Élet-Stílus

Visszatértek a New York-i vadállatok

A héten borítékolható a számítógép-animált „New York-i vadállatok” (Madagaszkár 2.) sikere a többi filmbemutató (Anna bekattanva, A csíkos pizsamás fiú, Márió, a varázsló, A szerelem határai) ellenében, még ha egy zseniális örökbecsűvel is szólíttatik meg szívünk jobbik fele (Jules és Jim).


Madagaszkár 2.

Riszálják úgyis, úgyis – a táncos oroszlán, a haveri zebra, a szerelmes természetű víziló és a neurotikus zsiráf ott folytatja, ahol abbahagyta. Vagyis hogy Alex, Marty, Gloria és Melman a gyökereit keresi, amikre egész véletlenül, némi pingvini közreműködéssel akadnak rá.

Éppen elhagynák a madagaszkári lombokat egy összetákolt repülőgéproncs fedélzetén, amikor a pingvinlegénység vezérletével kényszerleszállást hajtanak végre az afrikai szavannákon, és szabadon élő, igazán vad társaikra akadnak. Alex itt nemcsak távoli rokonokra, hanem a szüleire is rátalál. A helyi vadonmegpróbáltatások során hasznosítják a New York-i betondzsungelben tanultakat, aminek komoly hasznát is veszik, mert egy fondorlatos oroszlán mellett a fő ellenség egy agresszív New York-i nyugdíjas nénike…


Visszatértek a New York-i vadállatok 1


A második részekkel az a baj, hogy az első sikerét, annak újdonsága miatt nem tudják megismételni. A Madagaszkár 2. szórakoztató és vicces, de haloványabb, mint elődje, az elszánt pingvinkommandó sem üt akkorát elsőre, és hiába akadnak olyan remek ötletek, mint a villanyleoltás a szavannában, vagy a hím majommunkások sztrájkja a szülési szabadságért, másodjára már nem olyan elemi a röhögés. (Mint ahogy a film slágere is inkább elvárt kényszer, mintsem felszabadult bolondozás.)


Madagaszkár 2.

színes, szinkronizált, amerikai animációsfilm, 89 perc, 2008, rendező:
Tom McGrath, Eric Darnell, magyar hangok: Zámbori Soma, Molnár Levente,
Seder Gábor, Liptai Claudia, Dörner György, Reviczky Gábor, forgalmazó:
UIP-Duna Film, honlap


Anna bekattanva

Ha a lázálom képekben manifesztálódik, akkor a baszk Julio Medem harmadik hazánkba kerülő mozija (korábban: Az Északi-sarkkör szerelmesei, A szex és Lucia) a képzelet szüleménye. Hat év pauzát követően újabb álomszerű-látomásos kísérleti nagyjátékfilmmel jelentkezik, aminek főhősnője folyamatosan vizionál, és ezt megosztja velünk.


Visszatértek a New York-i vadállatok 1


Anna (Manuela Vellés) apjával Ibizán éldegél, egy óceáni kilátással bíró barlangban. Hő vágya, hogy festőművész lehessen. Egy napon a mecénás Justine (Charlotte Rampling) Madridba csábítja, hogy ott elmélyüljön a képzőművészetben és a zenében. Az iskolában beleszeret az ugyancsak piktoraspiráns Saidba (Nicolas Cazalé). Mégsem ez a fiú gyakorolja rá a legnagyobb hatást, hanem egy hipnotizőrmester férfi, Anglo (Aiser Newman), aki a leányban ideális médiumra talál, aki könnyen azonosul bárkivel, tértől és időtől függetlenül.

A túlzsúfolt cselekmény, az egymást szervetlenül és esetlegesen követő látomások, hogy ne mondjuk – de mondjuk – az átgondolatlan, ad hoc forgatókönyv (Medem írta) miatt szétesik a film. A végeredmény művészieskedő képzelgésfüzér, amiben hiába erőlködnek a színészek, unalmassá és élvezhetetlenné válik. Nem Anna kattan be, hanem a néző.


Anna bekattanva

színes, feliratos, spanyol romantikus dráma, 118 perc, 2007, rendező:
Julio Medem, szereplők: Manuela Vellés, Charlotte Rampling, Bebe, Aiser
Newman, Nicolas Cazalé, Raúl Peña, Lluís Homar, forgalmazó: Odeon Video
Kft.,

honlap


Jules és Jim

Minden moziba járó (filmfüggő) arra az egy jelenetre – ha másért nem, azért, mert sokat idézték – biztosan emlékezik, amikor Jules, Jim és Catherine versenyt fut, és a nő persze nevetve „csal”. Íme, az örök fiatalság és az örök szerelem tökéletes megjelenítése.

François Truffaut 1962-es kultikus, örökbecsű mesterműve – Henri Pierre Roché írása, Truffaut és Jean Gruault forgatókönyve nyomán –, a Jules és Jim nem csak a francia új hullám alapdarabja, hanem a filmé, úgy „en bloc”, az életről, az emberekről, a szerelemről. Olyan mű, amiért érdemes moziba járni.


Visszatértek a New York-i vadállatok 1


Emlékeztetőül: a több, mint húsz évet felölelő klasszikusban (az ezerkilencszáztízes évek elején indul a történet, és a harmincas évek közepén fejeződik be) a két szívbéli (és művészetkedvelő) jó barát, az osztrák Jules (Oskar Werner) és a francia Jim (Henri Serre) egy antik görög szobor mosolya nyomán Hellászba utazik. A faragványt nem találják – ám Catherine-be (Jeanne Moreau) botlanak, akinek a mosolya szerintük hasonló, és rabul is ejti őket. A szerelmes fiúk és a lány együtt töltik minden idejüket, mígnem Jules és Catherine kapcsolata szorosabbra nem fonódik: egybekelnek. Kitör a világháború (az első), a két jó barát hosszú évekig nem látja egymást. A harcok elültével Jules meghívja magukhoz Jimet: Catherine-nal és négyéves kislányukkal egy Rajna menti kis házban élnek. Catherine boldogsága azonban nem teljes, szeretőt tart, de ennek ellenére mégsem tud – és nem is akar – elválni Jules-től. Úgy érzi, Jimmel új életet kezdhet.

Szimpatikus és dicséretes tett a forgalmazótól, hogy újra lehetővé teszi ezt a nagy találkozást ezzel a filmmel. Bátor tett pedig azért, mert borítékolhatjuk, milyen nézőszámmal „száll versenybe” Truffaut múlhatatlanja a mai multiplexek kínálatába. (Sajnos.) Érzésünk szerint ez a film ma is mindent elmond, amit a barátságról, a szerelemről, nők és férfiak viszonyáról tudni érdemes. Reméljük: meg fogják látni.


Jules és Jim

fekete-fehér, feliratos, francia dráma, 105 perc, 1962, rendező: François Truffaut, szereplők: Jeanne Moreau, Oskar Werner, Henri Serre, Vanna Urbino, Boris Bassiak, Anny Nelsen, Sabine Haudepin, Marie Dubois, Michel Subor, forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány,
honlap


A csíkos pizsamás fiú

Egy ártatlan gyermek személyisége szűrőjén sokkal megrázóbbak a borzalmak. Mint például a holocaust. Itt egy náci tiszt (David Thewlis) kisfia, Bruno (Asa Butterfield) sodródik értetlenül a második világháború iszonyatában, illetve éppenséggel világa szerint nagyon is érthető döntéseket hoz. Amikor apját – és így a családot – az „idilli” birodalmi fővárosból a végekre küldik (tudjuk, miért) a magányos Bruno ott keres játszópajtást, ahol tud. Anyja (Vera Farmiga) minden tiltása ellenére a házuk melletti „farmnál” (ami tudjuk, mi) összebarátkozik a korabeli Shmuellel (Jack Scanlon), aki a szögesdrót-kerítés másik oldalán lakik, és furcsa módon folyton „pizsamában” lófrál (és mindig éhes).
Visszatértek a New York-i vadállatok 1


Hatásosabb, pontosabb filmet már forgattak a második világháborús népirtásokról. Ám olyat, amelyik úgy beszél a pokolról, hogy szándékosan nem mutatja be azt, csak a pokol tornácán gubbasztó, démonizált lelkeket, keveset. Sajátos módon a közelmúltban bemutatott A Hullám című német film jutott eszünkbe róla, miszerint mindkettő érzékletesen mutatta be, hogyan válik a jóravaló emberekből vérnősző, irányított baromállat.

Az angol Mark Herman rendező (Little Voice, Fújhatjuk!) a honfitárs John Boyne azonos című regényét vitte vászonra – teljes egészében magyarországi (fóti) helyszíneken. Nagyszerű gyerekszínészekkel és Thewlis, Farmiga nehezen felejthető (jó) játékával.

A csíkos pizsamás fiú nem sokkol, de elborzaszt, és eléri a célját: eltanácsolja az esetlegesen arra a bizonyos tornácra masírozni szándékozókat.


A csíkos pizsamás fiú

színes, feliratos, angol–amerikai dráma, 94 perc, 2008, rendező: Mark Herman, szereplők: Asa Butterfield, Jack Scanlon, David Thewlis, Rupert Friend, Vera Farmiga, Richard Johnson, Jim Norton, Sheila Hancock, David Heyman, Egyed Attila, forgalmazó: Fórum Hungary Filmforgalmazó Kft., honlap


A szerelem határai

Csak nem a lányának írt egy második világháborús környezetben játszódó életrajzi (szerelmes) drámát Sharman Macdonald, miszerint elég volt már a Karib-tenger kalózai típusú franchise-okból, kellene valami veretesebb darab? Merthogy Macdonald gyermeke napjaink egyik legkurrensebb brit színésznője, Keira Knightley. Persze valószínűleg nem a számára vetette papírra, de a bennünk lakó kisördög azt mormogja, hogy a szereplőválogatáson bizonyára tevékenyen részt vett. Ez ellen szól, hogy az erőteljesen teátrális sztori a múlt századi walesi poéta, Dylan Thomas életének meghatározói éveit – és hölgyeit hozza elénk.


Visszatértek a New York-i vadállatok 1


A második világháború londoni bombázásakor az egyik óvóhelyen fut egymás karjaiba a két gyermekkori szerelmes, a költő (Matthew Rhys) és Vera Philips énekesnő (Knightley). Mielőtt azonban kapcsolatukat felmelegítenék (nem lenne ellenükre), betoppan Caitlin, Thomas „vidéken felejtett” hitvese (Sienna Miller). A két nő annak ellenére barátságot köt, hogy érzi, „emberére akadt”. Vera újjáéledő (ébredő) érzelmei dacára feleségül megy egy kitartóan udvarló katonatiszthez, Williamhez (Cillian Murphy), akit azonban hamarost a frontra vezényelnek. A költő és a két nő egy walesi faluba költözik, ám viszonyukat irigység és féltékenység terheli. Mindezt tetézi, hogy amikor hazatér William, erős a sejtése, hogy újszülött gyermekét Thomas nemzette.

John Maybury rendező (A fiók) igyekezett a szegényes, színpadias szövegkönyvből kihozni a lehető legtöbbet. Próbálta a statikus mondatokat képesíteni (jól), a színészeit pedig rávezetni arra, hogy játszanak többet-jobbat az eredetileg sablonosra megírt karakterektől (kevésbé jól). Nem rajta múlott, hogy ez a film életrajzi drámának karcsú, szerelmi tragédiának felületes. A képek (amiket ezúton is hálásan köszönünk Jonathan Freeman operatőrnek) azonban vitán felül színvonalasak.


A szerelem határai

színes, feliratos, angol életrajzi dráma, 110 perc, 2008, rendező: John
Maybury, szereplők: Matthew Rhys, Keira Knightley, Sienna Miller,
Cillian Murphy, Camilla Rutherford, forgalmazó: Budapest Film,

honlap


Márió, a varázsló

A korai (1980-as) Ballagás című játékfilmje után elsősorban dokumentumfilmesként jegyzett Almási Tamás (Sejtjeink, Szívügyem, Miénk a gyár I-II.) a magyar vidék közelmúltjának tanulságos látleletét készítette el.

A tipikus hazai faluban – ami lehetne Ógyarmat (Mázli), vagy Irgács is (Portugál) – a jó nép csak vegetál, a kocsmáros (Gáspár Tibor) fekve-hányójában bámulják az üres falakat és a bizonytalan állagú valamikkel teli poharakat, ebben különösen Izaura (Szirtes Ági), Rumcájsz (Trill Zsolt) és Tamagocsi (Vajdai Vilmos) jeleskedik.


Visszatértek a New York-i vadállatok 1


Messiásként tekintenek a taljánul karattyoló idegenre, Zserardóra (Vittorio Marsiglia), aki messzi-földi vállalkozóként a változást hozza, és nagy hirtelen cipőgyárat varázsol a „művház” nyűtt falai közé. A falucska hölgyei munkához – biztos megélhetéshez jutnak.

Mindezzel eleinte nem törődik Vera (Nyakó Júlia), teszi a szokásos háziasszonyi teendőit, ellátja és szeretni igyekszik urát, Gyulát (Egyed Attila). Aztán egy nap a valaha ambiciózus Vera – némiképpen városi barátnője, Magdi (Fehér Anna) hatására – úgy határoz, nem áll ellent a változásoknak, ő is beáll a sorba. A legjobb, legdolgosabb munkaerőnek bizonyul.

Aztán megérkezik a cipőkonszern tulajdonosa, a vonzó, elegáns, arisztokratikus és titokzatos Márió (Franco Nero), aki Verát szorgalmáért, megbízhatóságáért kitüntetett figyelemmel halmozza el, jobb kezévé teszi, és falubeli házbérleményének felügyeletével is megbízza. Az asszony kivirul, lélekben felszabadul, testben megszépül (haját is levágatja és befesteti), új főzési és öltözködési divatoknak hódol, és egyre jobban az olasz férfi hatása alá kerül, aki pedig nem is akar igazán tőle semmit, Gyulája viszont egyre keserűbben és erőszakosabban a régi, megszokott feleségét követeli vissza.

A Halász Margit-novella alapján készült Almási-film tulajdonképpen kettő az egyben: társadalmi korrajz (amit megszokhattunk Almásitól) és egy szenvedély története (ezt kevésbé). A rendező jól ötvözi és rokonítja a kettőt, és amikor kényszerűen és sorsszerűen fordul a „felívelő” nő és a felívelő falu sorsa a tragikus elkerülhetetlenbe, a szánk íze a megéltségtől valósan keserű. Így megy ez – idéznénk egy klasszikust (Kurt Vonnegut jr.).


Márió, a varázsló

színes, magyar–olasz dráma, 94 perc, 2007, rendező: Almási Tamás, szereplők: Nyakó Júlia, Franco Nero, Egyed Attila, Mucsi Zoltán, Szirtes Ági, Gyabronka József, Monori Lili, Gáspár Tibor, Vittorio Marsiglia, Trill Zsolt, Fehér Anna, Nádasdy Erika, Vajdai Vilmos, forgalmazó: Cinema Film és Budapest Film,

honlap

Ajánlott videó

Olvasói sztorik