Amikor először hallgattam meg a – majdnem Greatest Hits Vol. 2., ám néhány meztelen nő miatt megváltoztatott című – új albumot, kicsit harsánynak tűnt. Az éles, garázsrockos hangszínű gitárriffek, a kemény basszus, a zajos, sokszor a cinekkel túlcsörgetett dob szinte végig húzós tempót diktál. Az előző lemez még adott némi lazulásra lehetőséget, ám most a Menetszélre, vagy a Ha én volnékra hasonlító puha dallamokkal nem nagyon találkozunk. Inkább a Feketemosó, és a Kockacukor-féle zúzás megy végig.
Többedszeri hallgatásra azonban azt veszi észre az ember, hogy szépen lassan, alattomban a fejébe kúsznak a dallamok, és már egyre kevésbé zavaró az elsőre harsánynak tűnt hozzáállás. Sőt, függővé válunk. Még a Lovasi által a FigyelőNeten beharangozott háromszólamú vokál is értelmet nyer, noha elsőre úgy hangzott, mint valami ősrégi Karthago-felkonf. „És megszólal a legendás többszólamú ének”. (Brrr!) Az Elegáns tűnődés című számban már-már amolyan késő beatleses vokál csendül fel, ami több mint meglepő, de azzal a szöveggel, hogy „Nézem magam a tükörben, hogy lóg a farkam. Most azt játszom, hogy itt vagy, Már el is takartam”, hát, új megvilágításba helyezi a majd’ minden számban fellelhető több szólamot (mellesleg az előző koronghoz képest meglepően keveset hallunk a lemezen a testnedvekről és a nemi szervekről).
Több slágergyanús, minden bizonnyal koncertkedvenc dal is előkerült a „hobbizenekar” boszorkánykonyhájából. A címadó dal, valamint a zseniális, egyedi ska, a Terermőr, és a Pénz alatt nyilván majd „sok lány sikonyál” a bulikon. Talán a legjobb szám a Petőfi Rádióból már ismert Van-e szándék?. Egyszerű rock and roll egy kiscsaj gondolatairól, aki a nagy sztárral keveredik közelebbi kapcsolatba. Végül megkapjuk a várva várt lazulást is, a Nehézbörtönsúlyzó, az Elegáns tűnődés és a Fecskés című számokban.
Az első és a második borító
Lovasi okos, szellemes, kissé pesszimista, de önironikus szövegeiről pedig már annyit írtunk az FN-en is, hogy ezt tovább nem is ragozzuk. Annyit azért örömmel konstatálunk, hogy velünk együtt öregszik a dalnok, s ezt a dalainak témái is követik. Ki érti, hogy a meg-megújuló tizen- és huszonéves rajongótábor mit eszik ezen? „A világ mállásán parázókról” énekel, és arról, hogy „Pénz nélkül senki se költ, Csak a költők, hogy milyen szar hely a föld”. És kis magyar életérzésekről, például, hogy „El lehet menni – Fel lehet szállni, Vagy a kiskocsmába – Handabandázni, Van, aki mondja – Hogy milyen jó itt, Pedig csak megszerette – A szív régi melóit”. És a többi.
Természetesen – csakúgy, mint az előző lemezen – van egy száma Rátgéber László kosáredző-punkénekesnek is. Kövezzenek meg, de én sem azt, sem ezt (Fisching in Orfű) nem nagyon kedvelem. Az azért lejön, hogy nagyon szeretik ezt a bohóckodást. Sőt az egész Kiscsillag azért üdítő jelenség a honi könnyűzenei piacon, mert ez a legkevésbé izzadságú zenekar. Minden számán érződik, hogy nem kell komolyan venni semmit, ők sem teszik. Csak nézzük meg a lemezborítót! Mint arról már értő elemzést adtunk, nyolc meztelen nő helyett Lecsó szőrös szíve látható rajta, amolyan Bunyós Pityu-dizájnban.
Van-e szándék?
A lemez megjelenése után rögtön a MAHASZ eladási listájának élére került, megelőzve a Made In Hungária és a Mamma Mia! filmzenei albumokat, és még a Bereczki Zoltán – Szinetár Dóra Musical Duett Koncert című lemezét is.
A lemezbemutató koncert március 14-én lesz az A38 hajón. Szerezzük be a jegyeket!
