Fotó: Darie Petkovic
Jackpot az INA részvényeseinek – ezzel a felcímmel közölt cikket július közepén a Nacional. A bulvárba hajló, erősen a jobboldal felé elkötelezett zágrábi hetilap tényként közölte azt a „vágyát”, miszerint a horvát nemzeti olajtársaság részvényeinek eladási ára 4 ezer kunánál (mintegy 130 ezer forintnál) kezdődik. Ez az árszint valóban főnyeremény lenne minden INA-befektetőnek, különösen azoknak a horvát háborús veteránoknak, akik közös alapja a jóvátétel részeként 7 százalékot birtokol a társaságban. A cikk a lap angol nyelvű internetes változatába is bekerült, nyilván azért, hogy az elvárás híre külföldre is eljusson. Ráadásul a horvát kisrészvényesek álmait már ezt megelőzően – még júniusban – megédesítette az öt évvel ezelőtt a 25 százalékot megszerző Mol mögött csak a második legjobb ajánlatot tevő OMV. Az osztrák olajtársaság ugyanis levélben jelezte: érdekelt az INA további privatizációjában. A mostani bécsi bejelentkezés pedig szintén az árfolyam felfelé tolódását vetíti előre.
Az év akvizíciója?
A Mol számára kiemelt stratégiai jelentőségű
lépés az INA többségének megszerzése, mert a horvát vállalat az utolsó
felvásárlási lehetőség a kelet-európai térségben. A tranzakció – ha
létrejön – az év akvizíciója lehet a magyar piacon. Pletser Tamás, az
ING iparági elemzője úgy számol, hogy amennyiben a Molnak sikerülne a
teljes szabadon elérhető részvénycsomagot is megvennie, akkor az ügylet
értéke megközelítheti a 3 milliárd dollárt, vagyis jóval az eddig
emlegetett 2 milliárdos érték fölé kerülhet. „A Mol és az INA leginkább
a finomítás és a kiskereskedelem, tehát a benzinkutak piacán egészíti
jól ki egymást. A magyar társaság számára a felvásárlás tengeri
kijáratot is nyitna, ami lehetőséget teremt a csoporton belüli
feleslegek értékesítésére is” – ismerteti várakozásait az olajipari
szakértő.
A térségbeli vezető szerepért folytatott harcban a
régóta tervezett tranzakció tovább erősíti a Mol és OMV közötti
különbséget. A magyar cég a finomítás és a kiskereskedelem terén
hatékonyabb – még akkor is, ha finomítói kapacitásban még az INA-val
együtt is csak megközelíti az OMV-t –, az osztrákok pedig a kutatás és
kitermelés terén jobbak. Ha a tranzakció összejön, akkor a Mol egy
megközelítőleg 20 milliós közép-európai piac – Magyarország, Szlovákia,
Horvátország – első számú olajipari vállalata lehet.
Az ügylet
jelentőségét jelzi, hogy a Figyelő két egymástól független, a piacot
figyelő forrásból is úgy értesült, hogy Csányi Sándor, a Molban
tulajdonos OTP elnök-vezérigazgatója, az olajtársaság igazgatósági
tagja is részt vett a horvát kormány képviselőivel folytatott
tárgyalásokon. Csányi ilyen szerepvállalása már csak azért sem volna
meglepő, mert az OTP maga is jelen van a horvát piacon, s az
üzletembernek jó személyes és üzleti kapcsolatai is vannak déli
szomszédunknál.
Elvileg tehát nem kizárt, hogy Horvátország – miután Zágráb a közelmúltban bejelentette, hogy kész újabb részt értékesíteni az INA-ból, és a Mol azóta hivatalosan a horvát hatóságok engedélyéért folyamodott, hogy megtehesse a tétjeit – a tavaly nyáron kezdődött OMV–Mol háború újabb színterévé válik. Mint emlékezetes, az osztrák olajtársaság bő egy esztendeje felvásárlási ajánlatot tett magyar riválisára, amely azt ellenségesnek minősítette (Tétek, érdekek, forgatókönyvek – Figyelő, 2007/27. szám), s látványos tőkepiaci manőverekkel nyomban meg is kezdte a védekezést. Majd az OMV hosszas küzdelem után – miután az Európai Bizottság versenyszempontból nem lelkesedett a fúzióért – az elmúlt hetekben végül elállt a felvásárlási szándékától.
Ami a 4 ezer kunás árat illeti, azt a Figyelő által megkérdezett egyik tőzsdei elemző sem tartja reálisnak. Nagy bajban lenne a Mol, ha nem ez lenne a helyzet, egy ilyen vételár kifizetését ugyanis nehezen engedhetné meg magának. A cég a még vállalható eladósodás határára érkezett, miután az OMV felvásárlási ajánlatát kivédendő részben hitelből 532 milliárd forintos sajátrészvény-vásárlást hajtott végre, és a horvát akvizíciót is csak további kölcsönökből tudná finanszírozni.
Az OMV tehát – bár felvásárlási akciójával csúfos vereséget szenvedett – annyit legalább elért, hogy a Mol jelenleg egyáltalán nincs a legjobb helyzetben az INA megvételéhez. Ráadásul a magyar társaság részvényei lapzártánkkor éves mélypontjukon forogtak a pesti tőzsdén; nagyjából a felét érték, mint az OMV által tavaly beígért – igaz, nem hivatalos – 32 ezer forintos felvásárlási ár. „Akár készpénzért, akár saját részvényekért szerezne INA-tulajdont a cég, mindenképpen tovább kellene növelnie amúgy is magas hitelállományát” – értékeli az eseményeket Háda Bálint, a Quaestor vezető elemzője. Minderre a Standard & Poor’s nemzetközi hitelminősítő cég is felfigyelt, és negatív előjelű figyelőlistára helyezte a Molt, ami azt jelenti, hogy további hitelfelvételek esetén leminősítheti, és a jelenlegi „BBB mínusz” besorolását akár „BB pluszra” is ronthatja. Ezzel a Mol már nem lenne befektetésre ajánlott cég az S&P listáján. Helyzetén csak az könnyíthet, hogy talán még az idén befolyik az a 200 milliárd forint körüli összeg, amelyet az OCC ománi olajipari társaság fizet 8 százaléknyi Mol-részvény márciusban bejelentett megvásárlásáért.
—-Zágrábnak sürgős lett—-
Mindezt a Mol menedzsmentjének le kell nyelnie, az INA legnagyobb tulajdonosának, a horvát államnak ugyanis – úgy tűnik – most lett alkalmas a pillanat az ügylet lebonyolítására, s a magyar cég nem szalaszthatja el a lehetőséget. A tavaly novemberi horvátországi választások, majd a december végi kormányalakítás után a zágrábi kabinet első teendői között szerepelt, hogy februárban leüljön a Mol vezetésével újratárgyalni a még 2003-ban kötött privatizációs szerződést. Ez nem csupán azért volt sürgős, mert a kontraktus az idén novemberben lejár, hanem azért is, mert 2003-ban az állam még többségben volt az INA-ban, időközben azonban a veteránoknak, illetve a dolgozóknak is adott el részvénycsomagokat, így részesedése 44,85 százalékra olvadt.
„A horvát kormány az ország legnagyobb vállalatán keresztül is meg akarja mutatni, hogy meg kíván felelni az Európai Unió követelményeinek. Márpedig az EU alacsonyabb kéntartalmú benzin előállítását írja elő, mint amire most az INA finomítója képes. A Mol vállalta a beruházásokat, de ezek felgyorsítása csak akkor válik lehetővé, ha többségi tulajdonos lesz, és a kedvezőbb szabályozási környezet nyomán nő az INA nyeresége” – sorolja a zágrábi döntés időzítésének további indokait Pletser Tamás, az ING iparági elemzője.
A Mol terjeszkedése a régióban az ezredforduló óta
Az adatok megtekintéséhez kattintson a képre!
2000. ●
Szlovákiában 36,2 százalékos tulajdonrész vásárlása a Slovnaft
olajtársaságban ● 32,9% százalékos tulajdonszerzés a magyar TVK-ban
2001. ● A Mol TVK-pakettje 34,5 százalékra emelkedik
2002. ● A Slovnaft-pakett 70 százalékosra emelkedik
2003.
● A Shell romániai benzinkútjainak megszerzése ● 25 százalékos
tulajdonrész vásárlása az INA horvát olajtársaságban ● Ausztriai
tárolókapacitások vásárlása
2004. ● Ausztriában 74,99 százalékos tulajdonszerzés a Roth olajvállalatban ● A Slovnaft-érdekeltség 98,40 százalékosra nő
2005. ● Az első Mol-benzinkutak megépítése Szerbiában (a hálózat 2008-ban 24 kútból áll)
2006. ● Tulajdonrész vásárlása 67 százalék erejéig az Energo¬petrol bosznia-hercegovinai olajvállalatban, az INA-val közösen
2007.
● Az IES olasz olajvállalat 100 százalékának megvásárlása ● A Tifon
horvát olajvállalat 100 százalékának megvásárlása ● A TVK-pakett 94,85
százalékra nő
2008. ● Közös vállalat létrehozása a cseh villamos
művekkel, a CEZ-zel gáztüzelésű erőművek létrehozására ●
Engedélykérelem további INA-részvények vásárlására és tárgyalások a
horvát kormánnyal
A szomszédos Szerbiában ráadásul várhatóan még az idén véglegesítik a belgrádi kormány és az orosz Gazprom olaj üzletága, a Gazprom Nyefty január végén tető alá hozott megállapodását az ország első számú olajvállalata, a NIS felvásárlásáról. Az üzlet „csupán” azért késik, mert a szerb fél ma már kevesli a Gazprom által felkínált 400 millió eurós vételárat a két finomítóval is rendelkező, és az idén várhatóan egyetlen esztendő alatt legalább ekkora profitot termelő cég 51 százalékáért. Belgrád szeptemberre ígéri a NIS cégértéke felülvizsgálatának lezárását, s ezt követően már csak meg kell egyezni az orosz vevőjelölttel. Ha az üzlet végül létrejön, Szerbia és Horvátország olajcége között éles verseny bontakozhat ki a bosznia-hercegovinai és az összes többi környékbeli ország piacáért, s ebbe a küzdelembe a horvátok megfelelő háttérrel akarnak beszállni. (Igaz, egyelőre a NIS-be is rengeteg pénzt kell befektetni, hogy versenyképes legyen.)
Arról már nem is beszélve, hogy a horvát „nemzeti büszkeségnek” számító, összesen 16 ezer embert foglalkoztató INA végleges privatizálásán legjobb a kormányzati ciklus elején túlesni. „Így a befolyt pénzt a maga szája íze szerint költheti el a kormány, és a politikai felhatalmazása is ilyenkor a legerősebb” – mutat rá az ING elemzője. A zágrábi gazdasági tárcánál elhárították a Figyelő ezzel kapcsolatos kérdéseit, arra hivatkozva, hogy a Mol nyilvános ajánlattételi eljárása folyamatban van, és minden ilyen jellegű nyilatkozat befolyásolhatja az üzlet alakulását.
A MOL jogai
A magyar olajcég sikere azért még messze nem biztos. Ám szinte minden körülmény arra enged következtetni, hogy az OMV-től nem kell túlságosan tartania, az osztrák társaság nem gondolja komolyan a horvátországi csatát. A Mol elővásárlási jogot ugyan nem tudott szerezni a 2003-as privatizáció során, viszont vannak erős biztosítékai. A horvát kormány ugyanis minden 10 százaléknyi INA-részvény eladása esetén köteles felajánlani a Molnak is 10 százalékot. Tekintve, hogy a zágrábi tőzsdén jelenleg 21 százalék szabadon elérhető INA-papír forog, és a Mol máris rendelkezik 25 százalékkal, nem nehéz kiszámolni, hogy Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgatót és csapatát nehéz lenne akaratuk ellenére kifúrni a horvát cégből.
Politikai hátszél
A politika legmagasabb szintjein is többször
egyeztettek a Mol–INA tranzakció ügyében. A Kormányszóvivői Irodától
kapott tájékoztatás szerint e tárgyban „a kormányfő személyes
befolyását is latba vetette Magyarország érdekeinek érvényesítése
érdekében”, amikor legutóbb júliusban Dubrovnikban találkozott Ivo
Sanader horvát miniszterelnökkel.
A jelenlegi zágrábi kormány
tavaly decemberi megalakulása óta már több alkalommal (Budapesten és
Dubrovnikban hivatalosan, egy bécsi konferencián pedig informálisan)
találkozott Ivo Sanader és Gyurcsány Ferenc. Értesüléseink szerint
mindhárom megbeszélésen szó esett a Mol–INA ügyletről. Szeptember első
csütörtökén Pécsett, a harmadik alkalommal rendezendő közös
horvát–magyar kormányülésen ismét terítékre kerül a
tulajdonrész-vásárlás ügye. A horvát államigazgatás részét képező
tőzsdefelügyeletnek csak e találkozó után kell meghoznia a végső
döntést a Mol ajánlatáról.
Ezt a feltételezést erősíti az is, hogy a Figyelő által megkérdezett valamennyi forrás egyöntetűen úgy tudja, jó a viszony a zágrábi kormány és a Mol között. Ivo Sanader miniszterelnök kabinetjének amúgy sem lenne érdeke, hogy éppen az INA-ban folytatódjon a Mol és az OMV csatája a közép-európai vezető szerepért. A cél végtére is az, hogy az ország energetikai infrastruktúráját felújítsák és két finomítóját tovább fejlesszék. Annál is inkább, mivel immár az INA üzleti teljesítményét is visszaveti a sisaki és a rijekai létesítmény alkalmatlansága az európai standardok teljesítésére – szakértők ennek a problémának tudják be azt, hogy a társaság profitja 2007-ben 1,6 százalékkal elmaradt a megelőző évitől. Márpedig a kitűzött cél megvalósítása aligha lenne zökkenőmentes, ha a horvát hatóságok két, egymás kiszorításával foglalkozó tulajdonost engednek be az INA-ba.
Az adatok megtekintéséhez kattintson a képre! Rajz: Tasnádi József
Elviekben volna lehetőség arra, hogy a Mol és az OMV megegyezzen, és például elcseréljék az OMV 20,2 százalékos Mol-pakettjének egy részét a Mol kezében lévő INA-részvényekre, ami után az osztrákok további INA-papírokat vásárolhatnának. Ezzel azonban a Mol feladná a régiós terjeszkedési stratégiájába szervesen illeszkedő sokéves horvátországi terveit, ráadásul mindezt éppen a nagy rivális OMV-vel szemben. „Ennél nagyravágyóbbak Hernádiék” – fogalmaz Pletser Tamás.
A magyar olajtársaságnál a horvát kormányhoz hasonlóan szintén elzárkóztak a terveikre vonatkozó kérdések megválaszolásától, arra hivatkozva, hogy a jelenlegi fázisban nem nyilatkozhatnak az INA-ügylettel kapcsolatban. Egy céghez közeli forrásunk szerint a vállalaton belül is csak pár vezető ismeri a részleteket.
Ahogyan kevés szakértőt találni, aki komolyan veszi az OMV horvátországi privatizációs ambícióit, már-már hasonló konszenzus kezd kialakulni azt illetően is, hogy az osztrákok előbb-utóbb a magyar olajtársaságban felhalmozott 20 százalék fölötti részesedésüktől is megválnak. „Nem az a kérdés, miért szállna ki az OMV a Molból, hanem az, miért maradna bent” – fordítja meg a Figyelő kérdését Jakub Zidon, az Erste Bank prágai elemzője. Ő egyértelműen arra számít, hogy amint a Mol-részvény ismét magasabb árfolyamot ér el, az OMV eladja pakettjét, hiszen mi értelme volna egy ellenséges vállalatban tartani a pénzt. A prágai elemző szerint könnyen elképzelhető, hogy az OMV a Mol valamilyen gázüzletágbeli részesedéséért cserébe hagyná ott mostani Mol-részesedése felét. Úgyszintén az OMV kiszállására számít Háda Bálint, a budapesti Quaestor vezető elemzője. „Az OMV a birtokában lévő Mol-részvényeket valamilyen orosz érdekeltségnek adhatja el, amelynek szemében a Mol egy esetleges INA-felvásárlás után különösen kedvező célpont lehet” – mutat rá Háda.
—-Horvát garanciaigények—-
A Mol tehát jó helyzetből indul, ám ha valóban elér a többségi részesedés megszerzéséig, aligha jut majd hozzá olcsón. A finomítói beruházások folytatásán kívül arra is megnyugtató választ kell adnia, mitől nem szökik majd az égbe a gáz és a benzin ára Horvátországban. Ez értelemszerűen kiemelt politikai szempont a Sanader-kormány számára, miként az is, hogy Zágráb az INA jelenlegi 16 ezer – vagy esetleg valamivel kevesebb – alkalmazottjának az állását várhatóan feltétlenül szavatolva akarja majd látni.
Mindezekért a garanciákért cserébe a Mol egy sor jó pozíciót szerezhet magának; nem véletlen tehát, hogy a cég fő stratégiai céljai között előkelő helyen áll az INA megszerzése. A horvát társaságnak két finomítója közül a rijekai az Adria partján, a sisaki az ország közepén található. „Amíg az előbbi tengeri kapcsolathoz juttatja a Molt, az utóbbi naftával láthatja el leányvállalatát, a TVK-t” – vázolja a lehetőségeket Tordai Péter, a KBC elemzője. A tengeri kijárat azért is értékes lehetőség lehet, mert ha kiépítik a cseppfolyós gáz fogadására alkalmas – és már korábban is tervezett – terminált, akkor csökkenthetik a Mol-csoport függőségét az orosz gáztól. A két ország határánál, a Dráva térségében ráadásul tavaly sikerrel jártak a földgáz-kutatófúrások, és rövidesen elindulhat a közös kitermelés. Ami pedig az üzleti eredményeket illeti, a szlovák Slovnaft 2000. évi felvásárlása után a Mol szívesen büszkélkedett azzal, hogy évente 150–200 millió dolláros szinergiahatást ért el. Az INA esetében ennek a duplájára, 300–400 millió dollárra lehet számítani.
A folyamat végére a legkorábban októberre juthat el a magyar csoport, addig azonban még sok a bizonytalanság. A Molnak az INA nyilvános felvásárlására augusztus 13-án benyújtott kérelmét ugyanis múlt szerdán kiegészítésre visszaküldte a Hanfa horvát tőkepiaci felügyelet. A Mol válaszától számolva újabb két hete van a testületnek, hogy áldását adja az akcióra. Ezek után – várhatóan a Hanfa döntését követő napokban – adja meg a veteránok által várt árajánlatát a Mol, amelyet aztán elvileg követhet az OMV vagy akár – egyes sajtóhírek szerint – az orosz Lukoil ellenajánlata is. Mindez azonban csak arra a szabadon elérhető 30 százalékra vonatkozik, amelynek várhatóan egy részét szerezheti meg a Mol. Ennél a magyar vállalat számára fontosabb lehet, hogy a horvát kormány által most eladni kívánt 19 százalékot milyen feltételek mellett kaphatja meg. „Az érdekes az lesz, milyen áron jut a Mol INA-részvényekhez, mennyire kap szabad kezet a gáz és az olaj árának alakításában, milyen feltételekkel küldhet el dolgozókat, és hogyan tudja a beruházási programot megváltoztatni” – foglalja össze a nyitott kérdéseket Pletser Tamás.
Zágráb és a Mol között minden általunk megkérdezett elemző és megfigyelő szerint lapzártánk idején is folytak tárgyalások. Ha a magyar olajtársaság a várakozásokhoz képest alacsony árat ajánl majd a tőzsdén forgó részvényekért – a horvát és a magyar elemzők valahol 2600 és 3300 kuna közötti végső vételárra számítanak –, abból arra lehet következtetni, hogy jó előzetes megállapodást tudott elérni a kormánynál. Ha ugyanis a társaság már biztosítottnak látja az állami kézben lévő 19 százalék megvételét, akkor kevésbé kell igyekeznie, hogy a fennmaradó tőzsdei részből minél többet megszerezzen.
Orosz veszély?
Az állami rész megvételét – Ivo Sanader miniszterelnök év eleji budapesti látogatásakor tett bejelentése szerint – várhatóan részvénycserével hajtják majd végre. Így a horvát állam, Tordai Péter elemző számításai szerint, 5 százalék körüli Mol-részvényhez juthat, és elképzelhető, hogy bizonyos vétójogokat vagy más garanciákat is kaphat a magyar olajcégen belül, hogy az INA feletti befolyását meg tudja őrizni. Erre Zágráb feltehetően már csak azért is igényt tartana, mert a horvátok egyik legnagyobb félelme, hogy a Molon keresztül valamikor orosz befolyás alá kerülhet a nemzeti olajvállalatuk. Akad olyan elemző, aki szerint van mitől félniük Sanaderéknak. „A Mol az orosz üzleti érdekszférában található, és hosszú távon nem tudja majd elkerülni, hogy valamilyen orosz érdekeltség kezére ne kerüljön” – jósolja Háda Bálint.
A régóta húzódó kelet-európai konszolidációs folyamat dinamikáján nem változtat, ha a Mol sikerrel kerül többségi tulajdonba az INA-ban. A magyar társaság szándéka már régóta ismert, és a piac is arra számított, hogy a lépés előbb-utóbb be fog következni. Az elemzők várakozása szerint az OMV egy időre máshol foglalja majd el magát, és inkább törökországi és romániai piaci részesedéseinek további kiépítésére fog koncentrálni (lásd a keretes írást). A Mol pedig megpróbálja feldolgozni mindazt, amit 2008 hozott, és még hozhat számára: a hitelei növekedését, és az eddig csupán „partnernek” számító INA csatlakozását a cégcsoporthoz. Hogy ehhez a horvát veteránok alapja a cégen belülről asszisztál-e majd, az attól függ, hogy vezetőik 4 ezer kunás blöffje után mennyire tudnak a Mol tényleges ajánlatához alkalmazkodni.
Mire figyel a horvát sajtó?
Ina-Székház Zágrábban. Sikerül-e a Molnak bevennie?
Egy esetleges részvénycsere rossz döntés
a kormány és a részvényesek, de jó az INA számára – mondja a Figyelő
kérdésére Snjezana Vujisic-Sardelic, a zágrábi Poslovni Dnevnik
gazdasági napilap vezető munkatársa. Lapja a leginkább azt
nehezményezte cikkeiben, hogy a horvát kormány nem adott magyarázatot
arra, mi szüksége lehet Mol-részvényekre. „Érvelésük szerint így
hatásuk lehet a Mol üzleti terveire és a régió energiatérképére, de ez
számunka kevéssé hihető. Felmerült, hogy mindkét oldalon léteznek
valamilyen magánérdekek, de ezek alátámasztására nem találtunk erős
érveket” – mondja a horvát szakújságíró. Hasonló aggályokat sorol a
részvénycserével kapcsolatban Josip Jagić, a Business.hr című, szintén
gazdasági fókuszú napilap újságírója. „Nagy a különbség az elemzők és
az emberek várakozásai között” – szögezi le azzal kapcsolatban, hogy a
részvénytulajdonosok várakozásai nagyon magasak. „Ha 3 ezer, vagy pláne
2,9 ezer kuna alatti árat kapnának a kisbefektetők, azt csalásnak
tartanák” – vélekedik Jagić.
A horvát újságírók beszámolói szerint
ugyanakkor az ottani sajtót kevéssé foglalkoztatja, hogy mi lesz az
energiaárakkal egy esetleges felvásárlás után. Pedig Hrvoje Stojić, a
Hypo Alpe Adria Bank kutatási vezetője nem sok jót vár a horvát
földgázpiacon. „Két év alatt akár meg is duplázódhat a gáz ára” –
jósolja a Figyelőnek. Hogy a sajtó inkább a részvények árával van
elfoglalva, az már csak azért is meglepő, mert éppen a múlt év végén
tapasztalhatta meg Horvátország, mi történik, ha a kormány szabad utat
enged az energiaáraknak. A tavaly novemberi választásokig a 95-ös
benzin árát 8 kunában maximálták. E korlátot még az új kormány
megalakulása előtti ügyvezető kabinet eltörölte, s azóta már 9 kuna
felett is volt a benzin ára.
