Megdöbbentő. Talán ez jut eszünkbe elsőként, ha megtekintjük a Magyar Természettudományi Múzeum Jégkorszak című kiállítását. Az emberiség története Földünk történetében még egy rövidke fejezetet sem töltene ki. Mármint ami időtartamát illeti. A kiállításon látható egy film, amely a Föld 4,6 milliárd éves történetét egy naptári évre sűríti: a modern ember megjelenése mindössze december 31-én délutánra esik. Ez alatt a fél nap alatt viszont igen drasztikus változásokat eredményezett az emberiség.
A földtörténet során a melegebb és hidegebb időszakok gyakran váltakoztak. A jégkorszakok kialakulásának számos földi és csillagászati feltétele van. Amennyiben ezek „megfelelően” egybeesnek, és tartósan hideg telek és hűvös nyarak alakulnak ki, a hó formájában hulló csapadék nyáron nem tud teljes egészében elolvadni. Az így felhalmozódó hó idővel jéggé tömörül, és egyre nagyobb területekre terjed ki. A melegebb időszakokban a jégtakaró visszahúzódik. Ezek a változások évezredek alatt játszódnak le.
Gyima, a mamutbébi (KÉPGALÉRIA!)
Az utolsó eljegesedés 2, 6 millió (egyes kutatók szerint 1,8 millió) évvel ezelőtt kezdődött. Ezt az időszakot nevezzük pleisztocénnek (jégkorszaknak). Viszont a jégkorszakokat sem jellemzi egységes éghajlat. A jégkorszakon belüli hidegebb időszakokat (glaciális) enyhébb klímájú ún. interglaciálisok követik, melyeket magasabb átlaghőmérséklet és kisebb kiterjedésű jégtakaró jellemez. A tudósok az utolsó jégkorszakon belül négy ilyen hidegebb szakaszt, vagyis glaciálist különítettek el. Ezek mindegyike egy-egy alpesi vízfolyás nevét viseli: Günz, Mindel, Riss, Würm. Jelenleg a mintegy 10 ezer éve véget ért Würm nevű glaciális utáni felmelegedési szakaszban, azaz interglaciálisban (de még mindig a jégkorszakban) vagyunk.
Akkor mégis, miért hallunk mindenütt a globális klímaváltozásról – hiszen láthatjuk, volt már ilyen a földtörténet során. A kiállításon látható időskálák és interaktív térképek jól szemléltetik, hogy míg a földtörténet korábbi éghajlatváltozásaihoz több ezer évre volt szükség, ehhez képest a jelenlegi globális klímaváltozáshoz két és fél évszázad is elegendő volt. A globális klímaváltozásért felelős légköri széndioxid-koncentráció jelentős növekedése ugyanis az ipari forradalommal (18. század közepe) kezdődött.
De honnan tudhatjuk, hogy milyen éghajlat volt több ezer vagy akár több tízezer évvel ezelőtt? Vagy hogy milyen kiterjedésű volt a jégtakaró a jégkorszak korábbi szakaszaiban? A tárlaton számos fotó, ábra, makett mutatja be a jelentősebb kutatási módszereket, a tudósok számára „árulkodó nyomokat”. Ez utóbbiak gyakran igen látványos jelenségek, amelyekkel turistaként magunk is találkozhatunk. Ezután már másképp nézhetünk például a paksi hatalmas löszfalra, vagy a tátrai tengerszemekre. Hogy miért, az kiderül a kiállításon. Egy kisfilm keretében bepillantást nyerhetünk a jelenleg is eljegesedett területeken, egészen pontosan az Antarktiszon zajló kutatások mindennapjaiba is. A Fagyos Oázis expedíció keretében 2005-ben magyar kutatók is vizsgálták a jég mozgását, változását a déli kontinensen.
Miért haltak ki a mamutok? KÉPGALÉRIA!
A kiállítás talán leglátványosabb elemei a jégkorszaki állatvilág ősmaradványai. Megtudhatjuk, hogy miért nőttek olyan nagyra ezek az állatok, hol találtak gyapjas mamut csontvázat Magyarországon, milyen rokonságban állnak az elefántok a mamutokkal, hogy őrződhetett meg Gyima, az Oroszországban talált mamutbébi „szőröstül-bőröstül”.
Mielőtt bárki megijedne, hogy tömény, száraz szöveggel teleírt táblaerdő várja néhány mamut lábszárcsont között, megnyugtathatjuk, erről szó sincs. A számos fotó, szemléltető ábra, interaktív térkép között hamar elröpül az idő. A gyerekeket, de a játékos kedvű felnőtteket hatalmas puzzlek várják, de megtekinthetjük rejtett fiókok titkos tartalmát, az erősebb idegzetűek pedig kézbe vehetnek több ezer éves csontokat is.
