Hobo Blues Band: Bolondvadászat
Az idén harmincéves zenekar negyedik, 1984-ben kiadott Vadászat című dupla albumát sokan a magyar rock egyik legfontosabb lemezének tartják. A szövegek a tatár, török, szovjet, német és egyéb vadászok kárpát-medencei dúlásáról szóltak, miközben Shakespeare-től Pilinszkyig, Kerouacig számos irodalmi utalást fedezhetett fel benne a hallgató. Zeneileg pedig minden bizonnyal a Tátrai-Póka kettős csúcsteljesítményéről volt szó. Azóta látszólag elhagyták erdeinket a vadászok, mégsem ért véget a dúlás. „A szabadság nem emelt fel bennünket / Csak álmaim voltak meg a dalok / Hát elővettem és leporoltam őket / Hogy végre megérthessem / Mi szülte őket” – írja Hobo a nemrég megjelent Bolondvadászat beköszöntőjében. Az albumra kiválóan, mai felfogásban újrajátszotta a mai HBB (a hírek szerint már ezt a felállást is múlt időbe tehetjük azóta) a régi dalokat, e mellett más HBB-lemezekről is felkerült néhány szám a dupla CD-re.
Persze vadonatúj szerzemények is gazdagítják az anyagot, így Shakespeare-songok, Viszockij-dalok és az 1984-ben betiltott Faludy György- és Petőfi Sándor-versek mellett a Kex: Zöld sárga című dala. A Bolondvadászat azért is kiemelkedik az idei CD-felhozatalból, mert egy igazi kis könyvecskébe csomagolták a két korongot, öröm forgatni, és onnan olvasni az okos, elgondolkodtató szövegeket. Na jó, ez a fajta zene nem korszerű, még akkor sem, ha a Mesél az erdőt – egyfajta zenei-szellemi stafétabot átadásként – a quimbys Kiss Tibi énekli, de mikor volt az? És kit érdekel, hogy trendi-e?
—-AC/DC – Black Ice—-
Az AC/DC nem a bonyolult ritmusvilágáról, sem a kifinomult összhangzatáról ismert, mondjuk ki nyíltan, ebből a szempontból egyszerű, mint az ácskapocs. A hard rock azonban nem is ezekről szól, sokkal inkább az energiáról, feszes riffekről, pörgős gitárszólókról. Ezt az AC/DC mesterfokon műveli, köszönhetően elsősorban a szaggatott játékáról és rövidnadrágjáról ismert Angus Youngnak, és a rekedt orkánszerű énekesnek, Brian Johnsonnak. A keményzene és a metál mostani reneszánsza idején a zenekar jó ritmusérzékkel jött ki a nyolc éve várt stúdióalbumával. Az lemez rögtön a toplisták élére ugrott, és közel 5 millió darabot adtak el belőle a letöltések és torrentek által fémjelzett XXI. századunk elején. Még Magyarországon is elfogyott belőle négyezer. Nem is beszélve arról, hogy az ausztrál együttes budapesti stadionkoncertjére egy nap alatt elkeltek a jegyek.
Metálapukáknak kiváló ajándék lehet a fa alá, hogy míg beérnek a munkába, ez üvöltsön az autó hifijében, hogy ezután felvegyék a zakót, és beüljenek az aktuális értekezletre. A lendületes Rock N Roll Train, a bluesos Stormy May Day és a címadó Black Ice biztosan újra beviszi a gyomrost a régi rajongóknak.
—-Goulasch Exotica – Betyárvizit—-
„Nagy füst van a gömb körül. / Szétszórja a fényeket. / Azt hitted, hogy csillagok. / Többet ne nyomj bélyeget” – hallható az együttes legslágergyanúsabb álnépdalában, a Zöld Martzi nótájában. Ez az MR2 által is erősen nyomott szám a lemez legerősebb pontja. Az elektronikus dancehall ritmusok itt nem tolakodóak, és a cigány népzene is úgy tűnik autentikusnak, hogy létrejön valami nagyon modern, mégis nagyon tradicionális és nagyon magyar zene. Ezt először talán a Kerekes együttesnek sikerült ilyen erősen összehoznia.
Ezen a vonalon talán érdemes lenne továbbmozdulni. A lemezen azonban majdnem minden szám egy külön kísérlet arra, hogy a magyar népzenét valamilyen modern zenei stílushoz igazítsák. Így kerül képbe a house, a drum n’ bass, a dub, de rock és latin ritmusok is előkerülnek. A Jutasi Tamás DJ vezette projekt hazai gyökereit talán leginkább az Anima Sound Systemhez, az Erik Sumo Bandhez lehet kötni. Nagyszerű a lemezen Bíró Szabolcs (Maszkura) rövid éneke a Sa Bem című számban. Közreműködik a lemezen a PASO-ból Krsa és Szalóky Ági is. Mindenképpen érdekes és értékes hazai útkeresés, és jól táncolható magyar könnyűzene, talán egy kicsit kevesebb dancehall ritmusnak a harmincon túli fülek jobban örülnének.
—-Oasis – Dig Out Your Soul—-
Akár tetszik, akár nem, a rockzene egyik legfőbb csapása a britpop lett, és akár tetszik, akár nem, az Oasis ennek a királyságnak az egyik helytartója az utóbbi 15 évben. (Egy darabig ugyan megosztva kellett gyakorolni a hatalmat a Blur nevű zenekarral, amely a grunge ellenpontjaként hozta létre a műfajt, és azóta is folyamatosan küzd a trónkövetelőkkel.) A Beatles és a The Kinks által kikövezett úton persze nem volt nehéz elindulni, újat alkotni azonban sokkal inkább, ahogyan ezt végül is nagyon nem is tették meg, inkább csak rátettek egy lapáttal az allűrökre és a rockelemekre. Az Oasis októberben megjelent hetedik stúdióalbuma, a Dig Out Your Soul sem az újdonság erejével hat. Kapunk egy egységes Oasis-lemezt pár igen jó számmal. Persze nem olyan slágerekkel, mint a Wonderwall vagy a Don’t Look Back In Anger, de az album nagy slágere is megteszi, a pörgős The Shock of Lightning, amely a rádiókból már beitta magát a hallójáratainkba.
A lemez másik nagy (de ezúttal lassú) száma egy tiszteletadás John Lennonnak, az I’m Outta Time. Ez nem véletlenül következik az előbb említett sláger után, így ez a kettő a lemez központi eleme. A tiszteletadás annyira sikeres, mintha tényleg a Beatlest hallanánk újrakeverve. Lennon egyébként egy interjúrészletben meg is szólal a számban, ahol Churchillt idézi, így tulajdonképpen az idézet idézetét hallhatjuk. A Beatles amúgy mindenhol visszaköszön. Az albumot ugyanis az Abbey Roadon vették fel, és az együttes alapító tagjai, Noel és Liam Gallagher mellett Zak Starkey, Ringo Starr fia dobol (azóta kilépett a zenekarból). Britpoprajongóknak kötelező darab, de másoknak sem fog nagyon fájni.
—-Dévényi Ádám – Olyan jó—-
Dévényi Ádám a magyar dal nagy öregje, hiszen nálunk a tisztes felnőttkort megélt alkotókat már mind annak tartjuk. Őt a szakmában az egyik legfontosabb magyar dalszerző-énekesnek tartják, miközben a nagyközönségnek csak egy szűk köre ismeri. Neve leginkább onnan lehet ismerős, hogy a Bikini híres dalai az ő számainak a feldolgozásából születtek, mint az Adj helyet magad mellett vagy a Közeli helyeken. A nagyközönség rivaldafényéhez legközelebb akkor került, amikor Postásy Júliával összehozták a Nincs kegyelem című lemezt, amelyen olyan klasszikusokat adtak elő, mint a Szívemben bomba van, a Tíz óra múlt vagy a Ne nézzen úgy rám. A mostani lemez az ismertető szerint az elmúlt három év zenei találkozásait összegzi. A közreműködőkkel szakmai, baráti kapcsolatai révén kezdett együtt dolgozni, és ennek a közös munkának az eredménye a lemez.
Dalai egy sármos, érzékeny ötvenes férfi őszinte gondolatai a világunkról. Dévényi, mint általában a sármos, érzékeny ötvenesek, végig kerüli az érzelgősséget, helyette inkább gúny jelenik meg. A pozitív képet talán csak az árnyékolja, hogy néhol már kissé modorosnak tűnnek a szócsavarásai. A számokat akár egy szál akusztikus gitárral is elő lehetne adni, nem sokat venne el az értékéből, de a latinos jazzes hangzás igen jót tesz a hangulatnak, és egy-egy trombita-, szaxofon- vagy basszgitárszóló is izgalmassabbá teszi a lemezt. Erre az idei télre nem is lehet jobb szám a túlélésre, mint a nyitó Olyan jó, a Villamos vagy a Jelen.
—-30Y – No4—-
A szombathelyi éjszakai buszról elnevezett pécsi rockegyüttesnek ez már a negyedik lemeze, ahogyan ezt a cím is jelzi. Ez csak azért érdekes, mert a szélesebb nagyközönség az első háromról nem sokat tud. A fal áttöréséhez pedig csak az kellett, hogy legyen egy országos zenei rádió, amelyik játssza a számaikat. Így került be a korábbi Bogozd ki, most pedig az új lemezről a Felhő. Ehhez egyébként klip is készült, amelyet a magyar MTV is pörget. A lemeznek kétségtelenül ez a legslágeresebb száma, a végén némi beatleses-illéses felütéssel. Ez a kombó azonban nem nyomja rá a bélyegét az egész zenei anyagra.
Miután Pécsről jöttek, és ugyancsak az alternatív rockzenében utaznak, és itt is egy erős költői ambíciókkal megáldott zenész frontember (Beck Zoltán) énekel, sokan epigonszerepet szántak nekik a Kispál és a Borz mellett. Ebből a skatulyából azóta már kimásztak (bár hallottunk egy kísértetien hasonlatos zongoramenetet), a hasonlóság ma már sokkal inkább jelent egyfajta egy tőről fakadást, ahogy a Nirvana és a grunge stílusjegyei például megjelennek itt is ott is. A Felhő mellett a lemezen még két nagy sikerre számító számot találtunk, a hullámzó-hömpölygő Rubikernőt és a népdalalapokra épülő önmarcangoló Azt hittem érdemes című dalt, amelyből kiderül, hogy milyen nehéz is egy óriási babérkoszorúval sétálni a főúton. Alternatív zenében utazó tízen-huszonéveseknek ajánljuk.
—-Dido – Safe Trip Home—-
Az albumeladási adatok alapján Dido az egyik legkedveltebb külföldi előadó. Négy év várakozás után 2008. november 17-én került a boltokba az érzelmes, szomorkás dallamvilágot képviselő brit énekesnő legújabb, harmadik stúdióalbuma Safe Trip Home címmel. 2004-ben a Sand In My Shoes című kislemezdallal búcsúzott a hatalmas sikereket elért, 2003-ban megjelent, Magyarországon is aranylemez státuszt elért Life For Rent című legutóbbi albumától, mely olyan további slágereket is adott a világnak, mint a White Flag és az album címadó dala, a Life For Rent. A brit énekesnő összesen már több mint 22 millió eladott lemezzel büszkélkedhet, melyben nagy szerepe volt a 2001-ben megjelent No Angel lemeznek is, amelyet a Thank You és Hunter című slágerek tettek felejthetetlenné.
Az új albumon 11 felvétel hallható, melyeket Londonban és Los Angelesben rögzítettek, és amelyek társproducere Jon Brion (Fiona Apple, Kayne West, Rufus Wainwright) és Rollo Armstrong (Faithless), Dido testvére volt. A saját szerzemények mellett egy Brian Enóval közösen írt dal is szerepel a lemezen. További érdekesség, hogy 11 különböző rendező bevonásával utazásról szóló rövidfilmeket is készítettek „11 trips home” címmel, melyek „filmzenéjét” az album egyes dalai szolgáltatják, és amelyek Dido hivatalos honlapján lesznek elérhetőek folyamatosan, és melyeket a rajongók egy további, saját maguk által készített 12. filmmel egészíthetnek majd ki. Az érzelmek hullámzására tekintettel elsősorban romantikus alkatú hölgyeknek javasolt a lemez fogyasztása.
—-Vad Fruttik – Egy éjszaka Bohémiában—-
Az énekes Likó Marcell zenei pályafutása annak idején egy nyárikonyhából indult, ahol páran Nirvana-feldolgozásokat játszottak. Akkoriban kereste meg a Vad Fruttik alapítója, és onnantól kezdve együtt zenéltek. A Vad Fruttik élesben 2006-tól működik, és nekik köszönhetjük azt a nyári refrént a Sárga Zsiguli című számból, hogy „szóljá má’ mutternek dobjon le szotyira pénzt”. Régen hallottunk ilyen vidám számot a magyar könnyűzene szomorú/bugyuta éterében. Ellenpontként pedig nem sokkal ezután még a leginkább Depeche Mode-ra hajazó sötétebb hangulatú slágerüket is lehetett hallani Nekem senkim sincsen címmel.
Miközben ez az új lemez szinte egységesen könnyed hangulatú, mint egy májusi átmulatott éjszaka. Azért csak szinte, mert most is becsúszott valahogy egy ilyen depressziós kakukktojás, a Kemikáliák. Ráadásul pont ezt választották az első klipjükhöz. Ha valaki ezt hallja először, akkor nem is gondolja, hogy olyan pörgős szvinget hallhat, mint Mi ez a jó jazz?, vagy olyan szellemes számot, mint az Izabella (te kövér nő), amely humorban majdnem üti a Sárga Zsigulit. A szöveg itt nem költészet, hanem a zene kiszolgálója. Igazi jó értelemben vett bulis könnyűzene, mindenkinek bejöhet.
—-Cseh Tamás – Fel nagy örömre! (maxi)—-
A most 65 éves Cseh Tamás 13 éves koráig a Fejér megyei Tordason élt. Ezen a lemezen olyan karácsonyi dalokat énekel, amelyeket gyermekkorában Jézuska-várás idején énekeltek. Mint a borítón leírta, még őrzi a nagymamája kézírásával írt elsárgult, hosszú dalsorrendet. A fa alatt jórészt szatmári dalokat énekeltek, mert a család egy része onnan érkezett. A húszpercesnél is rövidebb lemez egyik különlegessége, hogy a címadó dalt az Egri csillagok írója, Gárdonyi Géza szerezte, akiről nem annyira ismert, hogy dalokat is írt. A nyolc szám nagy része népdal és népének.
Ugyan nincs a lemezen, de nagyon szeretjük
Akik klasszikus Cseh Tamás-dalokat várnak, azoknak csak az utolsó darab szól, a Karácsony. Ez 1971-ben készül, amikor Bereményi Gézával lakott egy albérletben. Ugyancsak az énekes soraiból tudhatjuk meg, hogy ezzel a számmal akkor ajándékozták meg magukat, amikor semmi pénzük nem volt, hogy vegyenek egymásnak ajándékot. Reméljük még sok fehér karácsonyt megér a magyar dal nagy párosa.
—-Coldplay – Prospekt’s March (EP)—-
Az idei év nagy durranása a Coldplay nyáron megjelent új lemeze volt, a Viva la Vida amellyel túlélték a művészi válságukat, és megcáfolták a feloszlásukról szóló rémhíreket, köszönhetően Brian Eno producerüknek, aki az új úton terelgette őket. Az együttest a napokban hétszeresen jelölték a Grammy-díjra, egyedüliként a három legnagyobb kategóriában. Viva la Vida című lemezükért az év felvételére, az év albumára és az év dalára, a legjobb zenekar és a legjobb rockalbum kategóriákban is. A Violet Hill című dalukért az együttes további jelöléseket kapott. A magyarországi koncertjük is óriási siker volt.
A Prospekt’s March EP címen fut, amely így hosszabb, mint egy maxi, de nem elég ahhoz, hogy önálló albumnak lehessen nevezni. A közel 25 perces kiadványon gyakorlatilag azokat a darabokat hallhatjuk, amelyek a Viva la Vida koncepciójába nem illettek bele. Míg például a korábbi lemezen a Life in Technicolor instrumentális változatban szerepelt, itt már énekel Martin, de hallható rajta egy rövid zongoradarab is, amely úgy látszik akkor nem illett sehová, akárcsak a Lost feldolgozása a rapper Jay-Z-vel, de a Lovers in Japan sem úszta meg a remixet. A lényeg azonban a Prospekt’s March/Poppyfields című balladisztikus szám, amely azoknak fog leginkább bejönni, akik az együttes érzelmes dalait szeretik. A lemezen ugyan nem találtunk nagy kaliberű dalokat, de érdemes megvenni minden Coldplay-rajongónak karácsonyi ajándék gyanánt. De abban az esetben is jó lehet, ha a potencionális megajándékozott nem vette még meg a Viva la Vidát (sokan töltögetnek ugye), mert akkor az azzal egybecsomagolt változatot is oda lehet adni.
