Cigánygyűlölő antikommunisták a fiatalok

A 18-30 éves fiatalok a ma Magyarországát a létező világok legrosszabbikának tartják – derül ki a kutatásukból. Mire alapozzák ezt a véleményüket?

A fiatalok véleményét nagyban befolyásolja a szüleik elégedetlensége, akik közül sokan a rendszerváltás vesztesének érzik magukat. Ma is nagyon erős a társadalomban a Kádár-rendszer, és az általa nyújtott biztonság utáni nosztalgia. A rendszerváltás egyik legnagyobb tapasztalata szerintem az, hogy az emberek számára még az anyagi jólétnél is fontosabb a biztonság. Másrészt a propaganda is egyfolytában azt sulykolja, hogy itt minden rossz, ez az ország romokban hever. Ez sokszor felülírja még a közvetlen, saját tapasztalatokat is. Nyilván rengeteg probléma van az országban, de azt azért nem mondhatjuk, hogy az ország romokban hever és újjá kell építeni. A fiatalok szerint nemcsak a Kádár-korban, hanem a Horthy- és a Rákosi-érában is jobb volt itt az élet, mint ma. Ebben persze az is fontos szerepet játszik, hogy fogalmuk sincs, milyen volt az élet az ötvenes évek elején vagy a két világháború között, és a Kádár-korról is csak a családi legendárium nosztalgikus pozitívumai szintjén hallottak. Hozzá kell tenni, az utóbbival azért valamivel kritikusabbak, mint a szüleik. A Horthy-kor az utóbbi években értékelődött fel a közgondolkodásban. A rendszerváltás előtt csak rosszat – hogy fasizmus, meg félfasizmus volt – sugallt a hivatalos propaganda erről az időszakról, most pedig egy ezzel ellentétes retorika válik egyre dominánsabbá, amely szerint az egy jól működő demokrácia volt, az emberek jobban éltek, rend volt, nyugalom, biztonság. Ebből aztán egy nagy katyvasz alakult ki a fiatalok fejében. A Rákosi-rendszerről rémlik a fiataloknak, hogy valami negatív dolog volt, de még annál is kevesebb ismeretük van róla, mint a Horthy-korról.

Mint a népmesében

Tipológiájuk szerint a magyar fiatalok 47 százaléka „populista antikommunista”. Mit jelent ez a fogalom?

A fiatalok rendszerváltáshoz való viszonya alapján alakítottunk ki különböző kategóriákat. A kutatásunk azt mutatta, hogy a fiatalok 47 százalékára nagyon erős antikommunista attitűd a jellemző. E mellett ugyanezek a fiatalok erősen piac- és versenyellenesek. És rendkívül erősen hat rájuk a rendszerváltás-ellenes retorika. Komolyan elhiszik, hogy vissza lehet forgatni a történelem kerekét, igazságot lehet tenni visszamenőleg. Úgy vélik, eljött az ideje, hogy igazságot szolgáltassanak az elmúlt húsz év veszteseinek, mindent újra kell kezdeni, akik eddig fent voltak, azok kerüljenek le, és akik igazságtalanságokat szenvedtek, kapjanak jóvátételt. Mint a népmesében. A populista megnyilatkozások hitetik el velük mindezt. Rendkívül erősen ellenzik a magántulajdont, a multikat, a privatizációt. Nyilván soha nem gondoltak bele, hogy milyen az, amikor nincs verseny, nincs piac, nincs választék. A megkérdezettek 17 százaléka szintén egyetért az „új rendszerváltással”, ők is azt gondolják, hogy igazságtalanul osztották el a javakat, de náluk nem játszik az antikommunista attitűd nagy szerepet. Egy nagyon szűk réteget kivéve teljes az összhang a fiatalok körében abban, hogy sokkal erősebb központi hatalomra, államra van szükség. Minden felelősséget és irányítást az államra szeretnének bízni, akár még olyan áron is, hogy az jobban beavatkozik az emberek magánéletébe.

Hogy képzelik el az új rendszerváltást?

A fiatalok jelentős része egy sajátos, magyar harmadik útban látná a kiutat. Ezt nem nagyon lehet értelmezni, csak a jelen tagadásaként. A szocializmusba nem vágynak vissza, de a mai kapitalizmust sem akarják. A propaganda azt sugallja nekik, hogy a mi nemzetünk számára létezik egy különleges, csak nekünk megadatott fejlődési lehetőség. Egy kommunisták nélküli szocializmus, egy tőkések, és magántulajdon nélküli kapitalizmus. A történelemből viszont tudjuk, hogy nincs sajátos magyar út.

Mennyiben más a fiatalok és a felnőttek felfogása a rendszerváltásról és a mai életkörülményekről?

Szinte semmiben, majdnem ugyanazt mondják. A fiatalok történelemhez való viszonyát alapvetően a szűkebb környezetük és a politikai propaganda determinálja. És mindkettő ugyanabba az irányba nyomja őket. Az egész társadalom gondolkodásában folyamatosan erősödik egy olyan antikommunista attitűd, aminek nincs különösebb tartalma, csak annyi, hogy jó valakit bűnbakká tenni mindazért, ami történt. És olyan feszítő ellentmondások is jól megférnek a fejekben, hogy egyrészt sokkal jobb, igazságosabb, emberségesebb aranykorként emlegetik a Kádár-kort, másrészt követelik, hogy vonják felelősségre azokat, akik e rendszert fenntartották. Teljes a káosz.

Hiba volt a felsőoktatás átalakítása

Az vitathatatlan, hogy az országban rengeteg a probléma. Amerre csak nézünk, mindenütt szétesett rendszereket látunk. A fiatalok is látják ezt. És már csak életkoruknál fogva is dühösek a világra. Nem természetes ez és hogy gyökeres változásokat akarnak?

Én is azt gondolom, hogy minden okuk meg van arra, hogy dühösek legyenek. Nem csak a családok lecsúszása miatt. Itt van például a fiatalkori munkanélküliség. Borzasztóan elhibázottnak tartom a felsőoktatás átalakítását, amelynek alapján az adott korosztály közel fele egyetemre és főiskolára jár, és szerzi a semmit nem érő – és sokszor gyenge színvonalú tudást tükröző – diplomákat. Ez olyan feszítő státuszinkonzisztenciához vezet (amikor az egyén társadalmi rétegződési helye nem egyértelmű, bizonyos szempontból fent van, más szempontból inkább középen vagy lent. Tipikus státuszinkonzisztens helyzet például az újgazdagé, az elszegényedő pedagógusé vagy épp a diplomás pincéré – a szerk.), hogy természetes a frusztráltság, elkeseredettség, önbizalomhiány, a düh. A legtöbben már az egyetem alatt szembesülnek azzal, hogy a befektetett munkájukat a társadalom nem fogja elismerni, mert állást sem kap, vagy ha igen, akkor a képzettségénél és az általa elképzeltnél jóval alacsonybab szintűt. Ha kap is állást, óriási létbizonytalansággal kezdi önálló életét. A családalapításnak, az egzisztenciateremtésnek a feltételei korábban nem voltak olyan nehezek, mint napjainkban. Az elégedetlenség okai természetesek, csak a vélt megoldással van probléma. Ezeket a dolgokat egyik napról a másikra nem lehet megoldani, az egész struktúrát kellene átalakítani és nem az indulatokat hergelni. Attól még ők ugyanúgy nem fognak állást, lakás találni.

Ide vezethető vissza, hogy a cigányellenesség, az antiszemitizmus a végzettséggel együtt nő, hogy minél képzettebb egy fiatal, annál inkább előítéletes?

Részben biztosan. Ők nyilván többet gondolkodnak ezeken a problémákon. Az iskolai végzettség ráadásul összefügg a lakóhellyel, talán a kisvárosokban élő diplomás fiatalok a legfrusztráltabbak. Ők fektették be a legtöbb munkát a diploma megszerzésébe, és náluk a legnagyobb a szakadék az elvárások és a között, amit a társadalom nyújtani tud számukra. Ez azzal jár, hogy keresni kell valakit, akit okolni lehet, felelőssé tehető a nehéz életkörülményeikért. Ez nyomja őket a populizmus és a szélsőségesek irányába.

A Szigeten Orbán a legellenszenvesebb

A felnőttek körében is világelsők vagyunk abban, hogy mennyire eltérnek az értékelvárásaink a valóságtól. Ez kiderül Kopp Mária kutatásaiból.

Az elvárások sok szempontból megalapozatlanok. Miközben másokkal – beleértve az államot is – szemben nagyon magasak az elvárásaink, magunkkal szemben korántsem azok. Ez is oka a mérhetetlen elégedetlenségnek. Ráadásul nem azok igazán elégedetlenek, akiknek minden okuk megvolna rá, – vannak az országban szörnyű helyzetben lévő régiók, települések, családok –, hanem a középosztály egy része. Ebben benne van egyrészt a lecsúszástól való félelem, másrészt egy széles körű irigység. Ennek hátterében nyilván a létező igazságtalanságok állnak, de az semmire nem vezet, ha állandóan a másikat figyeljük. Már a Kádár-rendszerben is kiderült, hogy az embereket jobban irritálja, ha valaki más többre vitte náluk, mint az, hogy milyen a saját objektív helyzetük. Ez az általános és sok szempontból indokolatlan elégedetlenség áll a felfokozott indulatok hátterében. És önmagában attól nem múlik el, hogy kormányváltás lesz. Sokkal több megértést kellene tanúsítani a fiatalok helyzete iránt is, mint a mostani kormány, de türelemre kellene inteni őket. Problémáikra senki nem fog tudni egyik napról a másikra megoldást nyújtani. Az idei Sziget Fesztiválon is volt egy kutatásunk. Ott nyilván az átlagosnál magasabb státuszú, középosztálybeli, képzettek, a világra nyitottabb fiatalok vannak többségben. Az derült ki, hogy körükben jóval nagyobb az új megoldásokat kereső LMP és a Jobbik támogatottsága. És az is kiderült, hogy ezeknek a fiataloknak már nem Orbán Viktor a megoldás. Arra a kérdésre, hogy a mai politikai életben ki a számukra a legellenszenvesebb szereplő, a legtöbben Orbánt említették.

Visszatérve az országos kutatásra és az előítéletességre:.minden második fiatalról azt mutatták ki, hogy militáns cigánygyűlölő…

Így van, és a fiatalok még egy kicsit toleránsabbak a cigányokkal és a zsidókkal szemben, mint a társadalom egésze. Az összkép persze így is nagyon lesújtó. Nagyon fontosnak tartanám, hogy társadalmi szinten végre őszintén beszéljünk ezekről a kérdésekről. Nem értek egyet természetesen a kirekesztéssel, szegregációval, de több megértéssel kellene viszonyulnunk azokhoz, akik a kistelepüléseken nap mint nap elszenvedői az együttélés problémáinak. Nem lehet nem tudomásul venni ezen emberek véleményét, vagy lerasszistázni őket! Ez egy sokkal komplexebb probléma. Mindenkinek rossz, akit érint, nemcsak a romáknak, hanem a nem romáknak is. Nem értek egyet a liberális doktrínákkal sem, amik mindig csak az egyik oldal problémáiról hajlandók beszélni. Ráadásul nagyon könnyű Budapest belvárosából ezt megtenni. Minden társadalmi probléma megoldásának az az első lépése, hogy egyáltalán beszéljünk róla. Ma még nyelvünk sincs a romákkal kapcsolatos diskurzushoz. Az is kiderült, hogy az MSZP-vel rokonszenvezők semmivel sem kevésbé romaellenesek, mint a Fidesszel rokonszenvezők. A többi párt olyan kicsi, hogy közönsége nem differenciálható ebből a szempontból.

Amikor a propagandát emlegeti, nyilván a jobboldali médiáról beszél. Ők viszont még mindig a baloldali médiatúlsúlyt hangsúlyozzák.

Ma már nehezen vitatható a jobboldali médiafölény. Nemcsak számszerűen, hanem olyan szempontból is, hogy jobban felépített üzenetet közvetítenek. Ami persze jelentős részben a populizmusból táplálkozik, így egyszerűbb a befogadó dolga is, mint egy összetettebb üzenetnél. A baloldalnak egyszerűen nincs mondanivalója se a múltról, se a jelenről, se a jövőről. Azt gondolom azonban, hogy akik a rendszerváltás teljes amortizálásában érdekeltek, azok a nemzeti büszkeségünk egyik legfontosabb építőkövét próbálják elvenni. A modernkori Magyarország kevés sikertörténeteinek egyikét. mert a rendszerváltás az volt, minden nehézsége ellenére. Hiszen egy megszállt országból, egy diktatúrából független, szabad, demokratikus országgá váltunk.