Élet-Stílus

Snétberger: tisztában kell lenni a gyökerekkel

Tehetséges roma gyerekeknek kíván hosszú távon muníciót adni a Snétberger Ferenc nevével fémjelzett Európai Roma Zenei Szakkollégium. A 12 hetes képzésen múltjukkal, tradícióikkal, az angol nyelvvel és menedzsmenttel is foglalkoznak majd a tehetséges cigány fiatalok. Snétberger Ferenccel beszélgettünk.

2011 nyarán Felsőörsön indul az Európai Roma Zenei Szakkollégium, amelynek Ön az ötletgazdája és művészeti vezetője. Mit akar elérni azzal, hogy szakkollégiumot indít?

Azoknak a gyerekeknek akarunk segíteni, akik nem tanulhatnak normál zeneiskolában. Olyan gyerekekre gondolok, akik roma származásúak, illetve olyanokra is akik nem romák, de rendkívül szegény körülmények között élnek. Berlinben már csináltam ilyesmit, de ez a magyarországi projekt sokkal nagyobb. Ezeket a gyerekeket elismert művészek, tanárok fogják majd tanítani, akik már azzal is sokat segítenek, hogy részt vállalnak a tanításból.

Snétberger Ferenc

Snétberger Ferenc

Eredetileg tavaly őszre tervezték a válogatást. Tudja már, hogy kik tanulhatnak először ebben a körben Felsőörsön?

Nagyon sok gyereket meghallgattunk, több vidéki városban is. De vannak olyan helyek, ahova a hírek valószínűleg még nem jutottak el. Ezért is határoztuk el, hogy meghosszabbítjuk a jelentkezési határidőt, tehát lehet még jelentkezni. Most is. Mi pedig oda utazunk, ahol van kit meghallgatni.

Ezek szerint Ön járja az országot?

Nekem ott kell lennem mindenhol, mert ezt vállaltam. Rajtam kívül ott van Mészáros Zoltán, a menedzserem, akivel együtt alapítottuk az iskolát és a kis csapatunk; három hölgy szervez, bonyolít, tulajdonképpen ők viszik a hátukon a projektet. Megkeresik a helyi roma szervezeteket és felhívják a figyelmet erre a lehetőségre. Ezért utazom egyébként minden hónapban egyszer-kétszer Magyarországra. Ilyenkor naponta 20-40 gyereket hallgatok meg. Eddig 150-en próbálkoztak. Közülük 30-an meg is feleltek a követelményeknek, a mi elvárásainknak.

És hány tehetségesnek gondolt gyerek jelentkezhet még?

Az országjárásról
Nekem ott kell lennem mindenhol, mert ezt vállaltam.

Hatvan gyerekre számítunk. Előfordulhat lemorzsolódás, de ennyi embert be tudunk fogadni. Velük szeretnénk elindítani idén június 19-én az első 6 hetes kurzust, melyet ősszel és tavasszal 2×3 hetes kurzus követ; így összesen 12 hét a képzés. Ehhez szerintem még úgy 300 gyereket kellene meghallgatnunk.

Az legalább tíz országjárást jelent. Van új jelentkezési határidő?

Nem vesszük ezt szigorúan. Mert tudom, hogy vannak még gyerekek, akikhez nem jutott el az információ. Egészen május végéig lehet még jelentkezni. Én pedig odamegyek meghallgatni ahonnan jelentkeznek. Annak sem kell elkeserednie, aki most épp nem felel meg, mert azt tervezzük, hogy elindítunk egy előkészítőt is. Nem akarom, hogy elvesszenek a potenciális tehetségek. A meghallgatottak között most is voltak olyanok, akik nagyon akarnak, de ebbe a szakkollégiumba még nem tudjuk felvenni őket. Viszont akkora akarat van bennük, hogy emellett nem lehet elmenni. Ha a tehetség megvan hozzá és gyakorolnak is, akkor jó lenne egy jövő évi előkészítő.

Snétberger: tisztában kell lenni a gyökerekkel 2

Honnan jelentkeznek, illetve jelentkezhetnek a gyerekek?

Eddig jelentkeztek Szegedről, Miskolcról, Szolnokról, Salgótarjánból és Budapestről is, ezen városokban jártunk is, készülünk Pécsre, Szekszárdra, Nyíregyházára, majd ismét Budapestre. De jöhetnek bárhonnan, akár határon túlról is. Most például Szlovákiából, Erdélyből is jelentkeztek.

Tehát nemcsak a magyar tehetségeket akarja összegyűjteni…

Nem. Már ebben az évben szeretnénk lehetőséget nyitni a szomszédos országok magyar lakta területein élő gyermekek előtt. Most is vettünk már fel szlovákiai magyar fiút. Sőt! Terveink szerint 2013-tól akár az egész unió területéről is jelentkezhetnek majd a gyerekek, persze a magyar gyerekek továbbra is többségben lesznek majd.

Tulajdonképpen mire jelentkezhetnek, akik vállalják a nyári feladatokat?

Köztudott, hogy ebben a körben imádnak énekelni. Ha kérhetem, ők most ne jelentkezzenek. Az első évben még nem hirdettünk meg ilyen kurzust, őket 2012-től várjuk majd. Egyelőre „csak” hangszeres képzést szervezünk. Nemcsak gitárképzést. Olyan hangszerekre gondolok, amelyek az improvizáció és a jazz iránti nyitottságot növelik. A jelentkezők többsége ezzel a zenei stílussal nem nagyon találkozott eddig, de szeretném rávezetni őket. Amit otthonról hoztak, az nem fog elveszni, csak abból akarunk elindulni egy más irányba. Amúgy a leggyakoribb hangszer a gitár, nyilván ez a legolcsóbb, de sok hegedűs, zongorista is van; most nagyon keressük a basszusgitáros, bőgős, és az ütő-hangszeres, dobos gyerekeket, de persze a fúvósok, és bármely hangszer előtt nyitva állunk. Például cimbalom tankört is tervezünk.

Gondolom, kapásból megmondja, ki a tehetség, mégis mi alapján dönt a felvételről?

A felvételiről
Sok minden kiderül a beszélgetésekből is, a megjelenésből és abból, ahogyan megfogják a hangszert.

Részben a rutin alapján döntünk, de sok minden kiderül a beszélgetésekből is, a megjelenésből és abból, ahogyan megfogják a hangszert. És persze abból, ahogyan az szól. Maximum tíz perc alatt szinte minden kiderül. Van, akinek kevesebb idő is elég volt a bizonyításhoz, nekik már az elején megmondom, hogy fel vannak véve. A róluk készült videó felvételt szoktam mutogatni az ismerőseimnek. Azért nagyon jó érzés látni ezeket a tehetséges, és tanulni akaró gyerekeket.

A zenei tehetségeket hány éves korig érdemes kutatni?

Ebben a műfajban általában 12-13 éves kortól úgy 20 éves korig. És addig is jelentkezhetnek. Csak kivételes esetben térünk el ettől az életkortól, de azért teszünk kivételt.

Kell, hogy legyen valami alapképzettségük?

Ez alatt a 12 hét alatt, amennyi ideig a képzés tart, kezdőkkel nem nagyon lehet eredményeket elérni. Ezért is várunk haladó zenei szintű gyerekeket. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy okvetlenül tisztában legyenek alap elméleti dolgokkal, ez az iskola azért is lesz, hogy ezeket megtanulják. De az nagy előny, ha ilyesmi megvan. Azért azt érdemes tudni, hogy több nagy zenésznek fogalma sincs a kottáról. Sokan épp emiatt félnek. Azt hiszik, hogy az nehéz. Pedig a kottát mindenki meg tudja tanulni. Az elméletet mindig meg lehet tanulni. Zenélni nem mindig. Az a nehéz.

Forrás: Müpa, Pető Zsuzsa

Forrás: Müpa, Pető Zsuzsa

Olvastam, hogy nemcsak zenét tanulnak majd a gyerekek, hanem informatikát, angolt, menedzsmentet, saját kultúrájukat stb. Miért?

Ezek a gyerekek ott lesznek 12 hétig. Ez rövid idő, de azért választjuk ki a legtehetségesebbeket, mert olyan anyagot kapnak majd, amin éveken keresztül tudnak dolgozni. Nagyon fontosnak tartottam, hogy tisztában legyenek a gyökereikkel. Ez nem kérdés. Az angol azért fontos, mert ha valaki tovább akar tanulni, például külföldön, akkor az angol nélkül nem megy. A menedzseléssel is ezért foglalkozunk. E nélkül ma már senki sem tud érvényesülni. Ezzel tisztában kell lenni. És meg kell tanulni. Aki tényleg kimagaslóan tehetséges, azok pedig még ösztöndíjat is kapnak tőlünk. Segítséget az iskolától.

Ezek szerint nemcsak 12 hétig figyelik a gyerekek munkáját, hanem a kurzus után is?

Amit ott megkapnak, azzal sokáig tudnak majd foglalkozni. Aki nagyon tehetséges, azt figyelemmel fogjuk kísérni. Lehetnek olyan gyerekek, akiket visszahívunk, mert nekik a 12 hét nem elég. De nem szeretnénk a „gyermekeink” kezét végleg elengedni. Ha kell, később is ott leszünk mögöttük. És ha tudok, akkor segítek. Fantasztikus dolog lesz nekik is, mert egész nap együtt zenélünk majd. Nem olyan lesz, mint egy átlag zeneiskola. Kivételes lesz. Európában egyedülálló, amennyire tudom.

Csak szűk körben terjed az információ az iskoláról?

Az iskoláról
Fantasztikus dolog lesz nekik is, mert egész nap együtt zenélünk majd.

A csapatunk azon dolgozik, hogy egyre ismertebbek legyünk. Igyekszünk a szakmai szervezeteket, a nővérhálózattól a roma önkormányzatokig, a zeneiskoláktól a normál iskolákig mindenhova eljuttatni a hírét. Most építünk új weblapot, és a közösségi oldalakon is ott leszünk. Amerre koncertezem, ott beszélek erről az iskoláról. Most január 27-én volt egy nagy német állami holokauszt-megemlékezés a Bundestagban, ahol felléptem, és ott a rólam készült filmben, és a programfüzetben is szerepel az iskola. Majd minden évben meghívnak erre, ez a németek leglényegesebb holokauszt megemlékezése. Ennek nagyon örülök. Hátha valakit megérint. Mert mindenféle segítségre szükségünk van.

Ha már a segítségnél tartunk: hogy jön a képbe a Norvég Alap, a szakkollégium fő támogatója?

A Norvég Alap pályázatán nyertük azt a pénzt amiből, a magyar kormány támogatásával kiegészítve ezt az egészet létre tudjuk hozni. Eleinte még egy kisebb gitáriskolára gondoltam, nem ilyen óriási projektre. Aztán a menedzserem elvitt egy volt úttörőtáborba Felsőörsön. Hogy ez talán megfelelő helyszín lenne. Megijedtem. De bele is szerettem. Ez óriásinak tűnt. Aztán elgondolkodtam azon, meg tudjuk-e csinálni? Idővel valahogy belelendültem, a koncertjeim kapcsán sok emberrel találkoztam, meséltem erről és mindenki nagyon lelkes volt az ötlettől és azt mondták szívesen támogatják. A nevükkel. Így jött a képbe pár külföldi alapítvány, akik nem pénzt adtak, hanem a nevüket. Ez sokat segített. Ezután írtuk meg ezt az óriási projektet, a Norvég Alap pedig támogatta.

Tíz-tizenöt éves projekthez mennyi pénz kell?

Az épülő felsőörsi tábor

Az épülő felsőörsi tábor

A norvég és a magyar állam támogatásából fel tudjuk építeni ezt a helyet. A működtetés viszont a mi feladatunk, évi 60-80 millió forintos a program finanszírozási igénye, ehhez a pénzt nekünk kell előteremtenünk. Vannak már támogatóink, a Nyílt Társadalom Intézet a kezdetektől mellénk állt, de nyertünk komolyabb uniós támogatásokat is a program finanszírozására. És persze a szakkollégium ideje után és előtt is működtetjük a helyet, további zenei-művészeti táborokat, és a legkülönfélébb képzéseket szeretnénk ide csábítani. Az abból befolyó bevételből pedig a szakkollégiumot finanszírozni.

Ezt a célt szolgálta a január 15-i koncert is.

Igen. Telt ház volt és fantasztikus hangulat. Nagyon nagy öröm, hogy bármelyik ismert zenésztársamat megkerestem, szívesen vállalták a fellépést.

Visszatérve a tananyaghoz. Miért érezte fontosnak, hogy a saját kultúrájukat is tanítsa a tehetséges roma fiataloknak?

Sokan nem tudják, hogy kik is ők, honnan jöttek, és ez fontos. Ott van az önbecsülés, nem szégyellik azt, hogy romák, a sok viszontagság ellenére sem, de ez nem mindenkire igaz. És addig, amíg magunk sem vagyunk tisztában a saját kultúránkkal, hogyan várhatjuk el mindezt másoktól? Szerintem ez nagyon fontos.

Miért kezdett el azzal foglalkozni, hogy összegyűjtse és képezze a tehetséges gyerekeket?

Az identitásról
És addig, amíg magunk sem vagyunk tisztában a saját kultúránkkal, hogyan várhatjuk el mindezt másoktól?

Láttam, hogy kallódnak el ezek a gyerekek. Láttam Berlinben és Magyarországon is. A koncertek után sokan odajönnek hozzám. Volt úgy, hogy elővették saját gitárjukat és játszottak egy kicsit. Elgondolkoztam ezen. Kár, hogy elkallódnak és más pályára mennek. De a legtöbben csak tengődnek. Szolnokon például találkoztam egy nagyon tehetséges gitáros gyerekkel, aki kőműves mellett dolgozott, már ha volt munka. Egyre többször foglalkoztatott az, hogy jó lenne összegyűjteni ezeket a gyerekeket és segíteni rajtuk. Mert vannak olyan emberek, akiknek egyszerűen kell a segítség. Mert az önerő kevés. Egyszer egy koncert után azt kérdezte tőlem egy újságíró, hogy van-e még valami vágyam. És akkor valahogy ez jutott eszembe. Hogy milyen jó lenne egy ilyen nagy iskola, ahol a segítségre szoruló gyerekeket tanítani lehetne. Végül is nemcsak a zenéről van szó. Társadalmi tekintetben is nagyon rossz helyzetben vannak. A zenén keresztül pedig sokat lehet segíteni. Ezt az interjút olvasta egy hölgy. Tetszett neki az ötlet és azt mondta, segít nekem ebben. Hosszú lenne elejétől végéig elmesélni a történetet, de a lényeg, hogy ebből alakult a berlini gitáros kurzus. Ez kisebb projekt volt. És ma itt tartunk.

Ez a hölgy magyar volt?

Nem. Ő egy német hölgy volt.

Az a támogatás idővel elfogyott. Ez volt az, ami miatt új projektet keresett?

Igen. A gitáriskola óta sohasem ment ki a fejemből ez az ötlet. A menedzseremmel utazásaink közben sokat beszélgettünk erről. Egyszer azzal állt elő, hogy „Feri! ezt itt kellene megcsinálni. Annyi kallódó tehetség van. Miért ne lehetne segíteni?” Azt mondtam, próbáljuk meg. Most itt tartunk. Az iskola meg fog nyílni. Tényleg sikerült, ami egyszerűen hihetetlen.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik