Az írók bibliája a TOP 10 élén

A drámaírás művészete – mely eredetileg drámaírók, színházi emberek számára készült – a XX. század második felére a forgatókönyvírók Bibliája, féltve őrzött titka lett Hollywoodtól Berlinig. A magyar származású, de Amerikában tanító Egri Lajos ezzel a korszakos művével – Arisztotelész Poétikájára építve, és azzal több ponton vitába is szállva – kitörölhetetlen nyomot hagyott a nemzetközi filmírásban. A drámaírás művészete több mint hat évtizeddel első, New York-i kiadása (1942) után most jelent meg először magyarul.

Bán Zsófia esszé- és tanulmánykötettel jelentkezett ezúttal, amelyben a vizuális kultúra szempontrendszerét is előtérbe helyezi. A helyenként fényképekkel gazdagított írások így az egyes művészeti ágak, irodalom és/vagy festészet, film, fotó közti szabad átjárhatóságra adnak példát a szerzőtől megszokott gazdag, kidolgozott nyelven. Az eladási listán második helyet szerezte meg a rendhagyó mű.

A bronzérmes Birtalan Balázs Aszalt szilva naplementekor – Mémtörténetek című műve. Nádsdy Ádám így ír a kötetről: “Olyan ember beszél itt hozzánk – mert úgy ír, mintha beszélne, szinte hallani a hangját -, aki sokhelyütt otthon van. Igazi gondolkodó, mindenen szeret eltűnődni, vitatkozni. Remek (mert elfogult!) elemzést ad a Harry Potter-könyvekről, többek között arról, milyen szépen szólnak a halálról. A hittudomány ellentmondásos tételeit is érdekesen fejtegeti, egyszerre nagyon katolikus és nagyon nem katolikus szemszögből. Kinn is van, benn is van. Határozott hangon emel szót a környezet megóvása érdekében, majd elmondja, hogyan süssön az ember libamájat a párjával, és mit igyon hozzá. Az emberi kapcsolatokról, köztük a homoszexualitásról is van megélt, őszinte mondanivalója. Meghökkentő és emberi ez a naplószerű könyv. Bizalmas, anélkül hogy bizalmaskodó volna. Lehet, hogy Birtalan Balázs mindezt azért teheti ilyen bensőséges, egyszerű hangon, mert igazából sehol sincs otthon?”