Igor Yuzov (gitáros, énekes, showman, Elvis-parodista, és viccesarcvágó) és Oleg Bernov (basszusgitáros, hangosan füttyentő, viccesarcvágó, néha énekes, általában teli szájjal nevető) maga köré gyűjtött egy őrült minnesotai dobost (Adam Gust) és az elsőre törékenynek tűnő szintis-harmónikás moszkvai női démont, Sashát. Mindez Red Elvisesként írja be magát tíz éve a világ rockbohócainak sorába.
A Fényírók Fesztiváljának „legnagyobb nevei” idén is a jazzisták közül kerültek ki. Múlt szombat este például Dave Holland nyomta a Richter moziban, egy időben a főtéri cirkuszi sátorban megrendezett Red Elvisesszel. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a koncert kezdetén alig lézengett valaki a nagysátorban. A FigyelőNet kommandója, bármi is történt a tavalyi év jazzbőgősének estjén, jól választott. Ez persze nem volt véletlen, amikor kiderült a Mediawave zenei programja, utánanéztünk a fellépőknek és a redelvises.com oldal alapján már majdnem mindent tudtunk a zenekarról.
A Leningrad Cowboys mehet haza
Persze, hogy rögtön beugrott Aki Kaurismäki legendás filmje, a Leningrad Cowboys menni Amerika. Ott is az orosz sztyeppékről Amerikába utazó R’n’R zenekar kalandjait röhöghetjük végig, de a film inkább arról szól, hogy hülyének lenni vicces és jó, ám kevésbé a zenéről. (Mint ahogy valljuk be, a zenekar fellépése is inkább a ruházat miatt érdekes, mintsem a zene miatt.) A Red Elvises tagjai viszont amellett, hogy szintén láthatólag nem normálisak, egészen kitűnő zenészek.
A győri koncertet a Lovepipe című dögös kis rocky-pszychobillyvel kezdték, amolyan Tarantino kedvence hangulatban. Néhány perc alatt az addig a cirkuszi sátorban alig lézengő közönség hatalmas mozgásba kezdett és egyre nőtt. A harmadik-negyedik számra a zenekar már pihentetőt is engedélyezett a végül a cirkuszt majdnem betöltő közönségnek, és eljátszották az est leggyönyörűbb számát, Strip Joint Is Closed címmel. Sasha igazi kacér moszkvai szívtipróként rángatta a vállát, miközben tangóharmónikája sírósan kísérte a tomwaitses bluesritmust. A számot a tűzvörös hajú Oleg énekelte. Nem sok időt hagyott nekünk a zenekar a pihenésre, rögtön jött a többi zúzás. Igor hol Elvis-imitátorként rángatta csipőjét, hol különleges diszkótáncot lejtett, hol önironikus gitárszólókba kezdett – mind-mind a közönség legnagyobb örömére.
A koncert során melltartó repült az énekes karjára (amivel aztán gyepálhatta a gitárját még egy kicsit), a vége felé nyolc-tíz lányt hívtak fel a színpadra közös rockizásra, volt amikor kán-kánt jártak a zenészek – szóval nem unatkoztunk. És a végén jött a nagy sláger.
Rocketman
A Red Elvises nagy slágere tulajdonképpen egy egyszerű, szokásos rock and roll szám, de valahogy úgy eltalálták a fiúk (és lány), hogy láb nem marad mozdulatlan a hallgatásakor. A refrént előkészítő fokozó részt a koncerten Igor arra használta, hogy először az őrületig hergelje a közönséget, aztán hihetetlen extázisba kergesse. A zebraruhás énekekes mozgásművészetébe e szám alatt a Ponyvaregény híres táncjelenete és a pom-pom lányok ugrándozása ötvöződött valami teljesen őrült, vicces előadássá, amit a közönség is próbált persze utánozni.
Nem ment neki.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
