a taszári amerikai katonai bázis miatt, nem tesznek fel kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok esetleges katonai beavatkozásának küszöbén az iraki ellenzékiek kiképzése jelent-e veszélyforrást. Koncsek Antal ezredes, a Somogy Megyei Területi Védelmi Iroda vezetője egyenesen kioktat, amikor erről kérdezzük. “Az emberek a megszokott békés életüket élik, csak a politikusok és az újságírók keltik az indulatokat” – mondja, de konkrét információkkal a hatóságok felkészültségéről, a megtett intézkedésekről nem tájékoztat. “Mindenre fel vagyunk készülve” – csak ezt a mondatot ismételgeti, de bizonyítékot a “mindenről”, még példaszerűen sem mond. A megyeszékhely, Kaposvár fideszes polgármestere már sarkosabban fogalmaz. “Nem tudom megítélni, hogy hány százalékkal növekedett az ország biztonsági kockázata, csak azt, hogy most nagyobb, mint korábban” – hangsúlyozza Szita Károly, aki szerint az iraki ellenzékiek megjelenésével lényeges változás történt. A politikai vezetésnek tehát nem a helyzet változatlanságáról szóló kijelentésekkel kellene megnyugtatnia az embereket, hanem azzal, hogy őszintén tájékoztat a kockázatokról, továbbá arról, hogy milyen intézkedéseket foganatosított a veszély minimalizálására.

Ezek a mondatok – Taszárról és Kaposvárról – jól jellemzik azt a kettősséget, ami a hatóságokban, a politikusokban és az emberekben is él a terrorizmussal kapcsolatban az egész országban. A lelke mélyén mindenki tudja, hogy a helyzet 2001. szeptember 11-e után nemcsak az Egyesült Államokban változott meg radikálisan, hanem a fejlett világ olyan kevésbé szem előtt lévő zugaiban is, mint Magyarország (lásd keretes írásunkat a közvélemény-kutatási adatokról). A veszély nagyságáról, az elhárítás lehetőségeiről és az esetleges vészhelyzetben követendő eljárásról azonban a nyilvánosság előtt tovább tart a “szemérmes” hallgatás.

NE SZÓLJ SZÁJ. A miniszterelnök – talán tudatosan, talán véletlenül – “elszólta” magát, és március elején a nyilvánosság előtt is világossá tette: a legfelső politikai vezetés minden korábbinál nagyobb mértékben számol a veszéllyel. Medgyessy Péter a nemzetbiztonsági szolgálatok napján mondott beszédében így fogalmazott: “Világszerte növekszik a terrorfenyegetettség, és Magyarország is éles helyzetben van.” Habár a szavak “élét” a kormány szóvivője és a nemzetbiztonsági szolgálatokért felelős politikai államtitkára segítségével később igyekezett tompítani, azt minden alkalommal hangsúlyozták, hogy a titkosszolgálati jelentések egybehangzó értékelése szerint az iraki műveletek miatt megerősödött a terrorfenyegetettség. Így tehát Magyarországon is újra kell gondolni a helyzetet (lásd interjúnkat Tóth Andrással, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokért felelős politikai államtitkárral).

Ugyancsak az óvatosság, a pánikkeltéstől való félelem és a finom figyelmeztetés kettőssége érezhető a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) hivatalos kommunikációjában, így abban a dokumentumban is, amely a szervezet honlapján jelent meg és az iraki válság magyarországi hatásait elemzi. Nem tudható például, hogy figyelmeztetésnek vagy megnyugtatásnak szánták azt a mondatot, amely szerint “Magyarország terrorveszélyeztetettsége a szövetségesi kötelezettségvállalás mértékével, a nemzetközi terrorellenes koalícióban vállalt szerepével arányos”. További kétértelműség érezhető abban, amikor az összegzés kimondja: “Magyarországon az iszlám fundamentalista/palesztin terrorcsoportok szervezett formában nincsenek jelen, azonban – USA- és Izrael-ellenes – szélsőséges ideológiájuk hatással van a hazánkban élő arab diaszpórára”. Az NBH szerint persze országunknak az arab világgal kapcsolatos konstruktív és hosszabb távon is kiegyensúlyozott külpolitikai törekvései, a külföldi állampolgárokkal szemben tanúsított tolerancia, az arab diaszpóra szociális jellemzői és integrálódási törekvései miatt az itt élő araboktól nem kell tartani.

Az ellenzék egyébként a taszári bázis “átengedése” óta bírálja a kormányt, s hangoztatja, hogy értelmetlen veszélynek teszi ki Magyarországot. “A taszári bázis és a magyarországi légtérhasználat kapcsán egymásnak ellentmondó kormányzati nyilatkozatok is jelzik, hogy a Medgyessy-kabinet maga sincs tisztában azzal, mekkora kockázatot vállalt az ország az arab önkéntesek magyarországi kiképzésével” – fogalmazott lapunknak Simicskó István, az Orbán-kormány alatti nemzetbiztonsági államtitkár, jelenleg fideszes országgyűlési képviselő, a honvédelmi bizottság alelnöke.

RIZIKÓ FAKTOROK. A hivatalos “ködösítésnél” egyértelműbb, így talán hitelesebben megnyugtató mondatok hallatszanak a névtelenül nyilatkozó szakemberektől. A Figyelőnek a helyzetet elemző informátorok azt mondták, hogy az Irak elleni háború kitöréséig – Magyarországon és általában a fejlett világban – nem kell jelentősebb terrorveszélytől tartani, hiszen egyetlen közel-keleti terrorszervezettől sem várható, hogy egy kétes sikerrel kecsegtető merénylettel helyreállítsa az egységet az Egyesült Államok és – a háború dolgában egyelőre eltérő nézeteket valló – szövetségesei között. A nem hivatalos vélemények ráadásul a konfliktus kirobbanása után sem számolnak a kockázatok megnövekedésével, Iraknak és a vele a feltételezések szerint kapcsolatban álló terroristáknak ugyanis kisebb gondjuk is nagyobb lesz annál, hogy a Magyarországhoz hasonló országok elleni csapásokat megszervezzék és lebonyolítsák.

Célkeresztben TASZÁRI AMERIKAI BÁZIS. A bázist, valamint annak környezetét a polgári és katonai nemzetbiztonsági szolgálatok, a Somogy Megyei Védelmi Bizottsággal, az ORFK kijelölt egységeivel és a polgárőrséggel közösen kialakított védelmi rendszerrel biztosítják. A rendszer hatékonyságát a részt vevő szervezetek reagáló képességét “éles helyzetek szimulálásával” folyamatosan tesztelik. Az NBH szerint Taszár terrortámadással, ellenérdekelt titkosszolgálati behatolási törekvéssel szemben védett, az objektum közvetlen és tágabb környezetében élő lakosság biztonságát ez idáig reálisan semmi sem veszélyeztette. Informátoraink szerint a készültség akkora, hogy adott esetben ha valaki a helyi ivóban az amerikai katonáktól az időjárás után tudakozódik, meglehet bekerül a nemzetbiztonsági szolgálatok másnapi jelentéseibe. STRATÉGIAI LÉTESÍTMÉNYEK. A szakértők szerint az esetleges terrortámadások célpontjai között szerepelhetnek a kőolaj- és földgázellátás, illetve ivóvíz-szolgáltatás kulcsobjektumai. Ezért a készenléti szervezetek részt vesznek a Mol Rt. százhalombattai kőolaj-finomítójának védelmében és ellenőrzik a főváros, valamint a nagyobb városok ivóvízellátását szolgáló kutakat, a Gellért-hegy gyomrában lévő víztározót. KÜLFÖLDI NAGYKÖVETSÉGEK. “Soha nem éreztem magam olyan biztonságban, mint Magyarországon” – mondta a minap a budapesti amerikai nagykövet, amikor újságírók az esetleges terrorista-veszélyről faggatták. Nancy Goodman Brinker védelmét, csakúgy, mint a diplomáciai képviselet biztonságát, a magyar hatóságok garantálják és – amint az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének sajtóosztályán tájékoztattak – ezt a feladatot teljes megelégedésükre látják el. Mary Drake Scholl sajtóattasé egyébként azt mondja, hogy Magyarországon és Budapesten nem tartanak jelentős terrorveszélytől, amit az is jelez, hogy a nagykövetség honlapján az ideérkező turisták számára még most is leginkább ugyanazokra a veszélyforrásokra hívják fel a figyelmet, mint évekkel ezelőtt. Így a honlapon a pesti zsebtolvajokról és a túlszámlázó belvárosi éttermekről több információt lehet találni, mint a Magyarországot érintő esetleges terrorveszélyről. FERIHEGY, MALÉV. Jasenszky Nándor, a Malév biztonsági vezetője a titkosszolgálatok segítségével zajló munka eredményei alapján úgy véli: a polgári repülésben a Közel-Keleten kibontakozó konfliktus nyomán nem kell az eddiginél nagyobb kockázatokkal számolni. Az utasok, illetve a csomagok ellenőrzésében 2001. szeptember 11-e után bevezetett szigorításokat megfelelőnek tartják. A háború kitörésekor bizonyos desztinációkban azonban még aprólékosabb ellenőrzésre kell felkészülni. A legélénkebb figyelem előreláthatólag a háborús térségből érkező, illetve oda induló légi járatokat kíséri majd. Néhány légitársaság a közel-keleti konfliktusra tekintettel feltételezhetően leállítja veszélyeztetettnek tartott járatait. Valószínű, hogy a háború miatt az Egyesült Államokba tartó repülőgépek utasainak a mostaninál is tüzetesebb “átvilágításon” kell átesniük. A biztonságosan repülhető régiók és irányok meghatározása a Malév számára is elsődleges feladat. Jelenlétük folyamatos fenntartása érdekében azoknál a desztinációknál, ahol ez szükségesnek és megoldhatónak látszott, alternatív útvonalakat jelöltek ki. MAGYAR KÜLKÉPVISELETEK. A Külügyminisztérium tájékoztatása szerint a magyar külképviseleteken is a kockázatokkal arányos védelem kiépítésére törekszenek, a fenyegetettséget egy kockázatelemző rendszer alkalmazásával folyamatosan figyelik. Sem 2001. szeptember 11-e után, sem az iraki eseményekkel összefüggésben nem érte a magyar diplomáciát fenyegetés, s nincs arra utaló információ, hogy a külképviseletek terroristák célpontjai lennének. A közel-keleti térségben működő külképviseleteink biztonsága érdekében számos intézkedést hoztak: felkérték például a fogadó államok hatóságait, hogy a bécsi egyezménynek megfelelően, a fenyegetettség arányában erősítsék meg a biztonsági védelmet, ami általában az épület előtti fokozott rendőri jelenlétben nyilvánul meg. Ezen túl megerősítették a külképviseletek technikai védelmét, összeköttetési rendszerét, aktualizálták a rendkívüli helyzetekre kidolgozott terveket, ellátták az embereket egyéni védőfelszereléssel, intézkedéseket hoztak tartalékok képzésére (pénz, ivóvíz, élelem). Lehetővé tették azt is, hogy a kiküldöttek családtagjai – a Külügyminisztérium költségére – ideiglenesen hazatérjenek. A bagdadi külképviselet munkáját ideiglenesen beszüntették, az ott dolgozó munkatársakat evakuálták. PAKSI ATOMERŐMŰ. Az objektum biztonságáról egyszerre 8-10 szervezet is gondoskodik, a különféle készenléti, nemzetbiztonsági, illetve védelmi szervezetek folyamatosan egyeztetik információikat. Így például a délszláv háború idején érvényben lévő szabályok szerint, ha a magyar légtér ellenőrzését, illetve a határokon túli légi forgalom megfigyelését végző szervezetek Paks irányába tartó légi járművet észleltek, azonnal riasztották a NATO-légierő készenlétben lévő repülőgépeit.

“Ha rosszul sül el az iraki invázió, akkor sem gondolom, hogy különösebb veszélynek lesz kitéve Magyarország” – ezt már Gorka Sebestyén biztonságpolitikai szakértő mondja. Meglátása szerint nem a háború vagy a béke a “vízválasztó”, hanem az, hogy Magyarország elkötelezte magát a NATO mellett, továbbá az, hogy átadta a taszári bázist amerikai kiképzésre. Gorka Sebestyén úgy véli, a terrorizmus elleni háborúban való részvétel lehetséges formái közül a magyar kormány a legszerencsétlenebb megoldást választotta. Szerinte Taszár politikai üzenet, történelmi döntés, mert először fordult elő, hogy amerikai arabokat nem arab országban képeznek ki egy közel-keleti rendszerváltás érdekében. Ez a döntés “más kategóriába” sorolta Magyarországot: előtte nem számítottunk célországnak, nem érdeklődtek irántunk szélsőséges iszlám csoportok, azóta azonban felkerültünk az arab országok “képernyőjére”. “Jobban figyelnek ránk nemkívánatos csoportok”- állítja Gorka, hozzátéve: tartani lehet attól, hogy az iraki rendszerváltás forgatókönyvének kifürkészése végett “ellenséges” arab titkosszolgálati emberek próbálnak a taszári bázisra beférkőzni. “Ebből a szempontból tehát indokoltak a magasabb szintű biztonsági intézkedések” – húzza alá.

BIZTONSÁGI KÉSZÜLTSÉG. Az érvényben lévő biztonsági intézkedésekről persze alig mond valaki valamit – ellentétben például az Egyesült Államokkal, ahol külön kormányzati információs központok és honlapok tájékoztatják az állampolgárokat, segítve a felkészülést.

“Létezik védelmi program, veszély esetén az illetékesek megteszik a szükséges intézkedéseket, ennek részleteit azonban egyelőre nem kívánjuk nyilvánosságra hozni” – közölte a Figyelővel a Kormányszóvivői Iroda. A rendőrség egyik illetékese mindehhez még annyit fűzött hozzá: “Nincs túlbiztosítva semmi, léteznek tervek, de nem adták ki a vezényszót.” Nemzetbiztonsági szempontból persze teljesen érthető, hogy “nem verik nagydobra”, milyen biztonsági intézkedésekkel kívánják elejét venni egy esetleges katasztrófának, vagy ha az mégis bekövetkezik, miként igyekeznek a létező legkisebbre csökkenteni a károkat. A látszólagos nyugalom mögött azonban “lázas” készülődés zajlik.

Somogy megyében és Kaposvárott éppen a napokban tartottak soron kívüli tűzvédelmi és biztonsági ellenőrzést a több ezer ember befogadására alkalmas középületekben, s országos és helyi szinten is többedszerre tárgyalják át a rendkívüli helyzetekre íródott védelmi forgatókönyveket. Habár a kaposvári tisztifőorvos ellen felettesei fegyelmi eljárást kezdeményeztek – pánikkeltéssel vádolták meg, mert az év elején körlevélben hívta fel a környék háziorvosainak figyelmét, hogy frissítsék fel ismereteiket a lépfenével kapcsolatban -, az Orvostovábbképző Szemle decemberi számában oldalakon keresztül a Honvédség egészségügyi vezetői tájékoztatják a körorvosokat a biológiai hadviselésről, az alkalmazandó terápiákról.

Az illetékesek cáfolták, hogy a budapesti észak-déli metróvonalon a készülő iraki háború miatt tartottak éjszakai “bejárást” a múlt csütörtökön, amelyen az eredeti tervek szerint Demszky Gábor főpolgármester is részt vett volna, utóbb azonban lemondta e programját. Mindenesetre érdekes, hogy az észak-déli metró Árpád híd és Forgách utca közötti szakaszán azt ellenőrizték a szakértők, biztosított-e a megfelelő mennyiségű szűrt levegő, rendelkezik-e a szakasz saját energiaforrással, megfelelő mennyiségű ivóvízzel, mellékhelyiségekkel, saját hangosító berendezéssel. Budapesten kétségkívül a metróvonalak szolgálnak a legnagyobb óvóhelyként, egyszerre akár 350 ezer ember “elbújtatására” is alkalmasak. “Az óvóhelyre való menekítés nem egyedüli eszköze a védelemnek, csupán az egyik lehetséges módja” – hangsúlyozta a Figyelőnek Dobson Tibor, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) szóvivője. Mint fogalmazott, már csak azért sem gondolkozhat a katasztrófavédelem kizárólag “óvóhelyekben”, mert képtelenség egy egész országot föld alatti folyosórendszerekbe, pincékbe menekíteni. Nagy tömegek tekintetében inkább a kitelepítés és a kimenekítés jöhet szóba.

“Mivel nem vagyunk hadban álló fél, nincs ok a készültségre” – hangsúlyozta Dobson Tibor, amúgy pedig a veszélyhelyzetekre régtől fogva felkészültek a védelmi szervek. Az esetleges iraki háborútól függetlenül is állandó az együttműködés a tűzoltóság, a rendőrség, a polgári védelem, a mentők és a szaktárcák között. Utoljára egyébként a délszláv háború idején tesztelték az országos riasztásra használható szirénarendszert a katasztrófavédelmi szervek, ennek ellenére a jellegzetes hangot hallató eszközök kipróbálását az illetékesek az iraki válság kapcsán nem tartották szükségesnek. A hírek szerint az OKF a közel-keleti katonai konfliktusra készülve még készenlétet sem rendelt el. A katasztrófavédelmi szakemberek a honvédelmi tárca, illetve a titkosszolgálatok illetékeseihez hasonlóan úgy tartják: Iraknak elsősorban nem Európa az ellensége, és a háborús előkészületekben Magyarország részvétele egyébként is rendkívül szerény mértékű volt. Terrortámadásoktól ezért hazánkban nem kell tartani. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy az OKF ölbe tett kézzel várja az eseményeket. Az ország egész területére kiterjedő különleges védelmi tervek rendelkezésre állnak, s befejeződött az esetleges célobjektumok megtámadhatóságának és védelmének vizsgálata is.

A katasztrófavédelmi szervek a látszólag visszafogott, s a kiemelt objektumok védelmére koncentráló felkészülés során természetesen számba vették az esetleges vegyi, illetve biológiai támadások elhárításához rendelkezésre álló eszközöket is. A hírek szerint a katasztrófahelyzetekben beavatkozó, mentést, felderítést végző egységek védelme nem okozna nagyobb problémát. A polgári lakosság védelmét szolgáló eszközökben viszont nem állnak igazán jól az illetékes szervek. A meglévő 50-100 ezer, meglehetősen drága és ötévente költséges ellenőrzésre szoruló védőeszközt – gázálarcokat, úgynevezett menekülőkámzsákat – jelenleg központi raktárakban tárolják. Előzetes szétosztásuk – az ország lakosságához mérten csekély számuk és a feltételezett támadások helyének meghatározhatatlansága miatt – nem lehetséges. Éles helyzetekben pedig általában nem marad idő a különféle felszerelések kiszállítására, szétosztására. Ezért, nagyobb területet érintő terrorakciókra vagy egyéb katasztrófákra a védelmi szervek jobbára a lakosság kitelepítésével, esetleg bezárkózásának elrendelésével válaszolnak.