„Hogyan éljük túl a nyarat?” művésznevű sorozatunkban a zivatar két gyakori társát, a villámlást és a jégverést mutatjuk be. Ne essünk pánikba a vörös riasztástól, inkább készüljünk fel: azt is elmondjuk, hogyan.
Ritkán ver véresre a jég
A zivatar okozta egyik legkomolyabb kárt a jégeső okozza, ami nagyon egyszerűen fogalmazva a felhajtóerő és a gravitáció harca. Az erős feláramlás szállította vízgőz a hideg légrétegekben megfagy, jégkristályok keletkeznek, amelyek minél magasabbra sodródnak, annál nagyobbra híznak. Egy bizonyos méret után azonban a felszálló levegő már „nem bírja el” a jégdarabokat, ezért a „gravitációnak engedve” lehullanak. Minél erősebb tehát a feláramlás, annál nagyobb jégtömbök hullhatnak az égből – tudtuk meg az Országos Meteorológiai Szolgálattól (OMSZ).
A jégdarabok földre vezető útjuk során az egyre melegebb légrétegekbe érve olvadnak, és szerencsés esetben csak apró szemcsék formájában érik el a talajt. El lehet képzelni azonban, mekkora tömbként „indultak” tíz kilométeres magasságból a diónyi, kisebb almányi méretben földre hulló jégdarabok. Ha fél centiméternél kisebb átmérőjű jégszemcsék hullanak, azt jégdarának, az ennél nagyobb méretű darabokat jégesőnek nevezzük.
A legerősebb feláramlások, azaz a legnagyobb energiapotenciál általában nyár elején jön létre a légkörben, amikor a magasabb rétegekben még hideg a levegő, a nap azonban már jelentősen felhevítheti a talajt és a felszínközeli légrétegeket. Azaz potenciálisan olyan helyzet alakul ki, ami az erős feláramlásoknak kedvez, tehát általában ilyenkor tapasztalhatjuk a legnagyobb károkat okozó jégveréseket.
zivatar
Az egyik legtöbb kárt okozó nyári időjárási jelenség a zivatar. Kialakulásához három összetevő szükséges: légbuborék, intenzív feláramlás és a levegő megfelelő hőmérsékleti rétegződése. A jégeső és a villámtevékenység is a zivatarokkal van összefüggésben, amelyek kialakulása és természete nem jelen cikkünk témája, ezekről bővebben ide kattintva olvashat.
A jégeső leginkább gazdasági károkat okoz, igen ritka és szerencsétlen az a helyzet, amikor valakit „kékre-zöldre ütnek” a ráhulló jégdarabok. Ám van ilyen is, sőt, a magasról érkező, akár diónyi jégdarabok komoly sérülést okozhatnak. Sokkal komolyabb veszélyt jelent azonban az ugyancsak zivatart kísérő villámtevékenység, amelynek intenzitását a meteorológia csak becsülni tudja.
Hasaljunk le a villám elől!
A villám valójában egy légköri kisülés: a zivatarfelhőben a feláramlás során a vízcseppek és a jégdarabkák súrlódásával töltésszétválasztódás indul be. A pozitív és negatív töltésű részecskék között elektromos kisülések jönnek létre, akár a felhők között, a felhőn belül vagy a felhő és a talaj, főként annak kiemelkedő részei között. A rövid kisülések hatalmas, 30-40 ezer amperes áramerősséget hordoznak. A villámlás felforrósítja a levegőt, amely hirtelen kitágul és „hozzácsapódik” a környező légrétegeknek, ami óriási robajjal jár: ilyenkor „dörög az ég”.
Vihar Nagykanizsa felett (MTI)
Az OMSZ a villámtevékenységre is ad ki figyelmeztetést: ez a legenyhébb, sárga riasztási fokozat, hiszen az elektromos kisülések potenciális veszélyt jelentenek az elektromos berendezésekre, és komoly károkat okozhat a villamoshálózatban. Otthon a jól vezető fémből készült, földelt villámhárító hivatott megvédeni a villámcsapástól: „begyűjti”, majd a talajba vezeti a kisülést. Az elektromosság a „legrövidebb utat keresi”, így a villám is a magasabbra helyezett vezetőbe fog belecsapni. Ám a szabadban életveszélyt jelent a villámlás még akkor is, ha igen csekély az embert közvetlen érő villámcsapás esélye.
A legrosszabb hely ilyenkor a sík vidék, a kopár hegytető, vagy a víz, azaz minden olyan hely, ahol a legmagasabbra nyúló tereptárgy maga az ember feje. Nem véletlen, hogy a legtöbb villámcsapás a golfozókat éri. Ha tehát vihar közeleg, ajánlatos kimenni a vízből, ha pedig a pusztán ér utol minket, le kell feküdni a földre. Veszélyes lehet az erdő is, ahol a villámcsapás, vagy erős szél miatt fák, faágak dőlhetnek az emberre.
éljük túl a nyarat
Sorozatunkban az aktuális időjárási helyzethez igazodva magyarázzuk el többek között a hőség- és UV-riasztás, fogalmát, a zivatarokból fakadó vészhelyzeteket. Az előző részben a szélviharokról volt szó.
Autóban utazva nincs mitől tartani, de ha villám csapott a járműbe, egy ideig ne próbáljunk meg kiszállni. A gumik ugyanis a föld felé szigetelik az autót, jó időbe telhet, amíg az elektromosság a levegő közvetítésével távozik a vázból. Fenti jelenségre az úgynevezett Faraday-kalitka ad magyarázatot, ahol a fémváz „körbevezeti” a villámból származó egynemű töltéseket, amelyek ezáltal taszítják egymást, az elektromos erőtér nem hatol a kalitka belsejébe. Ugyanezen okból a mai modern technológiai viszonyok között önmagában a villámtevékenység nem okoz repülőgép-katasztrófát.
