Hosszú távú vonuló madaraink számára az afrikai telelőterületeken töltött hónapok alapvető fontosságú felkészülési időszakot jelentenek. A repülő madaraknak létkérdés, hogy a röpképességet és a szervezet hőháztartását is alapvetően befolyásoló tollazatuk folyamatosan a lehető legtökéletesebb állapotban legyen. A tollaknak nemcsak a párválasztásban vagy a rejtőzködésben van meghatározó szerepük, a hőszigetelés fenntartása mellett testüket is áramvonalassá teszik.
Cserélni kell
Csakhogy a puha, sérülékeny anyagú tollak a napsütés, a hőmérséklet-változás, a repülés, a tollászkodás okozta fizikai behatások, és nem utolsó sorban a tollrágó élősködők hatására folyamatosan kopnak, elöregszenek, kihullanak. Ezért a madaraknak egész életükben rengeteg időt és energiát kell fordítaniuk a tollak cseréjére – írja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).
kísérjük haza a fecskéket
Az elkövetkező hetekben az MME nyomonköveti a tavaszi vonulásra készülő és úton lévő fecskéink – a 2010. év madarainak – életét a hazaérkezésükig. Az fn.hu mindenről beszámol.
A madarak vedlése nemcsak fajonként, de egy-egy fajon belül akár a különböző állományok, és igen gyakran a fiatalok és öregek között is eltér. A két fő vedléstípust jelentő teljes és részleges vedlés azt jelenti, hogy a tollváltás a szárny- és faroktollakra, illetve a testtollakra terjed-e ki.
30 ezer kilométert is kiszolgálnak
A videófelvételből kivágott fotón jól látszanak a külső, fakult és kopott régi tollak,illetve az ezeket belülről kifelé felváltó friss, acélkék színű tollak (forrás: Dr. Szép Tibor)
Mindhárom fecskefajunk fiatal és öreg egyedei a télen teljes vedlést folytató madarak közé tartoznak, ebből következően az akár 10 ezer kilométeres őszi vonulást követően a telelőterületeken váltják. A test két oldalán szimmetrikusan, belülről kifelé haladva egyesével „cserélik” a szárny- és faroktollaikat. Ez különösen az egy évnél öregebb, tehát a tavasszal költő madarak számára létfontosságú, mivel az ő tollaik már egy évesek.
Végigdolgozták az elmúlt évad tavaszi vonulását, majd a rendkívül aktív nyári költési hónapokat, amikor a madaraknak a saját táplálék mellett akár kétszer 4-5 fióka napi betevőjét is össze kellett fogdosniuk, végül ősszel a hosszú repülést a telelőterületekre. Autós hasonlattal élve ez azt jelenti, hogy a fő repülőtollakban, a szárny- és farokevezőkben, akár 25-30 ezer kilométer is lehet, tehát jócskán megérettek a cserére.
Tollban mondja el a történetét
A tollak a madarászok számára is komoly információt hordoznak. Az elmúlt évek molekuláris analitikai módszereinek fejlődése lehetővé tette, hogy a madarak gyűrűzése és visszafogása nélkül is be lehessen határolni legalább régiós szinten egy-egy madár telelőhelyét. Az afrikai szavannákon téli teljes vedlést végző fecskéink az új tollaikat a helyben fogott repülőrovar-táplálékból építik fel.
Ezek az ízeltlábúak vagy közvetlenül a területen élő növényzetet fogyasztják, vagy ragadozó rovarként növényevő fajokat esznek. A növények gyökerei a vízzel az élőhelyükre jellemző összetételű oldott ásványi anyagokat vesznek fel a talajból. Ez a kémiai „ujjlenyomat” végighalad a táplálékláncon és végül eljut a fecskék friss tollaiba is. Így a madarak a tavaszi vonulásból hazaérkezve magukban hordozzák a telelőhely talajkémiai összetételét, amit a vedlett szárny vagy faroktollból analizálni lehet.
A technika mai fejlettségi szintjén mintegy ötven kémiai elemet és ezek mennyiségi arányát lehet kimutatni egyetlen tollból. Az így kapott információkat összevetve a talajtani adatbázisokkal legalább régiós szinten behatárolható – és akár célzott kutatóexpedícióval felkereshető – az a térség, ahol a mintákat szolgáltató populációk teleltek és táplálkoztak.
A levegőben alszanak
Ennél a módszernél persze sokkal egyszerűbb lenne az itthon meggyűrűzött egyedek afrikai visszafogása, ám ez egyes fajok esetében szinte lehetetlen – mondta el az fn.hu-nak Orbán Zoltán, az MME madárvédelmi munkatársa. Három fecskefajunkból kettő, parti- és a füsti fecske vonulás közben akár 10-100 ezres tömegben éjszakázik nádasokban, őket könnyű befogni.
A kutatók valószínűsítik, hogy a molnárfecske, hasonlóan a csak nevében fecske sarlósfecséhez, gyakorlatilag nem száll le, a levegőben alszik. Míg füsti és partifecskék ma is százezerszámra viselnek gyűrűt a lábukon, a magyar madarászat száz éve alatt molnárfecskéből alig 20 ezret sikerült megjelölni.
(fotó: Orbán Zoltán)
A sarlósfecskék annyira alkalmazkodtak a repülő életmódhoz, hogy a levegőben párosodnak, és az éjszakai égbolton vitorlázva alszanak – a második világháborúban feljegyeztek egy esetet, amikor éjszakai bevetésre induló repülők alvó sarlósfecske-rajjal ütköztek.
Jelenleg “üzemanyagot gyűjtenek”
Ezek a madarak életük 99 százalékát a levegőben töltik, lábaik gyengék, gyakorlatilag járni is alig tudnak, inkább kúsznak, illetve ívelt, tűhegyes karmaikkala sziklák, épületek betonelemenek hasadékaiban lévő fészkeik bejáratánál a fal érdes felületén kapaszkodnak– magyarázza a szakember.
A hazai fecskék esetében alig vagy egyáltalán nem ismert telelőterületekről a madarak az elkövetkező hetekben folyamatosan északi irányba húzódva a Szahara déli peremére, a Száhel-övezetbe tartanak – az első előörsök már minden bizonnyal ott is vannak -, ahol több hetes aktív táplálkozással halmozzák fel a Szahara, majd a Földköz-tenger átrepüléséhez szükséges zsírtartalékot.
